Giuseppe Verdi: Az álarcosbál Személyek: Richard gróf, Boston kormányzója tenor René, a titkára, Amélia férje bariton Amélia szoprán Ulrika, néger jósnő alt Oszkár, apród szoprán Silvano, matróz basszus Samuel, összeesküvő basszus Tom, összeesküvő basszus A főbíró basszus Amélia szolgája tenor Küldöttek, tisztviselők, tengerészek, őrség, nép, előkelő urak és hölgyek, összeesküvők, szolgák, álarcosok. A cselekmény színhelye Boston és környéke. Történik a XVII. század vége felé. I. FELVONÁS 1. kép (Terem a kormányzó palotájában) HIVATALNOKOK, NEMES URAK (kar) Szunnyadj csendben, és szép legyen álmod, Lengje béke a házadat át. óvja léptedet sok jó barátod, Védje álmod egy ifjú világ. SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) De a gyűlölet ellene fordul Azokért, akiket sírba vitt. HIVATALNOKOK, NEMES URAK (kar) Szunnyadj csendben. SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Ők meghaltak, de szellemük él még, Velük harcolunk ellened itt! SAMUEL, TOM Mi itt! Ők már nem élnek, De velük küzdünk Most is mi itt. Ők meghaltak, De szellemük él még! ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Ők meghaltak, de szellemük él még, Velük harcolunk ellened, itt! stb. HIVATALNOKOK, NEMES URAK (kar) Szunnyadj csendben, és szép legyen álmod, Lengje béke a házadat át stb. OSZKÁR (belép) Ím, itt a gróf! RICHARD (belép) Ti jó barátok, Ti hősök, (Egy küldöttséghez) S ti, kikre várva vártam én! Hadd nézzem, mi az, mit kértek tőlem, Mert teljesítenem kell nekem A jogos óhajt, hogyha bárki ezt kéri. Tisztem, Hogy minden bajban képviseljem Az ártatlant, a gyöngét, És jutalmat kapjon, ki arra méltó. OSZKÁR (Richardhoz) Méltóztassék nézni, kiket hívtam a bálba. RICHARD Csak ki ne hagyjál a hölgyek közül senkit! OSZKAR Ím, itt a névsor! RICHARD (olvas, magában) Amélia... újra csak ő, Mindig ő! Én bűvös álmom, Ó, mi boldogság őt meglátnom! Szép szeme újra rám ragyog, De arca bús és halovány. Szavát majd hallom ott megcsendülni Édes, mámorító hangján. Ó, jöjj el már te boldog éj, És add, hogy őt megláthassam, Ah! ... Csillagom ő, ki úgy tündököl Mint fény az éjszakában. OSZKÁR, HIVATALNOKOK, NEMES URAK (kar) Míg ott áll elmerengve, Mint töpreng egyre lelke, Hogy értünk mit tehetne, Nincs semmi gondja más! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Bár készen állunk rég a tettre, Nem nyíl alkalom itt, csak másutt, S most számunkra nincs más út, Mint visszavonulás. RICHARD Ah! Szavát majd hallom ott megcsendülni Ó, majd újra hallhatom a szavát... Hallhatom szerelmes hangját, A hangját hallhatom. OSZKÁR Hogy értünk mit tehetne, Nincs semmi gondja más, Csak értünk tud élni vagy halni! HIVATALNOKOK, NEMES URAK (kar) Hogy értünk mit tehetne, Nincs semmi gondja más! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Most számunkra nincs más út, Mint visszavonulás! Amely a tettre hív, Az óra nincs még itt, Nincs itt az óra, bár várjuk. RICHARD (Oszkárhoz) Majd hívlak később, addig maradj velük. (Mindenki távozik) OSZKÁR (a belépő Renéhez) Önnek szabad az út! (Távozik) RENÉ (magában) Arca mily bánatos... RICHARD (magában) Amélia! RENÉ Gróf úr... RICHARD (m.f.) Nagy ég! Itt van a férje! RENÉ Mért bús az én uram, Hisz már nevének a híre szerteszáll messze tájon? RICHARD Más örüljön ennek, én nem tudok. Szívemben él a gond, bántja lelkem. RENÉ Mi az hát? RICHARD Ó, nem... ne kérdd! RENÉ Ha tetszik, megmondom én. RICHARD Nagy Isten! RENÉ Tudom jól... RICHARD Ne m, ne m! RENÉ Tudom már. A biztonságod aggaszt, és félsz e házban élni. RICHARD Csak folytasd! RENÉ Jól sejted, hogy e honban Sok ellenséged van még, Ki életedre törhet. RICHARD Ah, hát ez minden titkod? És nem tudsz mást? RENÉ Kíváncsi vagy tán névre? RICHARD Ó, hagyd el, gyűlölöm őket! RENÉ De mégis szólnom kell! RICHARD Hallgass! Mert lásd, hogyha szólsz, Úgy vért kell ontanom. Ezt tőlem ne várd! Megvéd a népem ragaszkodása, És Isten meg fog óvni. RENÉ Ezrek élte, üdve rajta, Óvja ég ezt a drága éltet! Érted esd e népnek ajka, Sorsa összeforrva véled, Mert, ha sorsod sírba vinne, Úgy e honnak minden álma Véled sírba szállna már! Légy te itt, vagy bármi messze, Élted akkor biztos lesz-e? Mert ha néped meg nem védne, Bármi vész és baj ha ér, Ah! Mert, ha rád a bosszú lesne, Úgy a sír sötét árnya vár. 6, ha sorsod sírba vinne, Úgy e honnak minden álma Véled sírba szállna már. OSZKÁR (belép) Itt vart a főbíró! RICHARD Beléphet! A FŐBÍRÓ (belép) Gróf úr! (Átad egy iratot) RICHARD Mit látok? Hogy száműztök egy asszonyt?! De miért? És mi a neve?... Mi a vétke? A FŐBIRÓ Neve Ulrika, néger asszony, Itt él e tájon. OSZKAR Sok ember gyűlik össze ott, megtudni sorsát, Mert a jóslásnak ő a mesternője... A FŐBÍRÓ És a barlangja bűntanya, Hol az ördögöknek áldozva Népünkre bajt hoz ő. A száműzésre érett, Így szól a bölcs ítélet. RICHARD (Oszkárhoz) Nos, szólj te is!... Nos, szólj te is! OSZKÁR Hát szólok érdekében! Mindig az égbe néz, a csillagokra, Úgy villog, mint a láng, a pillantása. Mindegyik lánynak elmondja sorsát, És sose téved, bármit is mond. Megmondja ő, hogy mit hoz a jövő, Mert ő a sátánnal cimborál! Az ördögnek a társa, a társa ő. RICHARD Valóban ritka jó védő vagy, Ritka okos védője vagy! OSZKÁR Hogyha hív a harci zaj, vagy hív a tenger, Nem tudva sorsát indulni nem mer. Jövendő sorsát, jót, avagy rosszat, Tőle megtudja, azt biztosan megmondja ő. Hogy mi lesz a jövő, Mert a sátánnal cimborál stb. Ah! A FŐBIRÓ Száműzni kell őt! OSZKAR (a grófhoz) Kegyelmes légy iránta! A FŐBIRÓ Elítélem. RICHARD Ám jó... Mindenki jöjjön. A tervem készen áll. (Oszkár mindenkit behív) Ti mind, kik itten álltok, Ma Ulrikához jertek, De álruhában legyünk, Én is megyek. RENÉ Való? Igaz? RICHARD A tréfa jól fog esni. RENÉ Az ötlet nem a legjobb! OSZKÁR Ez pompás lesz, és Jól fogunk szórakozni ott! RENÉ (Richardhoz) Ott rád ismerhet könnyű módon bárki. RICHARD Ne aggódj! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) No nézd, ez megkísérli, Hogy visszatartsa őt. RICHARD A számomra majd hozzatok halászruhát! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Ki tudja, hátha itt az óra, És mi bosszút állhatunk! RICHARD Mi a bánatot ott elfeledjük, E napot vigalom között töltjük, A hiszékenyeket kikacagjuk, Kitűnő lesz a szórakozás. RENÉ Lesik őt bajok és veszedelmek, Noha hős szíve rettegni nem tud, Híven ott leszek oldala mellett, Nehogy érhesse orvtámadás. RICHARD A jókedv... minden gondnak, Mélabúnak sírt ás. OSZKÁR Oda elmegyek véletek, és a sorsom Megtudom tőle ma én is. Ami jót, ami rosszat a végzet nékem Rejteget, mondja meg ott! RICHARD Elfelejtjük a bánatot, Ah! ... RENÉ Vele megyünk, vele megyünk, legyünk résen! RICHARD Nos jertek hát ti jó urak velem A jósnőhöz a barlangba Ma háromkor, de öltsetek álruhát, De öltsetek, de öltsetek mind álruhát. OSZKÁR, RICHARD HÍVEI (kar) Elmegyünk hát, ti jó urak, vele A jósnőhöz a barlangba Ma háromkor, de öltsünk mind álruhát. RICHARD Elmegyünk hát ti jó urak a jósnőhöz a barlangba, De öltsünk mind, öltsünk mind majd álruhát. RENÉ Lesik őt bajok és veszedelmek, Noha hős szíve rettegni nem tud. Híven ott leszek oldala mellett, Nehogy érhesse orvtámadás! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Résen álljunk mi, támadni készen, Nehogy győzelmet üljön a hitvány. Tán, mely intézi sorsát, A csillag lehull a földre, S majd várja őt pusztulás! OSZKÁR, RICHARD HÍVEI (kar) Jó! Jó! Jó! RICHARD Mi a bánatot elfeledjük, E napot vigalom közt töltjük, A hiszékenyeket kikacagjuk, Kitűnő lesz a szórakozás! Hiszen az élet, élet Azt sokszor nem ád. RENÉ Lesik őt bajok és veszedelmek, De ő semmitől nem fél, Ő semmitől sem fél. SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Tán mely intézi sorsát, A csillag lehull földre, S majd várja őt pusztulás. RICHARD Jöjjetek! TÖBBIEK Ott leszünk! RICHARD Gyertek el hát ti jó urak velem A jósnőhöz a barlangba stb. De öltsetek... stb. TÖBBIEK Elmegyünk hát ti jó urak vele A jósnőhöz a barlangba stb. De öltsünk... stb. 2. kép (Ulrika barlangja) ASSZONYOK ÉS LEÁNYOK (kar) Halkan!... A szellemek hangját hallja, Nekünk szól ez a jóslat, Hallgassuk csendben! ULRIKA (révületben) Szellemek nagy királya, jöjj, Siess a sűrű éjben! Gondoktól, vad vihartól, Vértől házamat óvd meg! Már harmadízben ott huhog A baglyak hangja tán, Már harmadízben szól a gyík, A lángot fújva rám, És harmadízben rémülök A holtak szózatán, A holtak szörnyű szózatán! RICHARD (belép) Hát én az első! ASSZONYOK ÉS LEÁNYOK (kar) Menj vissza, goromba, Menj vissza, goromba! (Richard visszavonul) Eltűnt a fény, félhomályos lesz minden! ULRIKA (eksztázisban) Ez ő, ez ő, e szív remeg, Érzem, hogy lelkem éled. Ha karja újra átölel, Mily üdvben ég most e lélek! A bal kezében íme, Jövendőnk abban ég, Az első hívásra itt van, Hogy kérdjük, várja rég. Hull már a hályog, Tudja meg általam mindenki tőle, Mi őrá vár. Megtudja, hogy mi vár! Hull már a hályog, Tudja meg általam, Mi őrá vár. Megtudja, hogy mi vár, Tőlem tudja meg, Mi az, mi rája vár. ASSZONYOK ÉS LEÁNYOK (kar) Már hangzik a jóslat, hangzik a jóslat. ULRIKA Csak halkan! Csak halkan! SILVANO (előlép) Ki tart vissza attól, Hogy ajkam ne kérdje: Mi sors várhat énrám, Ki grófomnak éltem. A matróza voltam, ki küzdöttem érte Haláltól se félve, S most koldusszegényen Kell tengetnem éltem, De már harminc év óta mást várok én. ULRIKA Mi kívánsz? SILVANO A vér, melyet ontottam, díjára számít. RICHARD (magában) Ah, mondhatom, őszinte fickó! ULRIKA (Silvanóhoz) Kezet nyújts! SILVANO Ím, itt van! ULRIKA (a kezét vizsgálva) Nos örvendj tehát: Terád még ma kincs, tiszti rang fénye vár. SILVANO Te tréfálsz? ULRIKA De úgy van! RICHARD (pénzes zacskót csúsztat Silvano tarsolyába; magában) Én helybenhagyom! SILVANO A hálámra méltó e jóslat nagyon! (Megtalálja a zacskót és egy cédulát mellette, amelyet olvasni kezd) "Richard gróf kedves tisztjének, hős Silvanónak." Való hát, nem álom! Van pénzem, tiszti rangom! SILVANO Ah, éljen! Ah, éljen! ASSZONYOK ÉS LEÁNYOK (kar) Ah éljen, csak éljen Sibillánk a jósnő, Ki ránk kincset árasztva jókedvet oszt! (A kis ajtón kopogtatnak) SILVANO, ASSZONYOK ÉS LEÁNYOK (kar) Kopognak! (Ulrika ajtót nyit, egy szolga lép be) RICHARD (magában) Mit látok?! Ott jön rejtekajtón Amélia szolgája! AMÉLIA SZOLGAJA Te jósnő! Az úrnőm ott vár kint, és általam kéret, Hogy mindenkit küldj el, Mert szólni szeretne veled. RICHARD (magában) Amélia! ULRIKA Csak várjon, míg elmegy a többi! RICHARD (m.f.) Én nem! (Elrejtőzik ) ULRIKA Hagyjatok hát ti most engem el, A sátánra várok, hogy ővele szóljak! Magamra ha hagytok, úgy jósolhatok. SILVANO, ASSZONYOK ÉS LEANYOK (kar) Magára ha hagyjuk, úgy jósolni fog. ULRIKA EI innen, el innen! SILVANO, ASSZONYOK ÉS LEÁNYOK (kar) Megyünk, megyünk! (Távoznak, Richard a rejtekhelyén marad) ULRIKA (a belépő Améliához) Mi hozta lázba önt? AMÉLIA Szerelmi bánat ég szívem mélyén rég. RICHARD (m.f.) Mit hallok? ULRIKA S mi az, mit óhajt? AMÉLIA Békét! ... Űzd ki képét szívemből annak, Aki lelkem álma régen, Annak, kit jótevőnknek Küldött hozzánk az ég! RICHARD (m.f.) Mit hallok? Ah, drága lélek! ULRIKA Van erre gyógyír! Feledésnek bűvös füvét ismerem én. Amely minden sebre írt ád. Ámde csak akkor, Ha az, ki vele élni fog, Azt önkezével tépi, Ha éj száll a tájra. AMÉLIA És hol? ULRIKA S ön érte menne? AMÉLIA Igen, ha gyógyulást ad! ULRIKA Hallgasson hát meg! Messze a város végén Talál egy puszta tájra, Sápadtan süt a holdvilág A szörnyű akasztófákra. A sziklák közt elrejtve Terem a bűvös gyógyszer, Ott lel a bűnös büntetést, Hol ön a gyógyulást. AMÉLIA Nagy ég! Mi szörnyű! ULRIKA Az arca sápadt, és a lelke retteg! RICHARD (m.f.) Te árva szív! ULRIKA Tán retteg ön? AMÉLIA Úgy félek! ULRIKA El mer-e menni? AMÉLIA Ha ennek meg kell lenni, Nem riaszt vissza semmi... ULRIKA Ma éjjel? AMELIA Jó! RICHARD (m.f.) Megóvlak, mert én is ott leszek. AMELIA Nagy ég, ha visszaadnád E fájó szív nyugalmát! ULRIKA Ne remegj már, És szűnni fog a könnyed árja. RICHARD (m.f.) Megvéd e kar halálig, A poklok ajtajáig, Amélia! AMÉLIA S a borzalomnak bús helyén, Ott vár a gyógyulás. ULRIKA Ó, ne félj, Ne remegj, menj csak el, És szűnni fog a könnyed árja! Idd meg a bűvös gyógyitalt, S meggyógyít a varázs! Ne félj tehát, Menj, és ne félj tehát! RICHARD (m.f.) Tehozzád fűz a vágyam, Nem éltet semmi más! Tehozzád fűz a vágyam, S álmom nincs semmi más, Nem éltet ah, már semmi más! Ah! Bátran véd e kar halálig, A poklok ajtajáig! Tehozzád fűz minden vágyam, Nem éltet semmi, semmi más! Te vagy az álmom, Amélia, Nem éltet semmi más! AMÉLIA Ah! Ó, bárha visszaadnád E bánkódó szív nyugalmát, Ó, add vissza! A borzalomnak bús helyén, Ott vár a gyógyulás, 6, enyhítsd tehát a szívem fájdalmát! RICHARD KÍSÉRŐI (kar; a színfalak mögött) Poklok leánya, nyiss gyorsan ajtót! Poklok leánya, nyiss gyorsan ajtót! ULRIKA (Améliához) El gyorsan innen! AMÉLIA Ma éjjel... ULRIKA Ég áldjon... RICHARD (m.f.) Megóvlak! ULRIKA _ El innen, el gyorsan innen! AMÉLIA Ég áldjon! (Elsiet a titkos ajtón át) RICHARD (m.f.) Majd én is ott leszek! - (Ulrika ajtót nyit, belép Samuel és Tom az össze- esküvőkkel, továbbá Oszkár az álruhás urakkal és hivatalnokokkal) SAMUEL, TOM, ÁLRUHÁS FÉRFIAK (kar) Nos, rajta, jósnő, Kérünk, beszélj! Halljuk csak ajkad Jósló szavát! OSZKÁR Hol van a gróf? RICHARD (Oszkárhoz) Senki ne tudja meg Azt, hogy ki áll itt! (Ulrikához) Nos hát, Szibillánk, sorsunk tudója, Mondd meg, mi titkot rejt csillagom? SAMUEL, TOM, ÁLRUHAS FÉRFIAK (kar) Halljuk csak ajkad Jósló szavát most! RICHARD Hát jósolj egy boldog tengeri útról, És jósolj egy szerelmes asszonyi csókról, A végtelen vízről, a hűtelen szívről! Hadd zúgjon a szélvihar, bőgjön az orkán, A tengerész biztosan tartja a kormányt, Ha izmos a kar, ha bátor a szív, Ha izmos a kar és ha bátor a szív! Csak fürkészd a végzetet, kérdezd a sorsot, Ha bármilyen halálos veszélyben forgok, Nem rémít meg semmi, az óceán hív. Nem, nem, nem, nem, Nem rettegek én, az óceán hív! OSZKÁR, SAMUEL, TOM, ALRUHÁS FÉRFIAK (kar) Nem rettegek én, ha az óceán hív! RICHARD Ha utamon szörnyű fergeteg támad, A tengernek hulláma szélesen árad, Mint válasz a dúdoló északi szélnek, Fölhangzik az ének, fölhangzik az ének! Az otthoni dallamok zengenek sorra, És mindegyik gondol egy lányra, egy csókra, A szíveknek új erőt ád ez a dal. Hát mondd el csak bátran, Hogy mit jósolsz nékem, Hogy jövendő sorsom ne váratlan érjen, De nem félek, bármilyen végzet is ér, Bármilyen végzet ér, A tengerek vándora jóslatot kér, A tengerek vándora jóslatot kér. OSZKÁR, SAMUEL, TOM, ÁLRUHÁS FÉRFIAK (kar) A tengerek vándora jóslatot kér, Hát halljuk, most jóslatot kér! ULRIKA Bárki légy te, A nagy büszkeséged neked károdra válik egyszer, Mert, ki szent titkot bolygat meg orvul, Mást ne vádoljon, pórul ha jár, És ki könnyelműn ingerli sorsát, Arra rút szégyen és bosszú vár. RICHARD Most a tárgyra! SAMUEL Ki legyen az első? OSZKÁR Majd én! RICHARD (kezét Ulrika elé tartva) Hagyj elsőnek engem! OSZKÁR Félreállok. ULRIKA (Richard kezét vizsgálva) Látom azt, hogy nagy úr vagy, E kéz vitéz a kardforgatásban. OSZKAR Most igazat mondott. RICHARD Te hallgass! ULRIKA Hagyj el engem... menj... Ne kérdezz, ne kérdezz tovább! RICHARD Nos, csak folytasd! ULRIKA Nem!... hagyjuk ezt! RICHARD Szólj csak! ULRIKA Menj! RICHARD Szólj csak! ULRIKA Ó, ne kívánd! OSZKAR, SAMUEL, TOM, ALRUHÁS FÉRFIAK (kar) Mondd ki hát végre már! RICHARD Ez parancsom! ULRIKA Nos hát: halál vár rád! RICHARD Halni harc közben én készen állok. ULRIKA Nem... megöl jó barátod! OSZKÁR Nagy Isten! Borzalom! SAMUEL, TOM, ALRUHAS FÉRFIAK (kar) Borzalom! Borzalom! ULRIKA Mindez itt írva áll... SAMUEL, TOM, ÁLRUHAS FERFIAK (kar) Borzalom! RICHARD Csak tréfa ez, vagy gúnyolódik, Vagy csak rémet lát, S a többiek meg elhiszik Ez asszony jóslatát. Kacagni kell, hisz sose láttam eddig Ilyen jó komédiát! ULRIKA Mi történt hát, ti jó urak, Hogy nem kacagtok véle? Tán féltek, hogy a jóslatom Valóra válik még? SAMUEL A szava mint a dárda, Villám a szemsugára! TOM A szava mint a dárda, Villám a szemsugára! OSZKAR Ah! Úgy volna hát megírva, ALRUHAS FÉRFIAK (kar) Ügy van az megírva, OSZKÁR, ÁLRUHÁS FÉRFIAK (kar) Hogy gyilkos döntse sírba? A puszta gondolatra már Lesújt a bú s a gond! OSZKAR Lesújt a bánat, lesújt a bánat, A puszta gondolatra fáj e szív! ÁLRUHAS FÉRFIAK (kar) E gondolatra, e gondolatra Lesújt a bú s a gond! RICHARD Csak tréfa ez, csak tréfa, Vagy gúnyolódik vélem, De micsoda komédia Hogy szentül hiszik ők Ez asszony jóslatát Csak tréfa ez stb. SAMUEL, TOM A szava mint a dárda, Villám a szemsugára, És pokolfőzte áradat, Amit az ajka ont! ULRIKA E gyászos szókat hallván A többi úr mi halvány, S a lelkük mélyén él a hit: Való, mit ajkam mond! OSZKAR E gondolatra, e gondolatra íme már, Mint tőr járna át, lesújt a bú, a gond! E szívre ront, lesújt a bú s a gond! ULRIKA Való, való, mit ajkam mond! E gyászos szókat hallgatván A többi úr mily halvány stb. SAMUEL, TOM A szava, mint a dárda, Villám a szemsugára, Nevethet most, nevethet most, De ha a jós igazat mond, Nem lesz ilyen vidám, Úgy ám! ALRUHÁS FÉRFIAK (kar) Ah, úgy volna hát megírva, Hogy várja őt a sírja? E gondolatra íme már Lesújt a bú s a gond, Ó, jaj! RICHARD Nos, végezz jóslatoddal, Mondd meg, ki lesz a gyilkosom?! ULRIKA Az első, ki neked itt ma nyújt kezet. RICHARD Mily nagyszerű! (Kinyújtja a kezét) No, senki nincs közöttünk, Ki meghazudtol ily szót? ... Lám, senki! (René belép, Richardhoz siet, és kezet fog vele) Itt jön ő! SAMUEL, TOM Ujjongjunk, ez most kapóra jött! OSZKÁR, ÁLRUHÁS FÉRFIAK (kar) Most hazudott a jóslat! RICHARD Lásd, e kéz, melyet szorítok, E kéz a leghívebb baráté! RENÉ Richardom! ULRIKA (felismeri a kormányzót) A gróf úr! RICHARD Íme, nem súgta meg tenéked hű szellemed, Hogy én ki volnék, S hogy te száműzve vagy már! ULRIKA Én? RICHARD (egy erszényt ad neki) Ám hallgass, és vedd ezt. ULRIKA A lelked nagy s nemes, Ám itt van már az árulód És többi társa! SAMUEL, TOM Nagy Isten! RICHARD Elég! SILVANO, NÉP (kar, a színfalak mögött) Éljen Richard gróf! OSZKÁR, ULRIKA, RICHARD, RENÉ, SAMUEL, TOM Mi hangok? NÉP (kar, m.f.) Éljen! (A nép Silvano vezetésével betódul) SILVANO (Richardhoz) Ez ő, nos gyertek gyorsan, Ez ő, ó nézzétek: Ő atyánk s barátunk! Lábához esve, térdenállva zengjünk, Szárnyalva szálljon hálaadó imánk! SILVANO, NÉP (kar) Szívünkbe zártunk téged, Dallal köszönt ma néped! Vedd ezt a dalt, mint háladalt, Hír és dicsőség szálljon feléd! OSZKAR A népkegy és a hála Lelkednek régi álma: Övezze hát a homlokod Babér, mit néped ád! RICHARD Ne mondd, hogy félni kelljen, Gyanútól ment a lelkem, Hisz annyi hű szív áldva áld, És védi jó urát! RENÉ Mért ez örömujjongás? Rejtve les ránk a romlás. Álnok a sors, mely jót ígér, S egyre csak bajt hoz rád! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Nem lehet hozzáférni, Mennyien óvják, védik! Hízeleg neki mindegyik, Oktalan szolganép! ULRIKA Mert szómnak hinni kéne, Nagy s szörnyű lesz a büntetése: A sorsa majd betelik, S a gyilkos tőre járja át! OSZKÁR Ah! A népkegy és a hála Lelkednek régi álma! Övezze hát a homlokod Babér, mit néped ád! ULRIKA A szómnak hinni kéne, Nagy lesz a büntetése, Mert szómnak hinni kéne, A gyilkos tőr járja át! RICHARD Ah! Ne mondd, hogy félni kelljen, A gyanútól ment a lelkem, Hisz annyi hű szív áldva áld, És védi jó urát! RENÉ Ah! Mért ez örömujjongás? Rejtve les ránk a romlás. Álnok a sors, mely jót ígér, Egyre csak bajt hoz rád! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜV6K (kar) Nem lehet hozzáférni, Mennyien óvják, védik, Hízeleg neki mindegyik, Oktalan szolganép! SILVANO, NÉP (kar) Szívünkbe zártunk téged, Dallal köszönt ma néped, Vedd ezt a dalt, mint háladalt, Hír és dicsőség szálljon feléd! II. FELVONÁS (Domb az akasztófák, tövénél) AMÉLIA Borzalom néma tája, Hol a bűnöst szörnyű büntetése várja. Itt a három oszlop, Ott nő a fű, mely békét ád. Nos rajta! Érzem, hogy szívem megfagy, 6, még a léptem hangja is Vad borzalommal és félelemmel tölt el engem! És hogyha várna vesztem, Halálom! Legyen! És hogyha várja tőlem a sorsom, végzetem, Nos rajta, legyen hát. Ám, ha itt gyógyfű teremne mégis, Mely bús szívemből bánatot űzne, Együtt e búval tűnne a kép is, Oltárkép gyanánt, mely most bennem él, És nem maradna neked mi sem, Árvaságod ölne meg, szívem! Mért e könnyek? Mi tart vissza tőle? És mi gátol e végzetes útban? Fel csak bátran... Szívem, ne hagyj ma cserben, S dobogásod ne áruljon el! Inkább, hogy ne hallja senki sem fájdalmadat, Fájdalmadat rejtsd el, szegény szívem! (Egy óra éjfélt üt) Itt az éjfél! Ah! Mi látvány?! Egy halálfej engem üldöz, Felém tart, engem üldöz! Ah! Két szemében szörnyű villámok égnek, Mintha üldözne, bámulna rám! Most megáll! Ah! Engem üldöz... egyre bámul... Itt a rém most megáll! Ki lesz irgalommal? Ó, atyám, Ó, ég, könyörülj e bús szíven, Jó Atyám, te nézz le rám! Könyörülj még, könyörülj meg, Ah! Ó, ég, könyörülj e bús szíven! RICHARD (váratlanul megjelenik) Én vagyok! AMELIA Nagy Isten! RICHARD Ne remegj! AMÉLIA Ah! RICHARD Mitől félnél? AMÉLIA Ah! Kérlek, távozz! Veszni kész, ha kell, a lelkem, Ámde e néven folt ne essék! Megvetés, ha ér s a szégyen, Ah, halálom volna az! RICHARD Ó, ne küldjél! Lásd, nem érsz célt, Úgysem tudna elhagyni téged, Olthatatlan vágy kit éget. AMÉLIA Gróf úr, ah, szánjon engemet! Szánjon, szánjon! RICHARD Árván s félve itt ki állasz, Esdő szódra ím a válasz: Neved s becsületed sérthetetlen lesz, Örökre szent! AMÉLIA Gondold meg, hogy hitvesem Az, ki leghívebb barátod! RICHARD Ah! Amélia! AMÉLIA Érted ő vérét és életét szívesen áldozná fel! RICHARD Mért, hogy ezt eszembe juttatod, Mért vagy ilyen szívtelen?! Hát te nem tudod, mennyi kín fakad Bűnöm nyomán, mint kínoz az önvád? Ámde nem hallja lelkem a szavát, Szívem szerelme elnyomja azt!! Ha a szívemből kiölöd magad, Benne új lángot mi sem fakaszt! Hányszor került el messze az álom! Hányszor harcoltam áldatlan harcot. Hányszor vallottam gyáva kudarcot, Gyógyír számomra már nem jutott! Búmnak enyhültét hiába várom, Élni nélküled, ó, nem tudok! AMÉLIA Ah! Hozzád száll imám, egek Urához, Ments meg szégyentől, haláltól engem, Mert ha te elhagysz, tönkre kell mennem, És e bús szívet megejti gyász. S te, ki azt megzavartad, Te távozz, te távozz, Párom már az, ki érted vért áldozni kész. RICHARD Lelkem mindent néked adna, Mindent, mindent egy szavadra. AMÉLIA Ó, nagy Isten! RICHARD Mondd, szeretsz-e? AMÉLIA Ó, ne kérdezz! RICHARD Mondd, szeretsz-e? Mondd ki végre! AMÉLIA Nos hát... én imádlak... RICHARD Ó, Amélia! AMÉLIA Ámde jó szíved óvja meg szívemet! RICHARD Szeretsz, Amélia! AMÉLIA Óvja majd, óvja majd szívemet! RICHARD Szeretsz! Szeretsz! Ó, akkor tűnjön el szívemből minden szánalom s barátság. Feltámadt újra, feltámadt újra már A régi láng, a régi láng! Oly szép e szó, mint napsugár, Mely lombot nyit faágon! Ó, mondd ki újra, drágám, És lelkem írt talál! Ó, drága égi csillagom, Ontsd szét a fényt a tájon, Rám is sugárod szálljon, Aztán hadd jöjjön a bús halál! Ha rám ragyog, ragyog, Jöhet a bús halál, Jöhet a halál, a bús halál! AMÉLIA Ah, mindhiába várom, Hogy lelkem égni megszűnik, Ím, ébred újra lángom, és bárhol rám talál! Ám hol e kín határa? Oly végtelen a fájdalom, És gyógyulást nem hozhat néki Csak a bús halál, a gyógyulását... És gyógyulást nem hozhat, Csak a bús halál. RICHARD Amélia, te szeretsz! Amélia, te szeretsz! AMÉLIA Igen... imádlak! RICHARD Mint napsugár ragyogsz. AMÉLIA Ámde jó szívvel megóvja szívemet. RICHARD Szeretsz, Amélia? AMÉLIA Megóvja majd a szívemet. RICHARD Ah! Oly szép e szó, mint napsugár, Mely lombot nyit fa ágán, Ó, mondd ki újra, drágám, És lelkem írt talál! AMÉLIA Ah, ah, a lelkem égni megszűnik, És bárhol rám talál. Ám hol e kín határa? Oly végtelen a fájdalom. És gyógyulást nem hozhat néki, Csak a bús halál! RICHARD Ó, drága égi csillagom, Rám is sugárod szálljon, Aztán hadd jöjjön a halál, Aztán jöhet halál! AMÉLIA A gyógyulását, a gyógyulását mitől várja, Az a bús halál. RICHARD Ragyogj rám, mint a nap, S nem aggaszt a halál! AMÉLIA A bús halál! RICHARD A bús halál! AMÉLIA Ó, jaj! Valaki jön! RICHARD Ki volna oly bátor, erre jönni éppen? Ah! Nem csalódom... René az! AMÉLIA Nagy ég, a férjem! (Fátylát arcára vonja; René megjelenik) RICHARD Te itt? RENÉ Téged vész fenyeget, Siess, mentsd magad, mert reád törnek. RICHARD De kik? RENÉ Gyilkos csapat. AMÉLIA (magában) Nagy ég! RENÉ Arra vitt az utam ma este, Nem ismertek meg, arcom bő köpeny fedte, De suttogó szó érte fülem: "Ott láttam a grófot. És ki volt az az angyal a karján?" Egy másik így szólott: "Most várjuk meg csöndben, És hogyha elér majd Egy alkalmas helyet, Én leszúrom, s örökre boldog leszek." AMÉLIA (m.f.) Jaj, végem. RICHARD (Améliához) Légy nyugodt! RENÉ De vedd köpenyem, szökjél most gyorsan, Míg nyitva az út! RICHARD (Améliához) Én megmentlek téged. AMÉLIA (halkan Richardhoz) Ó, menj el hát! Menj! RENÉ (Améliához) Ne engedjük, úrnőm, Hogy megvárja itt, Míg a gyilkosok jönnek! AMÉLIA (Richardhoz) Ó, menj, hagyj el engem! RICHARD Ah, nem hagylak én el! AMÉLIA Az út szabad még, Távozz innen, ne késsél! RICHARD Ó, hogy én egyedül hagyjalak most, S ő legyen őröd?! Nem! Nem! Inkább a halál! AMÉLIA Ha nem mégy, letépem a fátylamat én. RICHARD Mit mondasz? AMÉLIA Határozz! RICHARD Ó, hagyd ezt! AMÉLIA Ó, menj ! Bár adna az ég nekem arra erőt, Nekem arra adna erőt, Hogy én a haláltól, a végzettől Megmentsem őt! A célom, ó, már csak az, Ó, hogy én megmentsem őt! RICHARD (Renéhez) Barátom! Nagy ügy, amit rád bízni vágyom, A szíved a záloga, hogy megteszed! RENÉ Te megbízhatsz bennem. RICHARD Most esküdj, Hogy fátyolozottan kíséred majd el e nőt, S nem éri se szód, se tekinteted őt! RENÉ Ím esküm! RICHARD S hogy a városba érve te visszafordulsz azonnal! RENÉ Ím esküm, úgy legyen! AMÉLIA Hallod itt, hallod ott, Erre végig mint zúg Enyészet vészjósló hangja? Odalenn, hol a szikla sötétlik, Rád a gyilkosok csapatja vár. Ádáz haragban égnek a lelkek, Fenve már a tőr számodra régen: Fejed az, amit ők követelnek! Kérve kérlek, fuss tova már, Menj, menj, menj, menj, a halál vár rád! RENÉ Ó, ne késsél, ne várj, íme, jönnek, Egyre lépteket hallani vélek, Gyilkos átok az ajkukon éled, És a kard villog kezükben már! AMÉLIA Ádáz haragban égnek a lelkek, Fenve már a tőr számodra régen: Fejed az, amit ők követelnek! Kérve kérlek, ó, fuss tova már, Menj, menj, menj, ó, menj tova már! RICHARD Bátran állná a harcot a szívem, Hogyha bűntudat nem űzne innen, Ó, nagy ég, légy te mellette híven, S óvd meg őt, kire bú annyi vár, óvd meg, ó, Uram, őt, kire bú annyi vár, Védd meg őt, óvd meg őt, ó, irgalmas Ég! RENÉ Ó, fuss, számunkra óvd drága élted, Szörnyű gyászt hozhat ránk habozásod! Ó, ha pusztulsz, e nép mit remélhet, Mely még annyi nagy tettedre várt? Menj, ó, távozz, menj, menj, Nos távozz már! (Richard távozik) RENÉ Nos, útra fel! AMÉLIA (magában) Nagy Isten! RENÉ Ön félni látszik, oka bár erre nincs, Baráti szóm fogja megnyugtatni önt! ÖSSZEESKÜVŐK (kar; a színfalak mögött) Rajta hát, rontsunk most rája, Üssön már a végórája! AMÉLIA Ők azok! Nagy Isten, végem! RENÉ Gyorsan ide! Megvédem én! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar; m.f.) Rajta hát, rontsunk most rája, Üssön már a végórája! Majd ha kél a nap sugára, Holttestére hulljon az! (Az összeesküvők Tom és Samuel vezetésével meg- jelennek) SAMUEL Látod azt a hószín fátyolt, Mely borítja hölgye arcát? TOM Mennyek országából poklokra vessük! RENÉ Itt ki jár? SAMUEL Ah, nem ő az! TOM Elfog a méreg! ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Ah, nem ő az! RENÉ Nem, nem ő: én állok itt előttetek. TOM Híve áll itt! SAMUEL Lám, mi még meg nem értünk ilyen dolgot, Ránk nő ajka nem mosolygott, S nekünk nem virult tavasz. TOM Félre hát a fátyolt! Lássuk, milyen égi angyal az! RENÉ Aki közelg, azt a kardom általjárja. SAMUEL Hagyd a kardot! TOM Célt nem érsz így. AMÉLIA Nagy ég, irgalmazz! ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Hagyd a kardot! RENÉ Árulók ti! TOM Vége legyen! RENÉ Ha hozzáérni mersz, az életeddel játszol! AMÉLIA Nem, megálljatok! (Leveszi a fátyolát) RENÉ Ah! Amélia! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Lám! Ő, a párja! AMÉLIA Nagy ég, segíts! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) A párja! AMÉLIA Nagy ég, segíts! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) A párja! RENÉ Amélia! SAMUEL Mily furcsa látvány ily holdas éjjel: Találkán együtt a férj nejével! Csak meg ne ártson nekik a holdfény, Az éji harmat s a hosszú út! SAMUEL, TOM Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Valóban szép ez a történet, Lesz min nevetni a városban! RENÉ Baráti szívtől ez hát a hála: Orozva, durván taszít a sárba! Hogy ég az arcom, a szégyen marja, Hogy ég az arcom, a szégyen marja, S e tört szív, ó, csak fájni tud, Ez árva szív csak fájni tud, E szív csak fájni tud! AMÉLIA Ó, lesz-e bárki, ki megszán engem, Te szegény bűnös, oltalmazna? Jól érzem én azt, ez lesz halálom, Számomra már nincsen irgalom, Számomra irgalom! SAMUEL, TOM Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Valóban szép ez a történet, Lesz min nevetni a városban! Lám, a tragédia így lesz komédia! Ha! Ha! Ha! Ó, mint ujjong majd a város népe, Ha e hír a fülébe jut! RENÉ Hogy ég a szégyen ez arcon immár, S e tört szív, ó, csak sajogni tud! Baráti szívtől ez hát a hála: Orozva, durván taszít a sárba! E tört szív, ó, csak fájni tud! AMÉLIA Ó, lesz-e bárki, ki megszán, Ó, szegény Amélia! Ó, lesz-e lélek, ki szánna engem? Jól látom én azt, ez lesz halálom, Jól érzem azt! Jól érzem én azt, nincs már irgalom sehol! SAMUEL, TOM Ó, mint ujjong majd a város népe! ÖSSZEESKÜVŐK Valóban szép ez a történet! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Valóban szép ez a történet, Lesz mint nevetni a városban! stb. RENÉ (Samuelhez és Tomhoz) Eljöttök-e a házamba, hogyha hívlak, holnap reggel? SAMUEL Kérdőre akarsz tán vonni? RENÉ Nem, hidd el, szándékom más. SAMUEL S mi volna az? RENÉ Ha eljöttök, megtudjátok. SAMUEL, TOM Jó, ott leszünk! Jó, ott leszünk! Ámde most oszoljunk széjjel, Kerekedjünk útra innen! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Kiderül majd holnap minden, És a napvilágra jut. SAMUEL, TOM Menjünk. ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Menjünk. SAMUEL, TOM Lám, a tragédia így lesz komédia. SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! (Távoznak) SAMUEL, TOM Valóban szép ez a történet, Lesz min nevetni a városban! ÖSSZEESKÜVŐK (kar) Valóban szép ez a történet, Lesz min nevetni a városban! (Egyre távolodnak) RENÉ Esküt tettem, hogy a város kapujáig viszem. AMÉLIA Minden szava éles tőrként járja át szívemet. SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÚVŐK (kar) Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! RENÉ Menjünk! AMÉLIA Ó, jaj! Ó, jaj! RENÉ Menjünk! SAMUEL, TOM, ÖSSZEESKÜVŐK (kar; a színfalak mögött) Valóban szép ez a történet, Lesz min nevetni a városban! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Ha! Valóban édes történet! III. FELVONÁS 1. kép (Szoba René otthonában) RENÉ Meg se hallgatom beszéded, Mindhiába jajveszékelsz, Csalfa könnyed mit sem ér, Hulljon vétkedért a vér! AMÉLIA Ó, de engem csak látszat vádol, És a szívem álnok nem volt. RENÉ Házasságtörő! AMÉLIA Nagy Isten! RENÉ Ő csak az, ki megbocsáthat! AMÉLIA Ó, te kész vagy ölni engem? RENÉ Vért kívánok! AMÉLIA Bűntől tiszta volt a lelkem. RENÉ Halni fogsz! AMÉLIA És míg ajkad engem átkoz, Nincs már benned irgalom! RENÉ Vért kívánok, s halni fogsz! AMÉLIA Égtem tán más férfiért, Ámde téged szenny nem ért. RENÉ Hagyd csak abba! AMÉLIA Tettben úgy, mint gondolatban, Hozzád mindig hű maradtam. RENÉ Szót se többet, Szót se többet! Vége már! Vért kívánok, vért kívánok, halni fogsz! AMÉLIA Ó, csak ölj meg! Nos, ölj meg, ámde egyre kérlek... RENÉ Hasztalan! Kérd az égtől, tán megadja. AMÉLIA Ó, csak még egy árva szó! Hallgass reám, többet én kémi nem fogok! Ha már a sorsom eldőlt, És vár a bús sírnak éje, Engedd, hogy égő ajkam Egyetlen édes szép gyermekem arcát érje. Ha nőd hiába kéri ezt a drága nagy kegyet, Ó, tán a bús anya könnye Meglágyítja majd szívedet. Ha szóra nyílik ajka majd, S a végső drága csókra, Megédesül a bús halál, És ez a gyötrelmes óra. És ha megölsz is engem, Arcán ha csókom ég, Ő visszavárja anyját, Ő visszavárja anyját, Aki már rég nem él, Aki már régen nem él. RENÉ Menj oda! Ott a fiad, Nem tiltom én, hogy őt meglásd. Most ott benn oly sötét van Rejtsd el ott a szégyenem, s az arcod pírját. (Amélia távozik) Ne érje őt haragom sújtó karja, Ne e gyenge lelket! Más az, más az, kit átkom S bosszúm dönt majd a sírba! Kiontom vérét! Majd tőröm általjárja Gaz csábító, a szíved, S véle lemossa szégyenem, A szégyenem, a szégyenem! Ah, miért nem vagy már hű barátom? Boldog éltem immár veszni látom, Éltem átka ez a becstelen árulás, Melynek fullánkja mint mérgezett nyíl Járt a szívemen át! Áruló! Ez a baráti hűség, Mellyel így fizet szíved, Mellyel így fizetsz hűségemért! Ó, mi távol vagy, ábrándos óra, Üdvöm órája, ó, Amélia. Melyben mámor, ha átjárta szívemet, Ó, Amélia, csak a csókod volt! Ah, Amélia, Az, mi mámorba elringatott, Ajkad hő csókja volt. Ámde vége! A szívemben más él, A bosszúnak lángoló vágya él bennem, Minden más kihalt! Ó, eltűnő szép órák, ó, ti szép napok, Vége, elszállt! (Megjelenik Tom és Samuel) Csak bátran! Halljátok! Rég tudom én, mi él szívetekben: Richardnak életére törtök ti orvul. TOM Hazugság! RENÉ (egy iratot tart eléje) Ím, itt ez írás! SAMUEL Te, ismerve tervünk, a gróffal közlöd azt! RENÉ Nem! Véletek tartok én! SAMUEL, TOM Te tréfálsz! RENÉ Nem hisztek nékem, De majd a tettek megerősítik szómat. Készen állok, ha tettre hív a munka, Vért is ontok, ha kell majd, a célért. Erre zálog fiam lesz, Vére hull, ha megszegem szavam! SAMUEL E változás mi gyors volt, Benne hinni, ó, ki tudna?! RENÉ Mi volt hát az ok, azt ne kérdezd! Beváltom a szómat, Íme, esküszöm fiam életére! SAMUEL (Tomhoz) Nem hazudhat. TOM Én se hinném! RENÉ Kételkedtek? SAMUEL, TOM Ó, nem! RENÉ, SAMUEL, TOM Nem már! RENÉ Rajta, bosszúra fel, vár a munka, Egy a szív, a cél, a vágy, ez most a fő, Mert lelkünk a várást megunta, Porba hull végre hát majd e fő! SAMUEL, TOM Rajta, bosszúra fel, vár a munka. RENÉ, SAMUEL, TOM Egy a szív, a cél, a vágy, s ez most a fő, SAMUEL, TOM Mert a lelkünk a várást megunta! RENÉ, SAMUEL, TOM Porba hull végre hát majd e fő! RENÉ Ámde egyet hadd kérjek én! SAMUEL Mi az hát? RENÉ Az, hogy én öljem őt meg magam. SAMUEL Másra vár az: Ő elrabolta tőlem ősi házam, A tett engem illet. TOM Engem inkább, hisz ok van arra bőven: Drága bátyámat ölte ő meg, Ilyet el ki tűrne bosszulatlan! Hadd öljem meg én őt! RENÉ Csak várjatok! Bízzuk ezt a sorsra, A sors döntse el! (Samuel felírja hármuk nevét egy-egy cédulára, amelyeket aztán egy urnába helyeznek) Ám ki jő? (A belépő Améliához) Te? AMÉLIA Ím, Oszkár van itt, meghívót küld a grófunk. RENÉ Hogy ő? Várjon kissé! (Améliához) És te tarts most velünk, Lám, az ég küldött éppen e percben! AMÉLIA Ó, mi bánat, mi gyötrelem éget! Hát e kín már nem ér soha véget? Ó, mi kín és mi bánat, Ah! mily gyötrelem éget! RENÉ (Samuelhez és Tomhoz) Mit se tud, félni nincs ok, Így ő lesz, ki sorsunkat eldönti mostan. (Améliához) Ez urnában három név van, Ártatlan kezeddel húzz ki egyet! AMÉLIA De miért? RENÉ Te ne kérdezz, ím, parancsolom! AMÉLIA (magában) Semmi kétség, Hogy most valami rémes tetthez kell kezet nyújtanom nekem. (Kihúz egy cédulát, és átadja Renének, ki azt Samu- elhez továbbítja) RENÉ Nos, ki hát a bosszúálló? SAMUEL René az. RENÉ Én vagyok hát! Igazságos a sorsom, Bosszút állani én fogok majd. AMÉLIA (m.f.) Ó, a grófra már fenve a tőrük, Ki fogja őt megmenteni tőlük? Hallván szavukat, villogni látom Véres kardjukat felette már! Ah! A grófra már fenve a tőrük, Ó, látom, látom, villogni már! RENÉ, SAMUEL, TOM Rajta hát, itt a perc, melyre vártunk, Ő a nép terhe volt és az átkunk! Visszahull rá a vér, melyet ontott, S íme, rá népe bosszúja vár, Rája már népe bosszúja vár! RENÉ Jöjjön hát az apród! OSZKAR (belép) Fényes ünnepély lesz ma éjszaka nálunk, Általam küldi gazdám önöknek a meghívást. AMÉLIA Nem lehet. RENÉ Ott lesz majd a gróf úr is? OSZKAR Ott lesz. SAMUEL, TOM Ó, végzet! RENÉ Mondd, a meghívást köszönjük. OSZKAR Álarcosbál lesz ott, fényes, ragyogó... RENÉ Drága nőm is ott lesz majd. AMÉLIA Nagy Isten! SAMUEL, TOM (magában) Így hát álarc alatt Őt a tőr bizton eltalálja majd. OSZKÁR Ah! A fény, a dal, a lágy zene Betölti majd a termet, Sok szép leányt találhatsz ott, Kit honunknak földje termett. S ha zeng a dal, ha hull a fény, Ah! E város népe lázban ég! AMÉLIA És én magam, ó, átkozott, Én gyilkolom meg avval, Hogy társulok a férjemmel S a többi cinkosokkal, Hogy utolérje orgyilok, A tőr s az orgyilok, Amely már várja rég ! RENÉ És majd, ha ő a táncba megy, Ki tudja, visszatér-e? A bosszúm őt eléri, És hullni fog a vére! Ott meglakol az álnok, És mindhiába vár, Irgalmat ott hiába vár, És mindhiába vár! Ott meglakol az álnok, Irgalmat, ó, nem ad az ég! Ó, rátalál a bosszúm, Mely várja rég, Bosszúm, bosszúm, mely várja rég! OSZKAR A fény, a dal, a lágy zene Betölti majd a termet, Sok szép leányt találhatsz ott, Kit honunknak földje termett, S ha zeng a dal, ha hull a fény, Ah! E város népe lázban ég! Ah! Mily lázban ég! SAMUEL, TOM Felölti majd a dominót, A célra törve bátran, Ott táncolók közt elvegyülve Küzd majd tettre szántan. Ó, a bús halálnak tánca ez, De sápadt gyásza szép! AMÉLIA (magában) Ó, hogy mentsem meg őt, De el ne áruljam a férjem? OSZKÁR (Améliához) A bálkirálynő ott biztos ön lesz! AMÉLIA (m.f.) Tán segíthet Ulrika! SAMUEL (Renével és Tommal félrevonulnak, és halkan beszélgetnek) És milyen lesz a jelmezünk? RENÉ Nos, kékszínű öltöny, A vállán piros szalag, Amely baloldalt lesz kitűzve. SAMUEL, TOM És mi lesz köztünk a jelszó? RENÉ Bosszú! AMÉLIA Ó, ha gátolni tudnám! OSZKÁR Csak önt várja a bál! RENÉ, SAMUEL, TOM Bosszú, halál! 2. kép (A kormányzó szobája. A háttérben függöny választja el a báltermet) RICHARD Már hazaért Amélia, s nyugodni tért. A béke visszaszállt a szíveinkbe, És győzött a hűség. Legyen! René majd visszatér Angliába, S az élte párja is követi őt! Az óceánon elindul a végtelen útra, S megnyugszik szívem. Nos, tettre hát, hisz én tartozom ezzel! (Aláír egy okiratot) Eldőlt a sorsunk, eldőlt a sorsunk, A végzetem megírtam! Ha majd a végzet elragad, Ó, drága napvilágom, Majd elkísérnek álmaim, Bár légy te messze távol! Képed szívembe zárva már, S az abban élni fog, Az mindhalálig élni fog! De mért e szörnyű sejtés, Mely szívem mélyén éled? Balvégzetet hoz énrám, Ha újra látlak téged? S míg boldog álmom álmodom, Les rám egy gyilkos kéz! S míg boldog álmom álmodom, Szeretni téged, ah, többé nem szabad! Ah, nem szabad! De mért e szörnyű sejtés, Míg boldog álmom álmodom? Eljött a végső perc, Szeretni téged, ah, már nem szabad! (A bálteremben megszólal a zene) Ah! Ott van ő, Láthatom őt most. Még egyszer szólhatnék vele tán... De nem! A sors elválaszt tőle ma! OSZKÁR (a kezében levéllel belép) Ezt küldi ím egy ismeretlen úrhölgy. "Íme", szólt, "Add a grófnak, de lopva, Senki meg ne lássa! " RICHARD (elolvassa a levelet) Hogy a bálban életemre fognak törni, Ím, ezt írják. Ha elmaradnék, gyávának mondanának. De nem, ne mondhassa rólam senki ezt! Te menj, időben hogy ott légy, És várj be engem a bálban! (Oszkár távozik) Ah, újra látlak téged, Én szép Améliám! Napként ragyogsz majd énreám, Akkor jöhet a halál, Jöhet majd a halál. (Távozik. A függönyt felhúzzák. A ragyogóan ki- világított bálteremben vendégek szórakoznak) VENDÉGEK (kar) Mily fényes ez az ünnep, A gondok itt megszűnnek. Fényes ez az ünnep, A jókedvünk feléled, Itt gyönyörű az élet. Az élet, az élet gyönyörű. Vígságnak, dalnak éje, Csalóka álmok képe Ó, mért vagy ilyen röpke 6, mért nem tartsz örökre Te boldog, te boldog pillanat. (Samuel és Tom jönnek embereikkel kék dominó- ban, majd jön René is ugyanígy öltözve) SAMUEL Ott jön legújabb társunk. (Renéhez) Bosszú! RENE Az: bosszú! Ám nem jön ő! SAMUEL, TOM Nem jönne? RENÉ Itt mindhiába várjuk. SAMUEL És mért? TOM Mi ért? RENÉ Csend! Még kora választ adnom. SAMUEL Ó, megcsalt hát a sorsunk! TOM Kezünkből újra csak kisiklik! RENÉ Beszéljünk halkan, Ott szemmel tart minket valaki... SAMUEL Ki az? RENÉ Balfelől ott, ama csinos dominó. (Samuel és Tom belevegyülnek a tömegbe, René Oszkár felé megy) OSZKAR (egyre közeledik Renéhez, majd megszólítja) Szép maszk, csak állj meg, rád ismerek! Jól tudom, ki vagy. RENÉ Hagyj békén. OSZKÁR Lám, te René vagy! RENÉ Oszkár pedig te! OSZKAR Ez merész tréfa! RENÉ Ah, bravó, te tévedsz abban, Hogy illőnek találom, Hogy míg a gróf úr alszik, Te mulatsz itt a bálban. OSZKÁR Hisz itt a gróf... RENÉ Hogy?!... Itt van? OSZKAR Már mondtam. RENÉ Nos, jó, de melyik? OSZKÁR Nem mondom meg! RENÉ És mért nem? OSZKÁR Csak keresse meg ön! RENÉ Mondd meg! OSZKÁR Ön tán azért kérdi, hogy megtréfálja őt? RENÉ Ó, légy nyugodt, legalább írd le nekem jelmezét! OSZKAR Kíváncsi rája, Mi álruhája? De tiltja grófunk, Hogy róla szóljunk! Oszkár tudja, De nem mondja! Tra la la la la la ... Oszkár tudja, De nem mondja! Tra la la la la la ... A tréfát én Jól érteném, De ajkam néma, Egy szót se szólna, És senkinek Se mondja meg! Tra la la la la... Oszkár tudja, De nem mondja! Tra la la la tra la la la! (Álarcos táncolók elválasztják őket egymástól) VENDÉGEK (kar) Mily fényes ez az ünnep, A gondok itt megszűnnek, Fényes az ünnep, A jókedvünk feléled, Itt gyönyörű az élet, Az élet, az élet gyönyörű. (Tovább táncolnak, René megint Oszkárhoz lép) RENÉ Jól tudod, Kik a grófnak meghitt baráti! OSZKAR Ön szóbaállna vele, Hogy kissé megtréfálja őt? RENÉ Nos, úgy van. OSZKÁR És aztán hálaképpen elárulna engem? RENÉ Te sértesz! Bizalmad árán, ó, meg nem csallak én! OSZKÁR Hogy sürgeti... RENÉ Mert, míg az éj beáll, Fontos ügyben kell beszélnem a gróffal, És úgy lehet, Te léssz az ok, ha tán lekésem, S a percet elszalasztom. OSZKAR Nos hát... RENÉ Ha szólsz, csak néki szolgálsz, És nem nekem. OSZKÁR Nos, dominója fekete, És rózsaszín a szalag. RENÉ Csak még egy szóra állj meg! OSZKÁR Mit mondtam, több a soknál. VENDÉGEK (kar) Mily fényes ez az ünnep stb. Mért hogy elszállsz vígság éje Édes álmok csalfa képe Ó, mért hogy elszállsz, Mért hogy elszállsz, pillanat. (Megjelenik Richard fekete dominóban, rózsaszín szalaggal) AMÉLIA (álarcban belép, Richardhoz) Ah! Mért van itt? Ó, menjen... RICHARD (nem ismeri fel Améliát) E levelet te írtad? AMÉLIA Itt pusztulás vár önre... RICHARD Ah! Félni nem fog e szív sohasem. AMÉLIA El innen! El innen! Itt csak a tőr, ami önre vár! RICHARD Ó, áruld el, hogy hívnak téged. AMÉLIA Nagy Isten! Ne kérdje! RICHARD De mondd ki végre! Ne sírj, az égre kérlek. A fájdalom mily szörnyű, Ó, mért is siratsz engem? AMÉLIA Vedd ezt az árva éltet, Csak megmenthetnélek. RICHARD Igen! Te vagy, Amélia, Ó, téged áld a szívem. AMÉLIA Nézz rám, hogy hullnak könnyeim, Hisz úgy imádlak téged! Hidd el, hogy aljas árulók Szomjazzák itt a véred! Hisz vár reád az élet, Ó, menj el, sírva kérlek! Ó, ne várj, menj, és hagyj el engem, Itt halál vár reád! Hisz vár reád az élet Ó, menj el, sírva kérlek, Ó, ne várj, és hagyj el engem. Itt halál vár reád. RICHARD Amíg szerelmed éltet engem, Addig tőled, ó, el nem űz halál sem már! AMÉLIA Ah, hát te látni vágyol, Mint halok meg szégyenemben? RICHARD Megmentlek én; Már holnap elutaztok Renével... AMÉLIA Hová? RICHARD Visszamégy szép hazádba. AMÉLIA Ah, Angliába?! RICHARD Bár fáj e szív... De menni fogtok, nos, áldjon Ég! AMÉLIA Richardom! RICHARD Vérzik e szív... AMÉLIA Richardom! RICHARD Légy boldog, Amélia! AMÉLIA Richardom! RICHARD Búcsúzom tőled, ég áldjon! AMÉLIA Ó, jaj! RICHARD Búcsúzom tőled, ég áldjon! AMÉLIA, RICHARD Ég áldjon! RENÉ (észrevétlenül odajön, és leszúrja Richardot) Nos, hadd búcsúzzam én is! RICHARD Ah, jaj! AMÉLIA Segítség! Segítség! OSZKAR (odaszalad) Nagy ég! Ó, jaj, megölték! VENDÉGEK (kar) Ki az? Hol van a gyilkos? OSZKÁR (Renére mutat) Itt van! (Leveszik az álarcokat) AMÉLIA, OSZKÁR, VENDÉGEK (kar) René az! VENDÉGEK (kar) Halálra a gyilkost, A gyilkost érje halál, a halál! Gyalázat fejére száll! Érje halál, vesszen el! Ah! Ah! Érje a gyilkost halál, Iszonyú halál! RICHARD (halálosan megsebesülve) Nem, nem... Hagyjátok őt! Hagyjátok őt! (Renéhez) S te... hallgass rám. Tisztességed, ah, szenny nem érte, Íme, esküm, az Isten hallja. Bárha lánggal égtem érte, szívem álma tiszta volt. Ím, ez okmány Új méltósággal Hazaküld a nőddel együtt... Rád az én szerelmem által Sose hullt se szenny, se folt! AMÉLIA Ó, a lelkifurdalás Karma már e szívben ás! Íme, férjem onta drága vért, Áldozatja haldokol! Ah! OSZKAR Karmait e szívbe vágja Kínom és a végzet átka! Homlokára már az árny borul, Ó, a bús halál honol! RENÉ Ó, mi lesz e tett büntetése?! Számkivetnek majd e honból Ó, ez átkos tévedésért! Vére ártatlanul folyt! RICHARD Büntetést hiába vártok, Tiszta szívvel megbocsájtok. VENDÉGEK (kar) Ó, e bátor tiszta lélek! Életét, Urunk, kíméld meg. Jó szívét ne vedd el tőlünk, Hadd éljen köztünk még soká. Ó, hadd éljen itt köztünk még soká! RENÉ Mennyi kincs e drága szívben! Ó, mentsd meg őt, Ó, nagy, irgalmas Isten! AMÉLIA, OSZKÁR Irgalmas Isten! Mentsd meg őt, ó, nagy Isten! SAMUEL Mennyi kincs e drága szívben! Mennyi kincs volt e drága szívben! SAMUEL, TOM Mennyi kincs volt e drága szívben! RICHARD Az Ég megáldjon örökre. AMÉLIA, OSZKÁR, RENÉ, SAMUEL, TOM Ő meghal! RICHARD Az ég megáldjon, szép hazám! AMÉLIA, OSZKÁR, RENÉ, SAMUEL, TOM Ő meghal! RICHARD Ég áldjon... Barátim... Örökre... ah! Meghalok, barátim... Ó, jaj! Ég áld... örök... re! (meghal) AMÉLIA, OSZKÁR, RENÉ, SAMUEL, TOM, VENDÉGEK (kar) Ó, jaj, keserű gyász, Ó, jaj, keserű gyász!