ALZIRA Zenés tragédia két felvonásban, előjátékkal Szövegét írta: Salvatore Cammarano Fordította: Csákovics Lajos Zsolt Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi SZEREPLŐK ALVARO, Peru kormányzója basszus GUZMAN, a fia, Peru kormányzója bariton OVANDO, spanyol tiszt tenor ZAMORO, inka vezér tenor ATALIBA, inka vezér basszus ALZIRA, a lánya szoprán ZUMA, Alzira testvérnénje mezzoszoprán OTUMBO, inka harcos tenor Spanyol katonák, inka férfiak és nők Játszódik: Limában és Peru más területein, a XVI. Században A fordító köszönetet mond Pál Tamásnak a fordításhoz nyújtott értékes segítségéért. ELŐJÁTÉK „A fogoly” ELSŐ JELENET Tágas síkság a Rima folyó partjánál. Keletre méltóságteljes fellegek, melyeket a kelő nap vörösre fest. Otumbo lép be indiánjai élén, a láncra vert Alvarót hozzák. OTUMBO, INDIÁNOK (Míg mások egy fához kötözik Alvarót) Halj meg, hitvány, de érezd a szégyent, Istened nem óv meg, te őt hiába hívod! Gyáván jajgatsz, halálod reméled; Végtelennek érzed, mi rád vár, a kínod! Halj meg! Vár rád keserű halál! Halj meg, vár rád keserű halál! Halj meg! Halj meg! Halj meg! Ah! Harcban elhunyt sok édes fivérünk, Véres táncunk ti járjátok vélünk! Zengjen ajkunkon győzelmi ének, Míg a lelkét kiadja e gaz! Végsőt sóhajt nemsoká e gyáva gaz! Végsőt sóhajt nemsoká e gyáva gaz! Halj meg! Halj meg! Halj meg! Harcban elhunyt sok édes fivérünk, (m.f.) Halj meg! Halj meg! Vár reád a szörnyű, szégyenteljes végzet! Halj meg! Halj meg! Vár reád a szörnyű, szégyenteljes végzet! Itt a véged! Itt a véged! Vérbe’, meggyalázva halj meg! ALVARO (Kínhalálom a bosszút ne szítsa, Megbocsássad a vétkük, Uram!) (Az indiánok örömkiáltásokat hallatva a fogolyhoz szaladnak, némelyek dárdával, lándzsával, égő, parázsló fadarabokat tartva, s „Halj meg!” kiáltásokkal tüzelik magukat, mígnem egy kenu köt ki a parton.) OTUMBO, INDIÁNOK Halj meg! Egy csónak! (Egy indián – Zamoro – száll ki a kenuból.) MÁSODIK JELENET INDIÁNOK Ah! OTUMBO Te? INDIÁNOK (Zamoro lábához vetik magukat.) Zamoro! ZAMORO Mind talpra! Mért van e fogoly? (Előre lép, s szemügyre veszi a foglyot. A tiszteletreméltó öreg láttán meghatódik.) Ne ünnepeljük vérrel, hogy visszatértem! Nem vágyom erre. Adjátok át a foglyot! OTUMBO, INDIÁNOK Vedd, nagyúr! ZAMORO (Levéve Alvaro kötelékeit) Távozz! ALVARO Ó, nagy ég! ZAMORO Menj tieidhez vissza! Ők minket úgy hívnak, barbár vadember. Mondd el, egy vadembertől visszakaptad élted! ALVARO (Átöleli Zamorót) Mit szó nem ír le híven, Elmondja majd a könnyem! (Zamoro intésére Alvaro távozik egy indián kíséretében.) OTUMBO Mondd, melyik isten Segített életed megóvni? Mi régen holtnak hittünk. ZAMORO Az ellenség még most is Hiszi azt, hogy kivégzett; Halálra kínzatott szinte a lelketlen Guzman! Ó, már e puszta névre Lángra lobban a vérem, vad lázban égve! Mi rémes, egy inka fővezért E gyáva halálra kínzat; S e vad, kegyetlen gyilkosok, Kik minket barbárnak hívnak! Galád pribék gyötört szüntelen, Kihunyt szememből az élet fénye, De szívemben még a láng izzott, Így meg nem haltam, meg nem haltam mégse! Tudd meg, hogy élek, szívtelen, De téged elér most a vég! Ölelj meg újra szerelmesen, Alzira, hisz’ élek még! Guzman, te aljas, elér a vég! Vágyom, hogy megölelj, szerelmesen, Alzira élek még! Élek még! Élek még! Alzira, élek még! OTUMBO Atyjával együtt őrzik őt, Limában túszul estek! ZAMORO Mi szörnyű hír! De esküszöm, Hitvány spanyol had tőled Mátkám kimentem! OTUMBO, INDIÁNOK Még van remény? Tudsz bízni benne? ZAMORO Remélek! Hogy testem újraéledett, Nagy vándorútra keltem: Megjárva rejtett ösvényen Sok távoli vidéket, Felbujtva mind a törzseket Harcolni hívtam őket… OTUMBO, INDIÁNOK Eljönnek? ZAMORO Készíti fegyverét Száz és ezer bősz harcos, Hogy egyesülve, elszánt szívvel Kezdjük el a harcot. Egyetlenegy nap kell csak, S a népünk kegyetlen bosszút áll. OTUMBO, INDIÁNOK Csak jönne már e szent nap, Hisz’ várjuk mi régen! ZAMORO Eljő! OTUMBO, INDIÁNOK De jó lesz! De jó lesz! ZAMORO, OTUMBO, INDIÁNOK Jöjj, harcos isten, gyújtsd lángra szívünk, Töltsd el a lelkünk, állj harcba vélünk! ZAMORO Sok durva hódító szomjazza vérünk, Őnékik holtan aranyat érünk! Mind szörnyű, véres halállal haljon! OTUMBO, INDIÁNOK Odavesszen, de mind! ZAMORO Mind szörnyű, véres halállal haljon! OTUMBO, INDIÁNOK Odavesszen, de mind! ZAMORO Kihányja testük, a vérük, a vért a föld! OTUMBO, INDIÁNOK Bennünk a gyűlölet új lángja éled! Az lesz a legdicsőbb, ki többet ölt! ZAMORO Bennünk a gyűlölet… OTUMBO, INDIÁNOK Halál! ZAMORO … új lángja éled! OTUMBO, INDIÁNOK Halál! ZAMORO Az lesz a legdicsőbb, igen, a legdicsőbb, Ki többet ölt! Halál! OTUMBO, INDIÁNOK Haljon! ZAMORO Halál! OTUMBO, INDIÁNOK Haljon! ZAMORO A gaz mind vesszen! OTUMBO, INDIÁNOK Haljon! ZAMORO Halál! OTUMBO, INDIÁNOK Haljon! ZAMORO A gaz mind vesszen! Vad kínnal haljon! Vad kínnal haljon! Halál! Halál! Halál! OTUMBO, INDIÁNOK Halál! Halál! Halál! ELSŐ FELVONÁS „Életért életet” ELSŐ JELENET Tér Limában. A spanyol katonák katonazenére parádéznak. A tisztek beszélgetve csoportokba tömörülnek. KÓRUS TISZTEK 1. CSOPORT Fent, a kormányzói háznál Járt egy hírnök. 2. CSOPORT Írt a császár! 3. CSOPORT Írt a császár! 1. CSOPORT De mért? 2. CSOPORT Ma szólít Tán a harcba. MIND Újra hódít! Hogyha száll a büszke zászló, Fölhevít a harci láz. Vérpezsdítő és megváltó, Egy a célunk, a hódítás! Hogyha száll a büszke zászló, (m.f.) Lángra gyújtó a harc megváltó. Egy a célunk, a hódítás. A hódítás! A hódítás! A hódítás! MÁSODIK JELENET (Alvaro, Guzman, Ataliba és tisztek lépnek be.) ALVARO Hozzátok én most fontos ügyben szólok. Megtört az évek súlya, Túlontúl nagy terhet róna rám már a kormány. Urunk, a császár, erősebb kézre bízza: Utódom lesz fiam. (Guzmant bemutatja a katonák előtt.) KATONÁK Éljen sokáig! GUZMAN Halljátok, ím legelső rendelésem: Köttessék béke köztünk, s az inka nép közt! Áldott uralkodónknak Meghódolásra kész törzsi főjük. ATALIBA Esküm letettem a császárnak én. GUZMAN Népüknek itt, e perctől Megnyittassék a város! De úgy ígérted, lesz békezálog; Megédesítve majd ezt a percet.. ATALIBA Alzira? Igaz… Ám, úgy találom, Még ma nincs kész a nászra. Oly bús a lányom, Szívében egyre gyászol… GUZMAN Tudom jól, mi bántja. Egy őrült, régi emlék, Mi szívének egyre fáj még. A holtak földjéről visszajár Érte egy síri árnyék. Kit élve már legyőztem, Ma holtan kell, hogy féljem. Száz hős csatát megéltem, Egyetlen szív mégis ellenáll, Egy csöppnyi szív ellenáll. Egyetlen szív az, mi nékem még ellenáll. Egyetlen szív az, egyetlen szív az, mi ellenáll. Egyetlen szív az, egy nő gyönge szíve, Egyetlen szív az, mi nekem ellenáll! Egy szív az, mi nékem még ellen áll. Száz hős csatában győztem, győztem, De szíve ellenáll, a szíve ellenáll! ALVARO Csak légy elég kitartó, S a szíve rád talál. ATALIBA Ne kényszerítsd a gyászolót! Várj még a násszal! GUZMAN A szívem, Ha lángol, percnyi késedelmet El nem tűr! A kérést Te még ma teljesíted! Az apja vagy, vezér: Parancsolj, rimánkodj, mindegy! ATALIBA Meglesz, nagyúr, ne félj! (Távozik.) GUZMAN Mindazt, mi földi vágy lehet, A sorsom megadta nékem: Lábamhoz csúsznak térden, S dicsérik hős nevem, nagy hős nevem. Ám, míg a sors nem adja őt, A szívem meg nem békül; Alzira szíve nélkül A világ kevés, oly kevés nekem! Ah! Igen, Alzira szíve nélkül Túl kevés a világ, a Föld nekem! Kevés a világ a Föld nekem! Kevés a világ nekem! Kevés a Föld nekem! ALVARO, KATONÁK Bár adná ég, hogy végül Alzira még tiéd legyen! Tiéd legyen! GUZMAN Mindazt, mi földi vágy lehet, (m.f.) Kevés a Föld és kevés e nagy világ nekem! Kevés e Föld, e Föld, ha szívét el nem nyerem! Elnyerem! Elnyerem! Ah, igen! ALVARO, KATONÁK Bár adná ég, hogy végül ő tiéd legyen! Adja az ég, hogy végül ő tiéd legyen! Adja Isten, hogy Alzirád tiéd legyen! (Távoznak.) HARMADIK JELENET Ataliba lakrésze a kormányzói palotában. Zuma közelít halkan, indián leányoktól követve. ZUMA (Félrehúzza a függönyt, mely az alvó Alzirát takarta.) Elszunnyadt. Virrasztott szegény egész éjjel, Nem jött álom szemére. Gyötörte kínja, Úgy sírt az árva... Megvirradt, míg végre Elszenderült. NŐK Szánjátok őt meg, istenek Találjon a lelke békét! Szépséges álmot küldjetek, Mely néki enyhet ád ALZIRA (Álmában) Zamoro...! ZUMA Csak egy név! Ébren, álmában, folyton... ALZIRA (Fölriadva körülnéz, mintha keresne valakit.) Hová...? Eltűnt...! Hát álom! ZUMA Alzira, ó, szíved, mondd, mért ver úgy? ALZIRA Mert innen Megpróbál szabadulni. Oda, hol párom vár... Szárnyalni messze, E gyilkos, mérgezett légtől! NŐK Nincs nyugtod! ALZIRA Őt láttam újra. ZUMA Láttad? ALZIRA Elmondom. Vízre szálltam ócska sajkán, Azzal próbáltam elszökni innen. Ámde elsötétül minden, Rémes orkán, tenger árja támad rám! Itt a vég! Az arcom halvány! Hogy várnék jajszómra bármi választ? Zúg a tenger, már eláraszt, Elnyel hát az óceán! Ekkor jött egy kósza szellem, S vélem föl, a légbe szállott! Benne – ó, nagy ég! – kit látok? Őt, kit szívem oly vágyva várt! Ím, a nagyvilág e percben, Mintha nászruhába bújna; Szól egy csodahang lelkemben újra, Szerelemnek dala száll áradón a légen át! Ím, a nagyvilág e bűvös percben Mintha már a nász…, a nászruhába bújna, Szól egy csodahang lelkemben újra, Édes dallam száll, a vágy dala száll! Édes dallam, vágy dala száll! Ah! Szerelemnek édes hangja száll! ZUMA, NŐK Nézd, esdekelnek híveid: Ne zaklasd gyönge lelked! Ne kínlódj többet, elfeledd Ez áldatlan szerelmet! Megcsalt az álom, higgy nekünk! Mi haszna érte égned? ALZIRA Meg nem csalt! ZUMA, NŐK Alzira, légy erős: Zamoro meghalt! ALZIRA A Földnek! Egy szebb világban érzem, ő él még, Él és énrám ott vágyva vár! Azon a fényes csillagon, Amely az éjben lángol, Zamoro szíve értem ég Soha nem múló vágytól! Sugara, érzem, engem hív; Fölemel, zsong, oly lágy! Majd véle e fényben egyesít Az örök, a szent, a boldog vágy! Örökös, boldog vágy, A boldog vágy, a boldog vágy! Örökös vágyban, örökös vágyban ott vár! ZUMA, NŐK Véget nem érő fájdalom, Izzó szerelmes vágy! Szívében forró a vágy, forró a vágy! ALZIRA Azon a fényes csillagon, (m.f.) Ott vár a boldogság! Ott vár a boldogság! Ott vár rám, ott vár rám a boldogság! ZUMA, NŐK Véget nem érő fájdalom E hű szerelmi láng! Híven lángol, forró e vágy! NEGYEDIK JELENET (Belép Ataliba.) ATALIBA Lányom! ALZIRA (Lehajtott fővel mélyen meghajol atyja előtt. Ataliba intésére Zuma és a nők távoznak.) Felség! ATALIBA Ígéretem beváltom, haladék nincs: Kezedet kell, hogy nyújtsad... ALZIRA Guzman kéri? S te neki adsz? Atyám, feledni tudnál annyi száz véres holtat? Alvaro trónod fegyverrel lopta el, Ám mégis élni hagyott, megölni nem mert; Míg ez a Guzman vőlegényemtől, Kit te nékem szántál elvette trónját… Gyötörte… s megölte Zamorót… ATALIBA Érte sírtunk. De gondolj most a népre! Rabszolgák lettek. Nincs isten, mely megóvja őket. Királyuk már csak szolga… Még egy reményük volna: a szerelem, mely érted emészti Guzmant... ALZIRA Szerelmes?! Ily tiszta érzés ilyen kegyetlen szívben Hogy tudna élni? ATALIBA Ha ajkairól hallod, Mennyire lángol szíve érted... Nos, akkor, Biztosan érzem, hajlani fogsz a nászra. ALZIRA Nem! ATALIBA Szót se többet, lányom! Magam döntöttem róla. (Távozik.) ALZIRA Inkább halálom! ÖTÖDIK JELENET (Belép Zuma.) ZUMA Felséges húgom, kapuőrök tudtomra adták, Künn várja egy ifjú a népből, Engedd színed elébe! ALZIRA Szólj: beléphet! (Zuma távozik.) Mi végre Kíván elébem állni? HATODIK JELENET (Zamoro jő.) ZAMORO Életem fénye! ALZIRA Ő az, a szellem! ZAMORO Nem! Én vagyok! Még itt a földön élek! ALZIRA Élsz? Hogyan? Nem csak álom? Te vagy? ZAMORO Igen, én! ALZIRA Nagy ég! ZAMORO Hazudtak néked! ALZIRA A fő, hogy élsz! ZAMORO Alzira, drága! ALZIRA Zamoro! ALZIRA, ZAMORO Lelkem oly boldog, beleszédül; A szívem, nézd hogy’ ver! Oly boldog szívem, oh, nézd csak, E szív hogy’ ver! ALZIRA De mily varázs, mely visszaad E boldog percben? ZAMORO Hogy élek? Nem értem én sem, hogy’ lehet, Oly gyilkos kínok értek! De mondd, való a szörnyű hír, Hogy nékik esküt tettél, S e gaz spanyolhoz... ALZIRA Te bennem bízni nem tudsz? ZAMORO ...Guzmanhoz mennél? ALZIRA Csalfa, kósza hírnek – szerelmes párom – ne higgy! ZAMORO Szeretsz-e mindig? ALZIRA Így mindig! ZAMORO Add esküd! ALZIRA Örökre így! ALZIRA, ZAMORO Lelkem oly boldog, beleszédül; A szívem, nézd hogy’ ver! Oly boldog szívem, oh, nézd csak, E szív hogy’ ver! ZAMORO Szeretsz hát mindig? ALZIRA Így mindig! ZAMORO Add esküd! ALZIRA Hitemre, így! ALZIRA, ZAMORO Mint égő nap sugára Árad rám a fényed. Mit elvett tán az élet, Téged ad érette! Tört bálvány csalfa árnya Tűnjön el, téged fel nem ér ő! Nincs isten nékem élő Már senki más, csak te! Ah! Nincs isten énnékem élő Már senki más, csak te, Nincs más, csak te! Nincs más, csak te! Ah! Mint égő nap sugára (m.f.) Nincs isten számomra más, csak te! Nincs isten számomra más, csak te, csak te! Nincs isten nékem más, csak te! HETEDIK JELENET (Belép Guzman és Ataliba, mögöttük spanyol tisztek és katonák, Zuma, indián nők.) GUZMAN (Meglátja Alzirát Zamoro karjaiban.) Mily vakmerőség! Mi ez?! ALZIRA Guzman! ATALIBA Kit látok? GUZMAN Miféle hitvány…?! Hisz’ téged, Ismerlek én! Zamoro! ZUMA, NŐK, SPANYOLOK Zamoro! ZAMORO Én: Zamoro, Kitől elloptad minden kincsét a földön, Alzira szíve az, mit elvenni nem tudsz, Enyém örökre már! GUZMAN A méreg szétvet! Legények, lefogni ezt a barbárt! ALZIRA Ne! ATALIBA A békére jól vigyázz! GUZMAN Ne engem oktass! Ő tört be bűnös szándékkal hozzám, Ő itt a szószegő! ZAMORO Alzirámat elvinni jöttem. Hogy ő a mátkám, bárki tudja. ALZIRA Ez így van! ZAMORO Alzira régen vár rám. GUZMAN Az, ami rád vár, ami rád vár, az a vérpad! ATALIBA Nagyúr! GUZMAN Tüstént a vérpadra véle! ALZIRA Meg ne öljed! ZUMA, NŐK, SPANYOLOK Nagy ég! ALZIRA (Elkeseredetten Zamoro és a katonák közé veti magát.) Megállni! ZAMORO Párbajra bátran hívtalak, Vélem kiállni féltél! Rabláncra vert a szolgahad, S te börtönre ítéltél. A béklyó, s bitófa rémített, Azt emlegetted akkor, Ma vérpad, vesztőhely árnya, Az véd csupán e kardtól. S te volnál hős?! Te volnál hős?! Egy gyávalelkű hóhér, Az vagy te, nem vitéz! GUZMAN (Jelezve katonáinak, hogy vigyék el Zamorót) Parancsot adtam! El vele! ALZIRA Segíts, nagy ég! NYOLCADIK JELENET (Alvaro lép be.) ALVARO Mi baj? ALZIRA Él még Zamoro, De hóhérnak adná fiad! ALVARO Kit látok? Hisz’ ő az, nagylelkű pártfogóm, Ki élve elbocsájtott! ZUMA, NŐK, SPANYOLOK Az ő? ALZIRA (Alvaróhoz) Ne engedd meghalni! ALVARO Kíméld meg őtet! GUZMAN Nem én! ALVARO Kérlek! GUZMAN Így akarja sorsa: Ma néki halni kell! ALVARO (Guzman lába elé térdel.) Ím, a porba rogyva kérem: Hallgass atyádra hát e percben! GUZMAN Sorsa újra nékem adta, Bárki védje, meg kell ölnöm. ALVARO Visszakaptam tőle éltem, Bár a halálra szántak engem! GUZMAN Alzirámat, ki elragadta, Az nem élhet már a Földön. ALVARO Kész vagy őt bakónak adni? GUZMAN Érted én mindent megtennék... ALVARO Mondd, mi bír szívedre hatni? GUZMAN Szótlanul halálba mennék, Ám, ha őt most élni hagyom, Nékem rosszabb bárminél! ALVARO Guzman, erre nem vagy képes, Hogyha bennünk egy a vér! ALZIRA Ah! Nékünk – lám – a boldog élet Nem volt több, csak tünde álom; Újra megtalálva téged Sűrű felleg hull le, párom. Ám, ne félj, ha tán megölnek, El nem tépnek úgy se tőled; Sorsod nékem sorsom épp úgy, Élve-halva, bármi ér! GUZMAN Ah! Érted én, érted én kész vagyok. ALVARO Kész vagy őt bakónak adni? ALZIRA Ám ne félj, ha tán megölnek... ZAMORO Élj csak, Alzira, élj, de híven! GUZMAN Vérem ontva, bátran meghalok. ALVARO Mondd, mi bírna a szívedre hatni? ALZIRA El nem tépnek úgy se tőled! ZAMORO Tiszta szívvel tartsd meg az esküt! GUZMAN Ám, ha őt most élni hagynám, Rosszabb lenne bárminél! Ah! ALZIRA Sorsod nekem sorsom épp úgy, Élve-halva, bármi ér, ha bármi ér! ZAMORO Élj, Alzira, élj, de híven; Tiszta szívvel tartsd az esküt! Híven élj! ALVARO Kész vagy őt bakónak adni? Guzman, erre nem vagy képes! ATALIBA, ZUMA, NŐK Ó, e harag szűnne végre; Egyre forr, de mit sem ér! KATONÁK Harcba szállt a véggel egyszer, Újabb harcot túl nem él. ALZIRA Nékünk – lám – a boldog élet Nem volt több, csak tünde álom! Újra megtalálva téged Sűrű felleg hull le, párom. Ám, ne félj, ha tán megölnek, El nem tépnek úgy se tőled; Sorsod nékem sorsom épp úgy, Élve-halva, ha bármi ér! ZAMORO Élj, Alzira, élj, de híven, Tiszta szívvel tartsd az esküt! Gyűlöld őt, a gyilkost, mélyen, Boldogságunk tőle vesztjük. Folyton újra hallja tőled: Engem vágysz csak, bár nem élek! Rám a kínok kínja vár majd, Bosszút állj szerelmedért! ATALIBA Bár e harag szűnne végre! Egyre forr, de mit sem ér! Bár e harag szűnne végre! Mind egyre forr, de mit sem ér! Ez mit sem ér! ZUMA, NŐK Bár e harag szűnne végre! Egyre forr, de mit sem ér! Nem ér! Nem ér! Bár e méreg szűnne végre, Mit sem ér! KATONÁK Harcba szállott a végzettel, A végzettel egyszer, Újabb harcot túl nem él! Nem, nem! Új harcot túl nem él! Már harcba szállt a véggel egyszer, Újabb harcot túl nem él! Nem, nem! Újabb harcot túl nem él! Nem, túl nem él! ALVARO Kész vagy őt bakónak adni? Mondd, mi bír szívedre hatni? Guzman, erre nem vagy képes, Hogyha bennünk egy a vér! Guzman, erre nem vagy képes, Hogyha bennünk egy a vér! Nem! Guzman, erre te nem vagy képes, Más e vér! GUZMAN Érted én mindent megtennék! Vérem ontva halálba mennék! Ám, ha őt most élni hagynám, Nekem rosszabb lesz az mindennél! Nekem rosszabb lesz az mindennél! Nékem az rosszabb bárminél! Ne kérj! Ne kérj! Rosszabb lenne az mindennél! Ne kérj! Ne kérj! Rosszabb lenne az mindennél! Ne kérj! Ne kérj! Az rosszabb mindennél! Az rosszabb mindennél! Ne kérj! ALVARO Guzman, erre te nem vagy képes, Más e vér! Guzman, erre te nem vagy képes, Más e vér! Te nem vagy képes rá! Te nem vagy képes rá! Nem, nem! ALZIRA Ha bármi ér, ha bármi ér, Ne félj, ne félj! A sorsunk egy lesz, hogyha bármi ér! ZAMORO Bosszút állj ezért! Bosszút állj ezért! Ezért, ezért! Szerelmem, bosszút állj szerelmedért! ATALIBA Méreg mit sem ér! Méreg mit sem ér! A harag mit sem ér! A harag mit sem ér! Nem ér! ZUMA, NŐK Ez mit sem ér! A méreg mit sem ér! Nem ér! Nem ér! A vad harag semmit sem ér! Nem ér! KATONÁK Többet túl nem él! Többet túl nem él! Nem él! Nem él! Egy újabb harcot túl nem él! Nem, nem! (A távolból erősödő zaj hallatszik.) GUZMAN Mi ez? Mi történt? KILENCEDIK JELENET (Belép Ovando.) OVANDO A Rimán Özönlik át az ellen! E házra törni kíván… Jő egyre több, tán ezren! A harci zajban értem, E nép mit kiált fel nékem: Tőled vezérük kérik. Add át Zamorot nékik! ALVARO Fiam! ALZIRA, ATALIBA Ó, Guzman! ZAMORO Ölj meg tehát, De bosszút állnak! ALVARO Mért vársz még? GUZMAN Így legyen, Ha a sorsa így kívánja! Győztél ma rajtam, tiédért Életét nyerje vissza! ZAMORO, ALVARO, ATALIBA, NŐK, KATONÁK Mégis?! ALZIRA Élni fog? GUZMAN (A katonákhoz) Elengedjétek rögtön! (Apjához lép, hogy megölelje.) Nos, jöjj és öleld át a fiad! (Zamoróhoz) Vár a harctér, A harcmező terád ... ZAMORO Megvívunk! GUZMAN Ott kiontom A véredet, galád! Féld a kardom, a halálra készülj! Bárhova lépek, a vetélytárs te vagy! Már, ha a végzet a bakónak nem hagy, Akkor kardommal én sújtok le majd terád! ALZIRA Pajzsod leszek, nem hagylak el téged, Majd, ha e kegyetlen támad a harcban. Baj nem érhet, amíg vasa rajtam Át nem döf, mint a pajzsodon át, Ha át nem döf rajtam, pajzsodon át! Nem! ZAMORO Látom előre már csúnya véged! Várj, te kevély, elveszted a harcot! Véres fődről levágom a skalpot; Régen les már a halál terád! A halál, a halál les rád! A halál les már rád! GUZMAN Reszkess! Reszkess! Csak reszkess, reszkess, csak reszkess! Remegj! GUZMAN Ha már a végzeted, a végzeted ma nem lett a hóhér, Akkor majd én leszek, majd én leszek, S e kard, mert ezzel döflek át! Hát reszkess! OVANDO, KATONÁK Ah! Ha már a fegyverek, a fegyverek A harcra mind készek! Mutassuk meg nekik, mutassuk meg nekik, Hogy hol lakik az Isten! (Reszkess! Ah!) ALVARO, ATALIBA, NŐK Ah! Nem lehet vége hát, Nincs vége a harcnak, a vérnek! Kegyetlen harc, kegyetlen harc Ne térne újra vissza! Bár ne térne vissza! ZUMA Ah! Nem lehet vége hát, Nincs vége hát a harcnak és a vérnek! Ó, jaj! ALZIRA Nem! A kard nem ér! Nem! ZAMORO Ah! Megskalpollak én még! ALZIRA Nem érhet baj, amíg a kard, a vas Nem rajtam vágott át! Nem érhet baj, míg át nem vág rajtam! Baj nem ér, míg a pajzsodon át nem vág! Óvlak! Óvlak! Kard nem jár át! ZAMORO Mert ez a kéz ma még, e kéz ma még Fejedről skalpot vág! Megskalpollak én. De régen les halálod terád! Már a halálod vár rád, a halál vár rád! Vár rád! Vár rád, a véres halál vár rád! Halál vár rád! GUZMAN Lesújt e kard, lesújt e kard, vigyázz, Ma még lesújtok rád! Hát reszkess, reszkess! Hát reszkess, reszkess! Kardom úgyis lesújt, lesújt terád! Hát reszkess, reszkess! Hát reszkess, reszkess! Reszkess! Hát reszkess! Reszkess! ZUMA Kegyetlen harc, a szörnyű harc Ne térne most újra vissza! Nem sokára a vérük beissza, Árva föld, újra rőt vérrel mossa porát! Ó, jaj! Ah! Ah! ALVARO, ATALIBA, NŐK Hamarost újra vérrel, újracsak rőt vérrel issza Vétlen földünk mocskos sárrá magát! Árva földünk újra Vérükkel mossa porát! Vért lát! Így hát vér mossa át a föld porát! Vért lát! Vért lát! OVANDO, KATONÁK Levágjuk mind, az ám, de mind, mind, Ne várjon itt irgalmat egy sem! Rajta, fel, győztes csatára hát! Fel, harcolni hát! Fel, harcolni hát! Rajta! Rajta, fel, győztes csatára hát! Harcra fel hát! GUZMAN Féld a kardom, a halálra készülj! (m.f.) ALZIRA Pajzsod leszek, nem hagylak el téged, (m.f.) ZAMORO Látom előre már csúnya véged! (m.f.) GUZMAN Reszkess! Reszkess! (m.f.) GUZMAN Ha már a végzeted, a végzeted ma nem lett a hóhér, (m.f.) OVANDO, KATONÁK Már a fegyverek, a fegyverek (m.f.) ALVARO, ATALIBA, NŐK Ah! Nem lehet vége hát, (m.f.) ZUMA Ah! Nem lehet vége hát, (m.f.) ALZIRA Nem! A kard nem ér! Nem! ZAMORO Ah! Megskalpollak én még! ALZIRA Nem érhet baj, amíg a kard, a vas Nem rajtam vágott át! Nem érhet baj, míg át nem vág rajtam, Pajzson át, pajzson át, pajzson át nem vág! Nem vág át, nem vág át, nem vág át, Nem vág, nem vághat át! Kardja, kardja rajtam át nem vág! Kardja, kardja rajtam át nem vág! Rajtam nem vág át! ZAMORO Mert ez a kéz ma még, e kéz ma még Fejedről skalpot vág! Megskalpollak én. De régen les halálod terád! Már a halálod vár rád! Régen vár halálod terád! Halálod, halálod vár rád! Véres halálod vár rád! Vár rád! Vár rád! Régen vár halálod terád! Halálod, halálod vár rád! Vár rád! Vár rád! Régen vár, halál vár terád! Vár rád! Régen vár, halál vár terád! Vár rád! Vár rád! Vár rád! Vár rád! Vár rád! GUZMAN Lesújt e kard, lesújt e kard, vigyázz, Ma még lesújtok rád! Hát reszkess, reszkess! Hát reszkess, reszkess! A kardom úgyis lesújt rád! A kardom úgyis lesújt rád! A kard sújt rád! A kard sújt rád! A kard sújt rád! A kardom, a kardom úgyis lesújt terád! Sújt terád! A kardom úgyis lesújt rád! A kardom úgyis lesújt rád! A kard sújt rád! A kard sújt rád! A kard sújt rád! A kardom, kardom úgyis lesújt terád! Sújt terád! Kardom, kardom lesújt terád! Kardom, kardom ma lesújt terád! Kardom, kardom lesújt terád! A kard sújt rád! ALVARO, ATALIBA, NŐK Hamarost újra vérrel, újracsak rőt vérrel issza Vétlen földünk mocskos sárrá magát! ALVARO, ATALIBA És újra vérrel, és újra vérrel Itathatja mocskos sárrá Árva földünk vétlen porát. Vért lát! És újra vérrel, és újra vérrel Itathatja mocskos sárrá Árva földünk vétlen porát. Vért lát! Ó, jaj! Földünk tán újra vér mossa át! Ó, jaj! Földünk tán újra vér mossa át! Vért lát! Vért lát! Vért lát! NŐK Újracsak rőt vérrel Áztatja át majd sárrá Árva földünk vétlen porát. Vért lát! Újracsak rőt vérrel Áztatja át majd sárrá Árva földünk vétlen porát. Vért lát! Vért lát nemsoká! Vért lát nemsoká! Rőt vér földünk áztatja át! Vért lát! Vért lát! Vért lát! OVANDO, KATONÁK Levágjuk mind, az ám, de mind, mind, Ne várjon itt irgalmat egy sem! Rajta, fel, győztes csatára hát! Fel, harcolni hát! Fel, győztes csatára hát! Fel, győztes csatára hát! Fel, harcoljunk hát! Fel, harcoljunk hát! Fel, harcoljunk, harcoljunk hát! Rajta, fel, győztes csatára hát! Fel, győztes csatára hát! Fel, harcoljunk hát! Fel, harcoljunk hát! Fel, harcoljunk, harcoljunk hát! Rajta! Fel hát! Harcra hát! Vár győztes csatánk! Fel hát, harcra hát! Vár győztes csatánk! Fel hát! Rajta, fel, győztes csatára hát! (Guzman és a többi harcos fegyverével dühödten hadonászva elhagyja a termet, Zamoro és Ataliba az ellenkező irányba távozik; Alzira követné őket, de a nők visszatartják.) MÁSODIK FELVONÁS „A vadember bosszúja” ELSŐ JELENET Lima erődjén belül. Spanyol katonák tivornyáznak. KATONÁK (Koccintgatva) Vígan igyunk a győzelmes napra, Császárunkra, a honra, a hadra! Győztünk hamar, most jöjjön a móka; Minden hősünk a zsákmányra vár! Töltsed! Töltsed! Töltsd meg, gyerünk! Húzd meg! Húzd meg! Jó bort nyelünk! Gyorsan töltsed! Bátran húzd meg! Gyorsan töltsed! Bátran húzd meg! Ah! Rajta, húzd meg jó spanyol harcos módra, Mert a jó bor büszke hősnek kijár! Töltsed! Húzd meg! Húzd meg, gyerünk! Töltsed! Húzd meg! Húzd meg bátran! (Indián foglyokat vezetnek át a színen erős katonai őrizettel, a foglyok között ott van Zamoro is.) Töltsed! Húzd meg! Vígan igyunk a győzelmes napra, (m.f.) Töltsed! Töltsed! Húzd meg! Igyunk! Igyunk jó spanyol harcos módra, Mert a jó bor a hősnek kijár! MÁSODIK JELENET (Guzman érkezik, majd Ovando.) GUZMAN Vitézek, szép munka volt! A fényes szerzeményt, Gazdag zsákmányt szétosztjuk holnap. KATONÁK Dicsérjük a hőst, Guzman vezért! OVANDO Ezt küldi néked a haditörvényszék. Itt van az ítélet, melyre vártál. Kész már, csak írd alá a végzést! GUZMAN (Az írást olvassa) „Lázadás bűntettében bűnös Zamoro. Hajnalra kelve a tűzre vettessék teste.” HARMADIK JELENET (Feltűnik Alzira.) ALZIRA Ne hagyd! Kegyelmezz, Guzman! GUZMAN Kinek? ALZIRA Nekem. Ha ő meghal, én is...! (Guzman jeladására Ovando és a többi spanyol távozik.) GUZMAN Megmenteni Zamorót te magad tudnád. Van még egy módja… ALZIRA Ah! Vegyed tehát a vérem! GUZMAN Én jobbod kérem! ALZIRA Mit? GUZMAN Oltárhoz állunk! Vélem, ha egybe kelsz Száműzöm őt, de élni fog; Szavamra mondom! ALZIRA Mégis, hogy árulnám el őt?! GUZMAN Vagy ráállsz, vagy máglyán elég! ALZIRA Mi rémes, kegyetlen kérdés! GUZMAN Válassz! Válassz! ALZIRA (Kétségbeesett zokogással Guzman elé veti magát.) Úgy zokog a lelkem, Csak sírok, úgy félek, Már elhágy a lélek. Hisz’ látod, mi lettem: Csak vagyok, nem élek... Csak vagyok, nem élek. Ha rákényszerítesz, Hogy esküm megszegjem, Meggyilkolsz, kegyetlen, Meghalok előbb... Azzal meggyilkolsz engem, Meggyilkolsz a’ percben, Meghalok, de menten, Meghalok a lábad előtt... GUZMAN A könnyed, a hangod Csak felkavar engem, Mert féltékeny lázban Kigyújtja a lelkem! Halálát alá kell most írnom, Ha ajkad színt nem vall. Zamoro, ha meghal, Te ölted meg őt! ALZIRA Ah! Kegyetlen! Ha rákényszerítesz, Hogy esküm, hogy esküm megszegjem, Meggyilkolsz, de menten, meggyilkolsz, de menten. Meghalnék a lábad előtt! GUZMAN Halálát még ma alá is írom, Ha ajkad, ha ajkad érte nem vall! Zamoro, ha meghal, megölted őt! Megölted őt! Te ölted meg őt! ALZIRA Ha rákényszerítesz, (m.f.) A lábad előtt! Meghalok lábad előtt! Kegyetlen! Meghalnék a lábaid előtt! GUZMAN Halálát még ma alá is írom, (m.f.) Zamoro, ha meghal, te ölted meg őt! Aláírom, s nem baj! Zamoro, ha meghal, Te ölted meg őt! GUZMAN (Az ítélet aláírására készül.) Nos, haljon! ALZIRA Várj, te szívtelen! Hagyd élni! GUZMAN Éljen?! Alzirám, enyém vagy mégis? Most válaszolj! ALZIRA Hagyd élni! GUZMAN Hahó! NEGYEDIK JELENET (Ovando jön.) GUZMAN Figyelj most, de jól! Ne máglyát, nászi ágyam Készítsd mára! E lány lesz a párom! OVANDO Párod? GUZMAN De fölséges nászesti Ünnepre vágyom! A várost még ma fáklyatenger Fénye öntse el! OVANDO Értem. GUZMAN Vidd szét a jó hírt! ALZIRA Jaj! OVANDO Minden úgy lesz! GUZMAN Menj! (Ovando távozik.) Ah! Szerelmem, elönt a boldogság! Én többet ennél nem kérek már. Nem él a világon oly ember, Ki jobban szeretne téged! Szerelmem lángja oly nagy, Tűzében a szív elolvad! Vadember szíve e lobogást, Nem, meg nem érti, soha nem érti meg! ALZIRA Mit tegyek hát, ó, én nyomorult?! A végzet erre késztet! A hű szerelmet adom el, Hogy hű szerelmet védjek! Halál, ó, jöjj el értem, Csupán te vagy reményem! Oltár elé nem boldogan, Csak bús áldozatként léphetek, Mint áldozat léphetek! GUZMAN A szívem oly boldog! Szerelmem, elönt a boldogság! Én többet ennél nem kérek már. Nem él a világon oly ember, Ki jobban szeretne téged! A szívem oly boldog! Ily nagy szerelmes lobogást Egy vad nem érthet meg! Egy barbár soha nem érthet meg! Nem, nem, nem érthet meg! Egy vad nem érthet meg! Barbár nem érthet meg! Egy vad nem érthet meg! Nem érthet meg! Nem érthet meg! ALZIRA Halál, ó, jöjj el értem, Te vagy csupán reményem! Oltár elé nem boldogan, Csak bús áldozatként léphetek, Mint áldozat léphetek! Túl nem élem! Meghalni léphetek! Túl nem élem! Meghalni léphetek! Ott haljak meg! Ott haljak meg! Ott haljak meg érted! ÖTÖDIK JELENET Félelmetes barlang, melyet a bejárat hasadékán át a hold fénye gyéren világít meg. A szín egy ideig üres, majd Otumbo lép be óvatosan és ráüt egy arany vértre; ekkor a legyőzött indiánok maradéka a barlang zugaiból előbújva Otumbóhoz lép. OTUMBO Bajtársak! INDIÁNOK Beszélj! OTUMBO Tán jobbra fordul a sorsunk: Az átkozott arany, mi csak vészt hozott ránk, Segít most talpra állnunk a bajban. Pénzért az őrök hagyják Zamorót Hadd szökjön el ma este még. Álruha rejti bizton. INDIÁNOK Mily jó hír! OTUMBO Csak várjunk! Ha igaz, hamarosan itt lesz! INDIÁNOK Nem ő jön éppen? OTUMBO (A barlang szájához lép.) De ő az! HATODIK JELENET (Zamoro lép be, spanyol egyenruhát visel. Mindnyájan földre borulnak előtte, ő int, hogy emelkedjenek föl. Lassan, szomorúan körül hordozza tekintetét, majd szégyenkező pillantást vet álöltözetére. Csönd.) ZAMORO Földresújtott nagyság Maradék, gyönge magva! Reménye veszve van… OTUMBO Most visszakapta: Megszabadulva itt vagy, Népünk reménye! OTUMBO, INDIÁNOK Szíved haragját megőrizd, Rejtőzz csak el, míg a bosszú napja virrad! Bíztasd a néped! ZAMORO Bujdokoljak titokban újra? Szökve, hontalan? Szégyenpír éget! Tőle távol élni bújva? Nékem ez tovább már nem élet! Bátran álltam én a vészben, A halálra nevetve néztem, Ámde most tovább e terhet El nem bírom, összeroppant a végzetem! Ó! Túl nem él egy bús szerelmet Még egy harcos szíve sem! Túl nem él egy bús szerelmet Még egy harcos szíve sem! Túl nem él egy bús szerelmet Még egy harcos szíve sem! Túl nem élhet, túl nem él egy bús szerelmet Még egy harcos szíve sem! OTUMBO Menj csak el, ne bánd! Mit ér a hűtlen asszony? Feledd el őt, e csalfa inka lányka Mást nem érdemel! ZAMORO Kegyetlen sejtés... Mondd csak…! OTUMBO Alzira... ZAMORO Beszélj! Ne hallgass! OTUMBO Ő elárult. ZAMORO Hazudsz, te aljas! OTUMBO Nézd meg jól, sok fáklya lobban Arra lent, hol áll a város! ZAMORO És? OTUMBO Alzirád s véle Guzman Egybekelnek még ma… ZAMORO Hallgass! Ő a másé?! (Vad kiáltást hallatván haját tépkedi, egész testében remegve.) INDIÁNOK Nagy ég! OTUMBO Zamoro! INDIÁNOK Vad dühétől elvakul. ZAMORO Ó, miért, miért is élek?! OTUMBO, INDIÁNOK Végre csillapodj, nagyúr! ZAMORO Nem gyáva könnyek perce ez, A véres bosszú vár ma! Nem hívtak ők a nászra, Hívatlan, ám elmegyek. Ha fél a bosszú istene, Ha düh szívében nincsen, Úgy majd a véres isten Neked én magam leszek! A véres bosszúisten, Véres bosszúisten én magam leszek! A véres bosszúisten, véres bosszúisten, Alzira, én leszek! OTUMBO, INDIÁNOK Megszállt a rontódémon, Vesztedbe az vezet! Vesztedbe vet! Vesztedbe vet! ZAMORO Nem gyáva könnyek perce ez, (m.f.) INDIÁNOK (Zamorot visszatartva.) Vesztedbe futsz! Vesztedbe futsz! Vesztedbe futsz! Ah! ZAMORO Csak hagyjatok! Csak hagyjatok! A bosszú vagy halál vár reám! INDIÁNOK Vesztedbe futsz! (Zamoro dühödten elrohan.) HETEDIK JELENET Nagy terem a kormányzói palotában. Az erkélyen át a kivilágított város látszik. A középen emelvény, melyre három-négy lépcső vezet. Mindenütt spanyol katonák, a vezérek az emelvényen állnak. Alzira társnői gyülekeznek. Vidám zene szól. NŐK Szép Amerika felvidulj! Tűnjenek el a könnyek! Gyermeked – íme – nászra vár, Rá boldog napok jönnek! Már örökétig béke lesz, Beköszönt majd e friggyel. Boldogan élünk, hidd el, Nem lesz több durva harc! Örvendj e hírnek, ősi föld, Viduljon minden arc! (m.f.) Örülj e hírnek, te drága, ősi föld! Viduljon arcod, e drága arc! Ím, véget ért a harc! Ím, véget ért a harc! Nincs többet harc! Nincs többet harc! Nincs többet harc, viduljon minden arc! (Belép Guzman, Alzira, Alvaro, Ataliba, Ovando, Zuma.) GUZMAN Büszke, délceg vitézek! Tinéktek hála, Újra győztünk a harcban. Íme: e lány, kit díszben láttok, Ma este vélem oltárhoz áll! Vár Isten háza. Tanúnak jertek el Az ünnepélyes perchez! Boldog nász ez; másfajta ünnep nékem, Ki eddig harci mámorhoz szoktam. Megfoghatatlan érzés. ALZIRA (A szívem borzad!) GUZMAN Ha fölzeng a fanfár, ha győzelmet hirdet, A mámor úgy átjár, kigyújtva a szívet. De oltárhoz állni, hol ég és föld láthat, A nővel, kit szíved oly vágyódva kér... S tiéd… végre érzed, elérhetted vágyad, Az száz büszke, győztes csatával felér! ALZIRA (A szívem borzad!) GUZMAN De oltárhoz állni, hol ég és föld láthat, A nővel, kit szíved oly vágyódva kér... S tiéd… végre érzed, elérhetted vágyad, Az száz büszke, győztes csatával felér! ALZIRA (A szívem borzad!) GUZMAN A templomba menjünk! ALZIRA Ily szörnyű percben alattam nyílj meg, Föld, nyelj el engem! GUZMAN Nyújtsd kezed felém! (Alzira jobbjáért nyúl, ám mielőtt megfoghatná a lány remegő kezét, egy katona ráveti magát, és tőrt döf a mellébe.) NYOLCADIK JELENET ZAMORO (Spanyol uniformist visel.) E kézre szolgálsz te rá, neked csak ez jár! ZUMA, KÓRUS (Ráismernek Zamorora) Gaz lázadás! Zamoro! ALZIRA Ah! ZAMORO Én tettem! (Száz fegyvert emelnek feléje.) Sújts bátran! Örvendezz vesztemen, Te hűtlen! Jer, idd a vérem! Te pedig, Guzman, megtanuld tőlem, Milyen a hős halál! GUZMAN Másféle hősi tartást Tanítok néked most én… Sok véres isten, mind bosszúszomjas… Borzalmas vétkeket rónak reád… Én egyre hallom: „Bosszút ne folytass!” Így szól az Úr nekem, ő megbocsát! ALZIRA, ZUMA, OVANDO, ALVARO, ATALIBA, KÓRUS Elnézi bűnét! ZAMORO Elnézi bűnöm! GUZMAN (Alzirára nézve) Ő nőm lett volna, de kényszerre tette… Mert téged óvott… Szeresd e lányt! (Alzirát Zamoro karjaiba vezeti.) Így, kéz a kézben, egymást szeretve Áldjátok majdan, ki megbocsát! ALZIRA, ZAMORO (Sírva Guzman lábához térdelnek.) Elhinni nem merem, szavad varázslat! Csudálva, félve nézek rád. Áldom az Istent, ki megbocsáttat, Ki néked ily tiszta lelket ád! GUZMAN Kéz a kézben, így! ZUMA, OVANDO, ALVARO, ATALIBA, KÓRUS Nagylelkű ember, mi tiszta lélek, Ki élni hagyja bősz gyilkosát! Könnyem kicsordul figyelve téged, Elsiratva Isten bajnokát! GUZMAN Így, kéz a kézben élve tovább… ALZIRA, ZAMORO Áldott, ki néked nagy lelket ád! ZUMA, OVANDO, ALVARO, ATALIBA, KÓRUS Könnyem kicsordul így látva téged... GUZMAN Áldjátok együtt porait annak, ki megbocsát! ALZIRA, ZAMORO Ámulva, félve nézek reád! ZUMA, OVANDO, ALVARO, ATALIBA, KÓRUS Gyászolva Isten hős bajnokát! GUZMAN Hisz’ élni szép... ALZIRA, ZAMORO Áldott az Isten, ... GUZMAN Szerelmes szívvel... ALZIRA, ZAMORO Ki megbocsáttat. GUZMAN Áldjátok együtt Ki megbocsát, ki megbocsát, ki megbocsát! ALZIRA, ZAMORO Áldott, aki néked, ki néked nagy lelket ád! ZUMA, OVANDO, ALVARO, ATALIBA, KÓRUS Lám, élni hagyja bősz gyilkosát! GUZMAN Áldjátok együtt porait annak, ki megbocsát! ALZIRA, ZAMORO Áldott, ki néked nagy lelket ád! ZUMA, OVANDO, ALVARO, ATALIBA, KÓRUS Lám, élni hagyja bősz gyilkosát! GUZMAN Hisz’ élni szép... ALZIRA, ZAMORO Áldott az Isten, ... GUZMAN Szerelmes szívvel... ALZIRA, ZAMORO Ki megbocsáttat. GUZMAN Ki megbocsát, Áldjátok együtt, ki megbocsát, ki megbocsát! ALZIRA Áldott, ki néked, áldott, ki néked nagy lelket ád! ZAMORO Áldott, ki néked, áldott, ki néked, Nagy lelket ád! ZUMA, OVANDO, ALVARO, ATALIBA, KÓRUS Lám, élni hagyja bősz gyilkosát! ALVARO (atyai szíve minden melegével) Jaj, meg nem halhatsz, én drága fiam! NÉHÁNY TISZT Távozzunk innen! ALVARO Kegyetlenek! GUZMAN (Végső erejét összeszedve apjához fordul.) Apám... ALVARO Szívemre jöjj hát! GUZMAN (Apja kezét homlokára helyezi áldás gyanánt.) Az Isten áldjon! Tedd még... kezed... rám...! ALVARO Gyermekem! (Csak ezt az egy szót bírja kimondani, de ezer áldás rejlik e szóban. Guzman kiadja lelkét.) Meghalt! ALZIRA, ZUMA, ZAMORO, OVANDO, ATALIBA, KÓRUS Meghalt! VÉGE 38