Giuseppe Verdi: AIDA Személyek: A király basszus Amneris, a lánya mezzoszopráni Aida, etióp rabnő szoprán Radames, hadvezér tenor Ramfis, főpap basszus Amonasro, Etiópia királya, Aida atyja bariton Hírnök tenor Papok, papnők - miniszterek - tisztek - katonák etióp rabok és hadifoglyok - egyiptomi nép s1 Történik Memfisben és Tébában a fáraók uralma idején. I. FELVONÁS 1. kép (Teremben a királyi palotában, Memfisben ) RAMFIS (Radameshez ) Halld, ősi hazánk földjén újra vad etióp had pusztít, És a szent Nílus völgyén már Téba ellen tör! Ma hozta futár ezt a szörnyű hírt. RADAMES És Isis nagy istenasszony mit szólt? RAMFIS Ő bölcs, és kiválasztott nékünk egy hőst, ki majdan győz a harcban. RADAMES Ó, boldog ember! RAMFIS Ifjú még, de bátor harcos, Hírt vinni róla szólok, a trón előtt. (Távozik) RADAMES Bár volnék én e harcos, Hogyha igaz lenne álmom! Ha mint vezér mennék harcba a hősök élén... És hogyha győznék, és ujjongva várna Memfis! Úgy jönnék meg Aidám, mint népem büszke hőse... S szólnék: csak érted vívtam, csak érted győztem! Édes Aida, ég bájos lánya, Ki fényes mennyből a földre szállt, Én bűvös álmom, lelkemnek vágya, Királynőm, ki égi fényben állsz! Vinnélek bérces honodba téged, Mennyboltja tündöklik csillogón; Hajadba tűznék királyi ékszert, S téged ott várna a fényes trón! Édes Aida, ég bájos lánya, Ki fényes égből a földre szállt! Én bűvös álmom, lelkemnek vágya, Királynőm, ki égi fényben állsz! Vinnélek bérces honodba téged, Mennyboltja tündöklik csillogón; Sugárból tűznék hajadba ékszert, Várna ott fényes királyi trón, Ott várna királyi trón! AMNERIS (belép) Mily öröm fénye az, mi rólad árad, És látom rajtad, hogy büszke pírban ég az arcod! Csak irigylésre méltó a nőnek a sorsa, Ki szerelmével benned ennyi érzést, Ily mély boldog vágyat ébreszt! RADAMES A vágyak szárnyán álmodozva szállt most a lelkem. Isis ma megmondta már a hős nevét, Ki népünk harcán a sereg fővezére lesz... Ó, ha engem, ha engem méltat erre... AMNERIS Mondd, nem egy másik álom, csábos kép, Másik vágy az, mi téged fogva tart? Memfishez nem köt remény lánca?... vagy vágyad?... RADAMES Engem! (magában) Mire céloz? Lehet... hogy vágyam sejti... Ha szívem rosszul rejti... AMNERIS (magában) Jaj nekem, ha más, kit szeret, Ha értem már nem ég szíve! RADAMES (mint fent) Rabnője drága nevét Tán látja rajtam ő?! AMNERIS (mint fent) Jaj, hogy ezt a titkot Szíve mért is zárja tőlem el?! Ó, jaj, hogy ezt a titkot Szíve mért is zárja tőlem el?! Jaj nékem, jaj nékem, jaj nékem! RADAMES (m.f.) Tán sejti, mily név ég arcomon! Mily drága név az, mely ég az arcomon, Mily drága, drága név! (Belép Aida) Ő az! AMNERIS (figyeli Radamest, magában) Milyen zavart... őt hogyha látja, Még rám sem néz! ... Aida! ... Ha ő a vetélytársam, jaj néki, jaj! (Aidához) Jöjj ide bátran, jöjj, ne félj, És ne mint rabszolga állj elém! Tárd föl a szíved, szólj, mi bánt? Láss bennem édes testvért!... (Aida sír) Mért sírsz?... Töröld le könnyed, mely éget, Most nézz rám, mondd el, hogy mért vagy bús! AIDA Mert fáj a rémes háború; csak vér, sok könny és bánat. Már veszni látom szép hazám és őt, én hős atyámat! AMNERIS Igazat mondsz? Nincs semmi más, Mi néked jobban fáj?... (Magában, Aidát nézve) Remegj, te álnok szolga! Csak remegj, te álnok szolga! Látom én, mit rejt a szíved... Mit álnok szíve rejt, könnyes arca mondja el! RADAMES (magában, Amnerist nézve) Mily tűzben ég a szeme, Rám kétely lángja villan... Jaj, hogyha látja rajtam, Mily vágyban ég a szívem! Jaj, talán sejti már! AIDA (magában) Ó, nem, nem szép hazámért, Ó, jaj, másért fáj a szívem, lelkem, Ó, másért hull sűrű könnyem! Szép álmom, ó jaj, csak érted sírok én! Drága álmom, ó jaj, csak érted sírok én! AMNERIS (m.f.) Te álnok szolga! Hisz látom jól, mit ő rejt, Hisz jól látom én. Mit rejt szíve és álnok arca, Azt bús könnye mondja el. Már jól látom én: mit ő rejt, Bús könnye, a könnye mondja el. Félj, te álnok, gyáva szolga, félj tőlem! RADAMES (m.f.) Mily bősz lángban ég, hogy néz rám! Mi ég rajt, a kétely lángja! Jaj, hátha látja rajtam, Mily vágy, mi bennem ég! Jaj, hátha látja, ha látja, Hogy szívem mily égő vágyat rejt! Tán sejti, mily név ég arcomon, Ó jaj, ó jaj! Mit rejtek, látja jól!... (Bevonul a király, Ramfis és kíséretük) KIRÁLY Halljátok mind, mily súlyos vészben Hívtam össze bátor népem! Ma egy hírnök érkezett a szomszéd etióp földről, Jött véres, gyászos hírrel... Ő maga szóljon! A hírnök jöjjön elénk! A HÍRNÖK (besiet) Szent hazánk áldott földjén járva, Vad etióp horda pusztít... Hol átvonulnak rabolva, dúlva, Lángol a termés... És látva azt, hogy ily könnyen győznek, A rabló horda már Téba ellen indul. RADAMES, KIRÁLY, RAMFIS, PAPOK, MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Mily vakmerőség! A HÍRNÖK És e vad népnek rettegett nagy vezér jár az élén: Amonasro! RADAMES, KIRÁLY, RAMFIS, PAPOK, MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Király! AIDA (magában) Az atyám! A HÍRNÖK Fegyverben Téba, és mindfelől támad, Az ellenségre rátör, és bátran küzd, Nyomában harc és halál! KIRÁLY E kettő vezéreljen: harc és halál! RAMFIS Harcra! PAPOK, MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Harcra, harcra! RADAMES, RAMFIS, PAPOK, MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Harcra! Fel véres és győztes harcra! KIRÁLY Kijelölt nékünk Isis a győzhetetlen hadból Egy hőst, ki vezér lesz, és győz a harcban: Radames! AIDA, AMNERIS, MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Radames! RADAMES Hálás néktek szívem, ti szent, nagy istenek! AMNERIS A vezér, a vezér! AIDA Jaj, félek, úgy félek! MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Radames! Radames! KIRÁLY Menj, boldog hős, most isten templomba hív, Neked szent kardot küldött, Hogy majd véle harcolj! Gyűljön mind a Nílus-partra, Harcra készen álljon a had, Üssön rajt az ádáz hordán, Hulljon a gaz nép, serege vesszen el! RAMFIS Szálljon hozzád szent hálaének, Bölcs, nagy isten, áldunk téged, Pajzsunk légy, és védj a harcban, Néped győz, ha kardod sújt! Nagy isten, kérünk, A harcban néped győz, Ha éles kardod sújt! KIRÁLY A nép a Nílus partján gyűljön, És a harcra készen álljon. Ha kardja sújt, az ádáz horda Véres harcban pusztul el! MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Szent a Nílus völgye nékünk, És hogy védjük, készen állunk! Harcban győzzön bátor népünk, Hulljon a gaz horda, serege vesszen el! AIDA Kiért istenünket kértem, s hull a könnyem, Őt mily balsors fűzi hozzám! Érte én bár éltem adnám, Népünk ellensége ő! RADAMES Szent a tűz, mi lángol bennem, Harci vágyban ég a lelkem, Győznünk kell a rablók ellen, Hulljon a gaz horda, serege vesszen el! AMNERIS (hadijelvényt ad át Radamesnek) Áldott jel, az isten képe, Vedd, és indulj, hősünk, véle! Bajban, vészben őt ha kéred, Karja véd, és győzni fogsz! KIRÁLY Gyűljön mind a Nílus partján, Harcra készen álljon a had, Üssön rajt az ádáz hordán, Hulljon a gaz nép, a serege vesszen el, Harcra, harcra! RAMFIS Szálljon hozzád hálaének, Bölcs nagy isten, áldunk téged! Pajzsunk légy, és védj a harcban, Véled győzünk, ha éles kardod sújt, Harcra, harcra! PAPOK (kar) Szálljon szent hálaének, Légy pajzs, ha véres harcban állunk, Véled győzünk, és a gaz nép serege vesszen el! Harcra, harcra! Szálljon hozzád hálaének, Bölcs nagy isten, áldunk téged! Pajzsunk légy, és védj a harcban, Véled győzünk, ha éles kardod sújt. MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Szent a Nílus völgye nékünk, És hogy védjük, készen állunk! Harcban győzzön bátor népünk, Hulljon a gaz horda, serege vesszen el! Harcra, harcra! AMNERIS Ha őt kéred, őt ha kéred, Megvéd téged, s győzni fogsz! AIDA Érte sírok! Ő, kit féltek, Ő, csak ő, akiért sírok! RADAMES Győz a harcban, győz majd népünk, A harcban győzünk! Nézz ránk, És a gaz nép serege vesszen el! AMNERIS, RADAMES, KIRÁLY, RAMFIS, PAPOK, MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Harcra! Harcra! Harcra! AIDA Bár a szíve csak értem ég, Népünk ellen harcol ő. Egy a vágyunk, mégis ellenünk harcol ő! AMNERIS, RADAMES, KIRÁLY, RAMFIS, PAPOK, MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Harcra! Vesszen a rabló népi Hadd vesszen a rabló nép! Harcra! Harcra! Harcra! AIDA Ah! AMNERIS (Radameshez) Térj vissza győztesen! AIDA, AMNERIS, KIRÁLY, RAMFIS, PAPOK, MINISZTEREK, TISZTEK (kar) Térj vissza győztesen! (Valamennyien távoznak, Aida kivételével) AIDA Térj vissza győztesen! Mért mondtam én ily bűnös, átkos szókat?! Győzd le hős atyámat harcban, Ki értem szenved, érettem küzd, Nekem hogy mind visszaadja: Hazám trónját s nevemet, mit kell, Hogy mély titokban tartsak! És hogy győzz testvéreim ellen... Majd lássam őket rabláncon, s vélük népem, Míg reád, ha győzöl, hazád ujjongva várjon! S utánad menjen atyám, a király, Hordva súlyos láncot! Mit mondtam, e szókat, nagy ég, meg ne halljad, És kérlek, én jó atyámnak lányát visszaadjad, De öld meg, de öld meg elnyomónkat, A zsarnok vesszen el! Ó! Megint mily szókat mondtam?! Szerelmem lángját mért is tudnám elfeledni, Ezt az égő nagy vágyat, Mely nékem, rabnak oly boldogságot ád, Mely nincs a földön. Azt kérjem én, hogy öld meg Radamest, Ki életemnél drágább? Ó, nincs a földön még ily szörnyű kín, Ily fájdalom, ily bánat! E két név szent nékem, és itt van velem, Mit soha el nem árul egy hang, egy szó... Most ez... majd amaz... mely búsítja lelkem... Bár halál vinne el... így lenne jó! Kérlelve istent, ha szállt égbe imám, Csak káromolta őt és bűnre vált... Az elmém elhágy, nagy éj borul reám... Egyre várom, hogy jő, a bús halált. Nézz rám, nagy ég, Lásd ezt a kínt, Vedd rólam el, mi gyötrelem!... Ó, bűnös vágy, Mély szerelem! Ó, öld meg szívem, vágyom a sírt! Nézz rám, nagy ég, Lásd ezt a kínt, Ó, nagy ég, nézz rám, És lásd e szörnyű kínt! Nézz rám, nagy ég, és lásd e kínt! 2. kép (A Vulcan-templom belseje) FŐPAPNŐ (a színfalak mögött) Jöjj, égi hatalmas Ftha, A föld alkotó szelleme jöjj, ah! ah! Szólítunk téged! PAPNŐK (kar; a színfalak mögött) Szólítunk téged! RAMFIS, PAPOK (kar) Ó, alkotó nagy isten, Áld téged föld és ég, Szólítunk téged! FŐPAPNŐ (m.f.) Jöjj, égi hatalmas Ftha, Szent ős, nagy éltető szellem, jöjj, ah! ah! Szólítunk téged! PAPNŐK (kar; m. f ) Szólítunk téged! RAMFIS, PAPOK (kar) Jöjj, öröklétű istenünk, Ős kezdet és a vég, Szólítunk téged! FŐPAPNŐ (m.f.) Látunk a lángban, ha tűz ég, És tőled jő a fény, ah! ah! Szólítunk téged! PAPNŐK (kar; m.f.) Szólítunk téged! RAMFIS, PAPOK (kar) Szent véred éltet minket, És szerelemre gyújt, Szólítunk, jöjj! FŐPAPNŐ, PAPNŐK (kar; m. f. ) Jöjj, szent, nagy Ftha! RAMFIS, PAPOK (kar) Szólítunk, jöjj! (Radamest bevezetik) FŐPAPNŐ, PAPNŐK (kar; m.f.) Jöjj, szent, nagy Ftha! RAMFIS, PAPOK (kar) Szólítunk, jöjj! RAMFIS (Radameshez) Nagy hős, kit Isis kedvel, Rád bízza szép hazánk és hű népe sorsát. E kard, mit isten ma néked küldött, Hős kezedben legyen a villám, ha sújt! Véle küzdj, harcolj! PAPOK (kar) E kard, mit isten ma néked küldött, Hős kezedben légyen a villám, ha sújt! RAMFIS, PAPOK (kar) Véle küzdj, harcolj! RAMFIS Állj mellénk, bosszú istene, Légy pajzsunk minden bajban, egy birodalmunk őre, Óvjad s bosszuld meg szép hazánk! RADAMES Jöjj, ádáz harcok istene, Nézz ránk és légy a bíránk, Óvj minket, hogyha vész ér, És véled győzni fog szent hazánk! RAMFIS Oltalmazz minket, A harci veszélyben védj meg, Nagy bajban hű néped el ne hagyd! PAPOK (kar) Állj mellénk, bosszú istene, Te védő pajzs, ha baj ér! RAMFIS Állj mellénk, bosszú istene, Légy pajzsunk minden bajban! Légy oltalmunk, és védd hű néped, Bosszuld meg szép hazánk! PAPOK (kar) Óvj, védj meg minket, Hű néped óvd a bajban, óvd őt a harcban, óvd őt, és győzni fog! Állj mellénk, bosszú istene, Légy pajzsunk minden bajban! Légy oldalurunk, és védd hű néped, Bosszuld meg szép hazánk! RADAMES Jöjj, mellénk állj, A bajban óvjad néped! A harcban óvd őt, és győzni fog! PAPNŐK (kar; a színfalak mögött) Jöjj, égi hatalmas Ftha, Föld és ég ura, jöjj! Ah... ah... RADAMES Jöjj, égi Ftha! Te alkottad a semmiből a tengert, Az eget, földet, Szólítunk téged! RAMFIS Jöjj, égi Ftha! Te alkottad, nagy ég, A zajló tengert, az eget, földet. PAPOK (kar) Jöjj, égi Ftha! Ó, alkotó nagy ég! Műved a tenger, a föld és az égbolt! Föld, tenger, égbolt csak téged áld mind, Alkottad semmiből a földet, Szólítunk téged! RAMFIS Műved a tenger, föld és az égbolt, Föld, tenger, égbolt csak téged áld mind! Alkottad semmiből a földet, Szólítunk téged! RADAMES Csak téged áld mind, Alkottad semmiből a földet, Szólítunk téged! PAPNŐK (kar; m.f.) Szent, égi Ftha! Ős, nagy égi szellem, jöjj! Ős, égi szellem, jöjj! Jöjj, szent, nagy Ftha! Hatalmas Ftha! RADAMES Halld, hívunk! Jöjj! Szólítunk, jöjj, Hatalmas, hatalmas Ftha! RAMFIS Halld, hívunk! Jöjj! RADAMES, RAMFIS, PAPOK (kar) Halld, hívunk! Jöjj!... PAPOK (kar) Halld, hívunk! Jöjj! RADAMES, RAMFIS, PAPOK (kar) PAPNŐK (kar; a színfalak mögött) Hatalmas Ftha! Szólítunk jöjj Hatalmas Ftha! II. FELVONÁS 1. kép (Terem, Amneris lakosztályában) RABNŐK (kar) Ki ő, kit himnusz hangja kísér. Ki ő, kit himnusz kísér? Nagy híre néki szárnyat át, Hírneve szárnyat ád, Csak száll, mint harcok hős istene, Csak száll, mint harcok istene, És fénylik, mint a nap? Jöjj, babérdíszt nyer homlokod, Jöjj, babérdíszt nyer homlokod, Itt rád büszkén vár, rád büszkén vár annyi szív, Az ének zenje hírneved, És szerelemről szól a dal, Mely vágyva hív! AMNERIS Ó, jöjj már, adj nékem édes mámort, És boldog leszek én! RABNŐK (kar) A gyáva horda merre van? Bősz serege már tőle fél, Serege tőle fél! Mert őt ha látja, mind eltűnik, Mert őt ha látja, eltűnik, Mint kid, ha fúj a szél, Mint pára, mint köd, ha fúj a szél! Jöjj büszke, bátor hősünk, A győztes díja vár! Rád hírnév napja fénylik, És szerelemre hív, Ki néked mámort ád! AMNERIS Ó, jöjj már, hogy halljam édes hangodat! És szívem újra él, és szívem újra él! RABNŐK (kar) Jöjj, babérdíszt nyer homlokod stb. AMNERIS Ó, jöjj már, adj nékem édes mámort, Tedd boldoggá szívem, tedd boldoggá szívem! ... Most csendet! Aidát erre jönni látom... Sír népe sorsán, szent nékem néma gyásza. (A rabnők távoznak, Aida belép) AMNERIS (magában) Hogy ismét látom, a gyanú bennem újraéled... Titkát megtudom én, bár félti tőlem! (Aidához) Bennem részvétet ébreszt néped sorsa, ó, bús Aida! És osztozom a gyászban, mely súlyos bánat néked. Mint jóbarát nézlek, Mindent megtennék érted... Légy újra boldog! AIDA Ha szép hazámba mennék, Ott újra boldog lennék, Nem látom itt, hogy atyám s népem Mily átkos végzet érte AMNER1S Én veled érzek! Báj fáj most a szíved, Majd jő a gyógyulás... Szállnak az évek, és velük száll a mély gyász, S még jobban gyógyít egy forró érzés, Szerelmünk. AIDA Szerelmi vágyam, te gyötrő bánat, Mámoros érzés, úgy áld e szív... Sok balga féltés a kínok lángja, S egy boldog óra az égbe hív... Végtelen álom, mámoros szív! Ó, balga féltés, bús kínok lángja... S egy boldog óra az égbe hív! AMNERIS (magában) Mennyire sápadt!... zavartnak látom, Szemében ég a szerelmi Iáz, Ajkamon kérdés, s nem merek szólni, Csak érzem én is, mily kín gyötri őt. De mért ez újabb félelem, Mit rajtad észrevettem? Csak mondd el nékem titkodat, Lásd, mindig bízhatsz, te mindig bízhatsz bennem... A hősök közt, kik harcmezőn küzdenek néped ellen... Nincs senki, ki néked kedves... Akit szíved jobban félt? AIDA Mit mondasz? AMNERIS Nem minden hős iránt ily kegyetlen a végzet... Ha bátran küzd a fővezér és így hal hősi halált... AIDA Mit mondasz ezzel? Jaj nekem! AMNERIS Halld... Radamest megölte néped... AIDA Jaj nekem! AMNERIS S te sírni tudsz még? AIDA Míg élek, csak sírok én! AMNERIS Most rád sújtott az isten... AIDA Ó, mindig engem ver és büntet isten! AMNERIS Reszkess, lelkedbe látok... imádod... AIDA Én! AMNERIS Most is hazudsz! ... Már egy szó elég, és mindent tudok! Nézz velem szembe... Iám, tőrbe estél! Radames él még! AIDA Hála néked, isten! AMNERIS S te még hazudni mertél!? Ő az álmod... de nékem is... szeretem őt, S e vágyban vetélytársad a fáraó lánya! AIDA Ó, mit hallok?! Vetélytárs te vagy?! Úgy néked én... (Amneris lábaihoz borul) Ó, irgalmas légy, Ne bánts! Ne büntess! Ó, ne gyűlölj érte, ha szívem fáj... Hisz nincs még a földön ily forró vágy... Te szép és boldog, ki fényben élhetsz... Nékem egy hű szív az egész világ! AMNERIS Félj, szolgalélek, zárd el a szíved!... Végzetes vágyad sírba visz téged, Én vagyok bírád, kezemben sorsod, S bennem a bosszúvágy lángolva ég. AIDA Te szép és boldog, ki fényben élhetsz, Nékem egy hű szív az egész világ! Ó, nézd e kínt és szánd meg, Ó, szánd meg bús szívem! AMNERIS Félj, szolgalélek, Csak zárd el szíved, zárd el jól, És félj, te álnok! A sorsod két kezemben van, S a bosszú lángja, mi szívemben ég, Mi benne ég! NÉP (kar; a színfalak mögött) Szent a Nílus völgye nékünk, És hogy védjük, készen állunk! Harcban győzzön bátor népünk, Hulljon a gaz horda, serege vesszen el! AMNERIS Fel! a fényes ünnep vár ránk, Vélem jöjj, és nékem szolgálj! Míg te porba hullsz, ha jő a hős, Fényes trónon várom én! AIDA Jaj, hát mi marad meg nékem? Ó, mily sivár lett az éltem! Te csak uralkodj itt boldogan, Hogy gyűlölj, nem lesz ok, Vágyam együtt haljon vélem, Míg a sírban porladok! AMNERIS Jöjj most vélem, csak lásd és érezd, Mily sors vár rád, hogyha ellenem küzdeni mersz, Csak jöjj, és lásd, mi vár, Lásd, mily sors vár rád, csak vélem küzdj, Jöjj, lásd, mi rád vár! AIDA Jaj, ne bánts! Vélem száll vágyam sírba, ha meghalok! Ne bánts, ne bánts! NÉP (kar; a színfalak mögött) Bátor népünk győz, és a horda vesszen el! AMNERIS Majd eldől, köztünk melyik győz, ha áll a harc! (Távozik) NÉP (kar, m.f.) Gyilkos serege vesszen el! AIDA Nézz rám, nagy ég. lásd ezt a kínt, Vedd rólam el, szüntesd a fájó, gyötrelmes kínt! Nézz rám, nagy ég és lásd... a kínt! Nézz rám, nagy ég! 2. kép (Tér Téba városában) NÉP (kar) Áldanak hálás népeid, Téged az Isten védett! A szívünk hódol néked, S ünnepi himnuszt zeng Éljen! Éljen! Éljen! Éljen a hon! Éljen a király! Éljen a hon és a király! Áldunk, áld háladal! Áld, áld hű néped, és ajka zeng háladalt! NŐK (kar) A lótusz ága légyen a dísz nagy hősünk homlokán! És rózsaszőnyeg útján, merre a lába lépi Most lányok, készen álljunk, Hogy néki táncot járjunk, Mint csillagoknak száza táncol a nap körül, ha ég. Mint annyi fényes égi csillag, ha táncolva ég. PAPOK (kar) Nézz most az égre, és adj hálát az Úrnak, A harcban csak ő győz, és himnusz hangja áldja őt, Hogy ily nap virradt ránk! Áldjuk csak őt, Őt áldjuk érte, hogy ily nap virradt ránk! NÉP (kar) Mint nap körül sok égi csillag, ha táncolva ég! Így szóljon minden ajk, hogy éljen, éljen a király! PAPOK (kar) Áldd istent, hogy ily szép, Áldott napja virradt ránk! NÉP (kar) Jöjj, diadalmas fővezér, Híred az égbe száll! Csak járd a bátrak útját, Jöjj, győztes drága hősünk, Diadalünnep vár! PAPOK (kar) Most nézz a fényes égre, Adj néki hálát! Áldott az Úr, áldjuk őt, az istent, Hogy ily nap virradt ránk, Szép napja virradt ránk! NÉP (kar) Jöjj, drága hős, Vélünk ünnepelj! Jöjj, drága hős, jöjj, Ünnepelj vélünk, hős! Jöjj, te áldott! Éljen, éljen, a hős éljen! Jöjj, jöjj, te áldott! PAPOK (kar) Áldott, áldott, áldott, Áldott az ég! Halld Urunk, hálánk hozzád szálljon! NÉP (kar) Jöjj, drága hős, és ünnepelj ma vélünk, A hősök díszes útján a szívünk várva vár! Jöjj, drága, bátor hősünk, és örvendezz. ma vélünk! Jöjj, hősök útján járva, a szívünk várva vár! Éljen, éljen a vezér, éljen! Éljen a drága hős, éljen! PAPOK (kar) Áldott az Úr, Mind áldjuk hát! Nagy ég, hála néked, Áldva áldunk! Áldjuk az istent az égben, És hálás a szívünk, hogy ily nap virradt ránk! Áldott az ég, Áldunk, áldunk, mind áldva áldunk, Nagy ég, hála néked, nagy ég! (Radames diadalszekéren megérkezik) KIRÁLY (Radameshez) Hála s dicsőség néked, győzelmes hősünk! Jöjj, most néked lányom nyújtja át e szép díszt, Mely téged, győztest illet! (Radames Amneris elé lép, aki koszorút nyújt át neki) KIRÁLY (Radameshez) Most kívánj tőlem győzelmi díjat, Teljesítem vágyad, ha bármit kérsz... Ez így lesz, különben vesszen trónom, és sújtson isten! RADAMES Ám előbb kérlek, nézd meg azt, Hogy mennyi foglyunk van! (Az őrök bevezetik az etióp hadifoglyokat, köztük Amonasrót a harcosok öltözetében) RAMFIS, PAPOK (kar) Áldunk, nagy Isten, az ének hozzád száll, Hálás a szívünk, hogy ily nap virradt ránk, Áldva légy! AIDA Mit látok? Atyám! ... Nagy isten! AMNERIS, RADAMES, RAMFIS, KIRÁLY, PAPOK, NÉP (kar) Az apja! AMNER1S Most ő is foglyunk! AIDA (Amonasróhoz) Ó, te is itt! AMONASRO (Aidához halkan) Csak el ne árulj! A KIRÁLY (Amonasróhoz) Lépj elő... Így hát te vagy?... AMONASRO Az apja! Eldőlt a harc... elhagyott isten... Mért is élek még? Nézd, mily véres a gúnyám, mily tépett! Látszik rajta, hogy csatáztam bátran. Ám ha ránk támad és sújt a végzet, Bárhogy küzdjünk, a harc kárba vész. Láttam hős uram, vérébe fagyva, Királyom nélkül oly gyászos az élet! Hazát szeretni nem bűn, de ha vétek, Szívünk bűnös és halálra kész. Bölcs és jó király, most arra kérünk, Légy hozzánk kegyes, irgalmazz nékünk! Minket ért ma ily fájdalmas végzet, Ám holnap lesújthat még reátok is! AIDA Bölcs és jó király, most arra kérünk, Hozzánk légy kegyes, irgalmazz nékünk! Minket ért ma ily fájdalmas végzet, Ám holnap lesújthat még reátok is! RABSZOLGÁK, HADIFOGLYOK (kar) Lásd, még isten is üldözi népünk, Kérünk, légy kegyes, irgalmazz nékünk! Óvjon ég, sose érjen ily végzet! Mely minket üldöz, és így porba sújt! AMONASRO Ám holnap majd lesújthat rátok is! RAMFIS, PAPOK (kar) Meg ne szánd ezt a kegyetlen népet, Még csak rájuk se hallgass, ha kérnek, Isten őket halálnak szánta És az égiek parancsa szent! AIDA, RABSZOLGÁK, HADIFOGLYOK (kar) Ó, szánj, ó szánj, ó, szánj! AIDA Nagy király, nézz ránk, így kérünk mind, Légy hozzánk jó, tőled irgalmat kérünk! Hozzánk légy jó, és szánj meg! Lásd, minket ért ma gyászos végzet, Holnap rád sújthat ily sors, Ámde holnap rátok sújthat! Nézz ránk, Bölcs és jó király, most arra kérünk, Hozzánk légy kegyes, irgalmazz nékünk! Minket ért ma ily fájdalmas végzet, Ám holnap lesújthat még reátok is! AMNERIS Meg se lát már, mindig ránéz, arca lángban ég, És egyre várom, hogy tán észre tér majd. Szeme ragyog! Hogy lángol az arca! Egyre lesem, csak várom, hogy rám néz. Lesem szavát, mint egy megvetett koldus... Bennem bősz bosszúvágy, ami ég, Bosszúvágyban lángol szívem, bosszúvágy ég, mint láng, Csak bosszúvágy ég bennem, mint láng! Lesem szavát úgy, mint koldus, Ezért bennem csak bősz bosszú ég! Mint a láng, a tűz, Úgy ég szívemben a bosszúvágy. AMONASRO Bár ma ránk sújt gyászos végzet, Ma ránk sújt, ámde úgy lehet, Hogy holnap rátok sújt! Kérünk, szánj, király, kegyelmezz nékünk! Kérünk, szánj, népem irgalmat kér, Tőled irgalmat kér, Kegyelmezz nékünk, kegyelmezz nékünk! Kegyelmet adj. RADAMES Bájos orcái bús könnyben égnek, Nem láttam őt még ily földöntúli szépnek, Minden könnycseppje átjárja lelkem, Szívemre hull, s vágyam új lánggal ég. Hull a könnye, és égeti szívem, A könny égeti szívem, gyújtja vágyam. Szívem lángol, mint máglya, úgy ég! Bájos arca könnyben ég, Ily szép soha nem volt még! Hull a könnye, egyre hull, Tőle szívem vágyva lángol, Vágyva lángol, és még jobban ég, Ég és gyújt e tűz, e láng. Így tőle jobban ég a vágyam, Bennem úgy ég, oly lángolva ég a vágy! RAMFIS, PAPOK (kar) Mind vesszen, mind vesszen! Csak rájuk se hallgass, hogyha kérnek! Nékünk istenünk parancsa szent! Gyilkos, kegyetlen horda, Meg ne kegyelmezz nékik, Öld meg, öld meg, már az isten is ítélt, Őket halálra szánta, És a hatalmas istenek parancsa szent! Meg ne kegyelmezz nékik, Gyilkos, kegyetlen horda, Isten halálra szánta, Az ő parancsa szentség, Az ő parancsa minekünk szent! Meg ne szánd ezt a hordát. Isten is arra szánta, hogy vesszen, Nékünk szent az, mit ég ura mond! Már isten szólt, és nékünk az ő parancsa szent! Már isten arra szánta őket, Bölcs nagy istenünk parancsa ez: E népet ne szánd! KIRÁLY Most, hogy hozzánk jó a végzet, Sorsuk látván, őket már szánja irgalmas szíve m, Jó volt hozzánk a harcban a végzet, Nézzük jó szívvel őket, ez szép tett, És ha jó szívünk tetszik az Úrnak, Vélünk az ég, óvja szép hazánk és a trónt. Véd az Úr, véd az Úr, Hogyha jó, tetszik szívünk az Úrnak, Véd majd minket, és védi a hont, Így tetszik szívünk az Úrnak, Védi majd ő a hont, és óvja a trónt! RABSZOLGÁK, HADIFOGLYOK (kar) Szánva nézz ránk, vélünk tégy jót! Szánj, ó szánj, kérünk, szánj meg! Ó, szánj, ne bánts! Kérünk, irgalmas légy, ne bánts, Szánva nézz, szánakozz! Lásd, még isten is üldözi népünk, Kérünk, légy kegyes, irgalmazz nékünk! Óvjon ég, sose érjen ily végzet, Mely minket üldöz és így porba sújt, Mely minket így porba sújt! Óvjon isten, óvjon isten, El ne érjen ily szörnyű, gyászos végzet, Mely ma ránk tör és így porba sújt! Kérünk, hogy irgalmas légy hozzánk, Szíved jó, kérünk, szánj! NÉP (kar) Főpap, légy jó, így méltó és szép tett, Égre nézz, szánd meg őket! Őket nézzétek irgalmas szívvel, Papok, adjatok kegyelmet nekik! Meg ne öld, szánd meg őket, király! Ó, szánd meg őket, e nép, lásd, hogy kér, Szánd meg őt, kérünk, légy hozzájuk irgalmas, Szánd meg, kegyelmet adj! RADAMES Király, a fényes égre s királyi trónodra téve esküt, Ígérted: teljesíted vágyam! KIRÁLY Igaz! RADAMES Úgy kérlek, e bús foglyokat engedd szabadon, Mind tőled várja életét! AMNERIS Mind szabad! PAPOK (kar) Öld meg, hisz egytől-egyig gyilkosok! NÉP (kar) Bánj irgalommal vélük! RAMFIS Királyom, halld, (Radameshez) És hallgass rám, ifjú hősünk! Nem rossz tanács, mit hallasz: Nézd e gyilkos hitvány népet, Álnok rablók, hitszegők! Bár mi megbocsátunk nékik, Mégis bosszút állnak ők! RADAMES Meghalt Amonasro, s reményük sincs, Hogy ellenünk győzni fognak. RAMFIS Mind békezálog, úgy maradjanak itt ketten: Aida és az apja! KIRÁLY Bölcs tanácsodért hála! A biztonság és béke nagyobb zálogát is tudom: Radames, e földnek védője, hőse, Lányom férje légy, vedd győzelmi díjul! Egyiptom népe és trónom így majdan rátok száll. AMNERIS (magában) Jöjj rabszolganő, most merjed elrabolni tőlem őt! KIRÁLY Áldjon az isten, szép hazánk, Érted a harcban győzött! A szívünk hódol néked, S ünnepi himnuszt zeng. RABSZOLGÁK, HADIFOGLYOK (kar) Áldjon az isten, jó király, Új, szabad élet vár ránk! A láncainkat széttöröd, Most szép hazánkba térünk, Szabadon élünk ott. NÉP (kar) Áldjon az isten, szép hazánk, Érted a harcban győzött! A szívünk hódol néked, S ünnepi himnuszt zeng! RAMFIS, PAPOK (kar) Áldjuk a bölcs, nagy Isist! Ő szent hazánkat óvja. És kérjük, hogy sorsa szép legyen, És kérjük, légyen szép a sorsa már, Ne legyen baj és vész! AIDA Mily gyász a sorsom énnékem: Míg ő nagy fényben élhet... Ma nékem kín, csak fájdalom És bús szerelmi vágy maradt! RADAMES Lesújt reám a végzet, Nagy vész, mi fejemre szállott! Mit ér hazámnak trónja, a trón mit ér, Ha Aida nincsen ott! AMNERIS Mámoros lelkem vágyban ég, Már nem is reméltem volna, És ami szívem édes vágya, szép álma volt, Az így ma teljesül végre mind. RAMFIS Szép sorsot kérünk, Kérjük, hogy szép hazánkat A bősz harcban óvja meg, Ne legyen baj és vész! KIRALY, NÉP (kar) Áldunk, nagy istenünk, áldunk! AMONASRO (Aidához) Ne félj, a haza föltámad, És szabaddá tesz minket, A véres bosszú örömnapja közeledik már! Ne félj, a szép hon feltámad még, Ó, ne félj! Te szép hon, te drága, Téged csak újra lássunk! Majd érted bosszút állunk, Szabadon élhetsz majd! Drága hon, néped majd bosszút áll, Néped érted bosszút áll, Majd bosszút áll érted, Véres bosszút áll érted, Bosszút így áll hű néped, Hű néped bosszút áll érted, Így majd érted bosszút áll! RADAMES Nagy bajt hoz rám a végzetem, Ó, jaj, a végzet bajt hoz rám! Ó, Hogy sújt reám a végzet, Nagy vész, mi fejemre szállott! Mit ér hazámnak trónja, a trón mit ér, Ha Aida nincsen ott?! A fényes trón nem csábít, Mert nékem csak ő, Aida kell, Mert nékem ő, Aida kell! Nem kell a trón sem, ő hogyha nincsen ott! Míg Aida nincsen ott! AMNERIS A sors ma nékem mindent ád, Mi álom volt, vagy édes vágy! Ó! Mámoros lelkem vágyban ég, Már nem is reméltem volna, És ami szívem édes vágya, szép álma volt, Az így ma teljesül végre mind! Már mindent ád jó sorsom, Szép álmaim valóra váltja mind! A vágyam, az álmaim, szép nagy álmaim! KIRÁLY Éljen a szép hon! KIRÁLY, NÉP (kar) Éljen! Egyiptom éljen! Áldjon az isten, szép hazánk, Érted a harcban győzött! A szívünk hódol néked, S ünnepi himnuszt zeng! KIRÁLY A nyíló szép lótusz díszítse őt, Ezt a drága, bátor hőst, A bátor hőst, a drága hőst! NÉP (kar) Díszítse lótusz ága a győztes, drága, bátor hőst, A lótusz ága díszítse hősünk, a drága, bátor hőst! Éljen, éljen a nagy hős! A drága, bátor hős! Éljen a drága, bátor hős! Jöjj! Jöjj! Drága hős! KIRÁLY, NÉP (kar) Éljen, éljen a nagy hős, A drága, bátor hős! Jöjj, jöjj, jöjj, drága hős! AIDA Az élet már csak gyász, végtelen a bánat És a könny, a fájdalom! Ó! Mily gyász a sorsom énnékem! Míg ő nagy fényben élhet, Ma nékem kín, csak fájdalom És bús szerelmi vágy maradt, Gyász lett az élet és bánat, Már csak a könny és gyötrő fájdalom, Már csak a bánat, a fájdalom, Könny, gyász, bánat maradt! RAMFIS, PAPOK (kar) Áldunk nagy ég, Áldjuk a bölcs nagy Isist, ő szent hazánkat óvja, És kérünk, hogy sorsa szép legyen, És kérjük, légyen szép a sorsa már, legyen itt béke! Áldjuk a bölcs nagy Isist, Óvjon, védjen ő a bajban és a vészben. Ha kérjük, boldog sorsot ád, És mindig békében élünk majd! Kérjük, kérjük Isist, hogy védje jól A drága szép hazát, Ő jó, és óvja majd! RABSZOLGÁK, HADIFOGLYOK (kar) Áldjon az isten, jó király! Új, szabad élet vár ránk, A láncainkat széttöröd, Most szép hazánkba térünk! Szabadon élünk ott! Törd szét e láncot, ó, szánj meg, Add vissza hazánk, A hazát add vissza nékünk, Ó, add vissza, Ó, add nékünk, ó add vissza most, És hadd, hogy újra lássuk őt! Kérjük, tégy jót vélünk És hálás szívvel áldunk! Nézz ránk, tégy vélünk jót! III. FELVONÁS (A Nílus partján; holdfény) PAPOK (kar; a színfalak mögött) Te, ki Osiris hitvese és halhatatlan anyja vagy, Te gyújtod fel a szűzeket, ha szívük vágyban ég. PAPNŐK (m.f.) Jöjj, kérünk, hogy nézz most is ránk! PAPOK (m.f.) Jöjj, kérünk, most is nézz ránk, Osiris anyja, jöjj! Ó, kérünk. PAPOK, PAPNŐK (kar) Hogy jöjj, és nézz most is ránk! (Amneris és Ramfis bárkája kiköt a parton) RAMFIS (Amnerishez) Templomba jöjj most vélem, És kérd, hogy Isis áldja meg nászod, És kegyeivel árasszon téged. Jól látja, minden szívben mit rejt a lélek, És semmi földi lénynek titka előtte nincsen. AMNERIS Jó, majd kérem őt, hogy Radames, Míg élek, szeressen úgy, Mint ahogy szívem-lelkem övé lesz mindig... RAMFIS Most menjünk! Könyörögj, míg jő a hajnal. Ott leszek véled. (Belépnek a templomba) PAPNŐK (kar, a színfalak mögött) Jöjj, kérünk, hogy nézz most is ránk, PAPOK (kar, m.f.) Jöjj, kérünk, most is nézz ránk, Osiris anyja, jöjj, ó, kérünk, Hogy jöjj, és nézz most is ránk! AIDA (megjelenik) Radamest várom itt... Mit akar tőlem? Úgy félek! ... Ó, hogyha hozzám utoljára jő, S búcsúzni hívott, A hűs Nílus karja ringat el, Ott vár mély sírom!... Szívemre száll majd nagy, örök csend és béke! Ó, drága szép hazám, mily távol vagy te most! Soha nem látlak, sosem már... Mennyboltod tiszta kék, és üde zöld a rét, Hol éltem hajdanán, oly boldog voltam én. Zöld erdők árnyas, dús, illatozó mélyét, Sok büszke bércét, hol csillogó a fény, Szép hazám földjét, ó, nem, többé már nem látom, Már nem látom én! Hazám, te szép, hazám, te drága, Ó, nem, nem látlak már soha, Nem, nem látlak már! Ó, mennyit jártam ott a csendes tájon, Ábrándos szívem szerelemre várt... Elszállt az ábránd, és szétfoszlott az álom, Hazámba vissza nem térek soha már! Szép rónák, bércek, nem látlak soha már, többé már, Ó, soha, soha már nem látlak én! Ó, szép hazám, nem látlak, nem látlak már!... (Amonasro közeledik) Ég! Az atyám jő! AMONASRO Hozzád nagy, fontos ügy vezet, Aida! Végre jól látok mindent: A szíved mélyén Radames él... ő szeret, ide várod, És vetélytársad van, a fáraó leánya... Undok fajzat, nekünk balsors és isten átka! AIDA És hatalmában én! Én, Amonasro lánya! AMONASRO Hatalmában te!... Nem! Rajtad múlik, ezért hallgass csak énrám, S győzhetsz rajta, Így néped, a szíved s a trón nem lenne árva... Újra érzed, mily balzsamos az erdő, És látod völgyét, hol fényes templom áll!... AIDA Újra érzem, mily balzsamos az erdő, És látom völgyét, hol fényes templom áll. AMONASRO Mint büszke nője hozzád méltó férjnek, Ott lesztek mindig, mindig boldogok! AIDA Bárcsak egy szép, egy édes napot érjek... Egy boldog óra égbe vinne, s tőle akár meghalok! AMONASRO Gondolj rá, hogy az egyiptomi horda Hogy feldúlta hazánk és sok szép templomát... Bájos szűzeink martalékul dobta... Anyát, családot, mind kardélre hányt. AIDA Ó, milyen szörnyű, ami történt velünk, Szívemben mindig hordozom a gyászt! Jöjj, szent égi isten, Kérlek, add vissza nékünk, Kérlek, add vissza nékünk A drága hont, letiport szép hazát! AMONASRO Emlékezz! Nem szabad várnunk, Már fegyvert fogott ismét egész népünk, S harcra készen áll... és győzni fog... Azt kéne még csak tudnom, Hogy az ellenség honnan támad ránk... AIDA Kitől tudhatnád vajon? Ó, mondd? AMONASRO Csak tőled! AIDA Tőlem?! AMONASRO Radamest itt várod, tudom... Ő szeret... vezér ellenünk ő lesz... Nos, érted? AIDA Jaj, rémes! Hát ily tanácsot adsz! Nem, nem, soha! AMONASRO Úgy rajta, csak jöjjön el Egyiptom serege, Előtte pusztulás szelleme jár... És ölje meg elárult népedet, Nyomában átok és haldoklók hörgése száll. AIDA Ne gyötörj, atyám!... AMONASRO Te nem vagy a lányom! AIDA Ó, jaj, ne bánts, ó, jaj! AMONASRO Patakban ömlik vérünk, a halottak téged hívnak... Látod? A csonka szellemek - nyugalmuk nincs a sírban - Mutatnak rád, mind így kiált: te, népünk gyilkosa! AIDA Atyám, ne bánts, irgalmazz, jaj! AMONASRO Nézd, mily rémes látomás, iszonyú, véres árnyék... Remeg, és rázza öklét. AIDA Ah! AMONASRO Elindul, erre tart... AIDA Atyám! AMONASRO Elindul, erre tart... AIDA Atyám! AMONASRO Anyád jön ott... AIDA Nem!... AMONASRO Most ide néz... AIDA Jaj! AMONASRO Átkozva téged! AIDA Ó, jaj, ó, jaj, atyám, ne bánts, atyám! Atyám, ne bánts, ó jaj! AMONASRO Te nem vagy lányom! A fáraó udvarában szolga! AIDA ó! Ne bánts! Ne bánts! Úgy fáj... Atyám! Sosem voltam szolga... ó, hidd el... Ne átkozz engem... úgy fáj ez nékem! Most arra kérlek, hívj úgy, mint régen... Ó, áldott ország, szép hazám, hozzád méltó leszek! AMONASRO Gondolj rá, hogy néped sorsát tőled várja, Bús végzete ássa sírját, te támaszd újra fel! AIDA Szép hazám, népem, mit vársz ma tőlem, Én szép hazám, mit vársz ma tőlem?! AMONASRO Csak bátran!... Már közelg... Itt mindent hallok... (a pálmák közé rejtőzik) RADAMES (megjelenik) Most végre láthatlak, édes Aida... AIDA Csak állj meg, hagyj el, mi dolgod itt? RADAMES A forró vágy hozott újra hozzád. AIDA A szíved mást szeret, a mátka vár, A fáraó lánya.... RADAMES Mért mondod ezt? Te kellesz nékem, és senki más! Az isten látja, hogy szeretlek téged... AIDA Nem illik hozzád a hitszegés! Én benned hőst és igaz férfit láttam. RADAMES Te bennem hinni nem tudsz, Aida?! AIDA Hisz téged tiltanak tőlem Szép Amneris bája, a csillogó trón, Meg a népnek tett esküd s a papok félelmes átka! RADAMES Halld hát, Aida! A bosszút szomjazó idegen hordák, A régi ellenség rabolva jár... Most újra harci lázban ég az ország, Seregünk élén indulok már. Ha újra győznék, s királyunk hívna, A bátor harcért jutalmat ád, Majd kérem, légy te a győzelem díja, És vár a mámoros boldog élet, Majd kérem, légy te a győzelem díja, Szálljon ránk gyönyör és boldogság! AIDA Amneris el nem tűri, és érte bosszút áll, Haragja szörnyű, mint a bősz égi villám, Majd engem sújt, s miattam atyám és népem. RADAMES Megvédlek tőle. AIDA De hogy? Ki képes erre? Ám... volna mégis... másik mód, Hogyha szíved értem ég... RADAMES Melyik? AIDA A szökés... RADAMES Megszökni!? AIDA E táj csak puszta sivatag, menekülj innen vélem, Ott lelsz majd nálunk új hazát, hol vár a boldog élet, Zöld árnyas erdő lágy ölén, Dús illat száll a tájon. Hogy szívünk már ne fájjon, A bánat messze száll, s a szív nem fáj, A szív nem fáj, s a bánat messze száll! RADAMES Hogy elhagyjam szép hazám és elfeledjem őt, A drága szülőföldet, templomot, istennőt, A földet, melyért vívtam, rá dicsőséget hoztam, Hol véled boldog voltam, hűtlenül hagyjam el? AIDA Zöld árnyas erdő lágy ölén RADAMES Ott, hol boldog voltam, AIDA Dús illat száll a tájon, RADAMES Hazámat hagyjam el? AIDA Hogy szívünk már ne fájjon, RADAMES Feledjem el? AIDA A bánat messze száll, s a szív nem fáj, RADAMES Hazámat hagyjam el? Szívem ott boldog volt! AIDA A szív nem fáj, s a bánat messze száll. RADAMES E földön boldog voltam, ó, mért is hagyjam el? AIDA Ott egy hazában, boldog nászban egy lélekké válva, Halk imánk, istent áldva, Szálljon az égbe fel, És imánk istent áldva, az égbe szálljon fel, És istent áldva, imánk az égbe szálljon fel, Most menjünk, jöjj már! RADAMES A drága szülőföldet, az istent hagyjam el, Hol boldog voltam veled, most mért is hagynám el?! Aida! AIDA Nem is szeretsz... menj! RADAMES Ezt ne mondd! AIDA Menj! RADAMES Sem halandó, sem isten nem érzett még ily forró vágyat! AIDA Menj, menj! Vár Amneris s az oltár! RADAMES Nem, soha! AIDA Soha! Ezt mondod? Úgy rám s atyámra sújtson a hóhér éles bárdja! RADAMES Ó, nem! Szökj vélem! Virrad ránk egy másik élet, Jöjj csak innen messze vélem, Sorsunk itt csak gyászos végzet, Míg ott üdvök üdve vár! Csendes éjben, illatos réten, A puha, selymes pázsitágyon, Ott lesz véled boldog nászom, Csillagok fénye árad ránk! AIDA Hív egy szebb, egy boldog ország Ősi földem, bércek, rónák, Vágyam szárnyán szállok hozzád, Lágyabb és balzsamos ott a lég. Csendes éjben, illatos réten, A puha, selymes pázsitágyon, Ott lesz véled boldog nászom, És ragyog ránk a fényes ég! AIDA, RADAMES Jöjj, e tájról menekülj vélem, Itt az élet kín és gyász! Ajkam rád vár lázban égve, Szívünk hajszol, és a vágy szárnyat ád! AIDA De mondd csak, Hogyan kerülhetjük el az egyiptomi hadat? RADAMES Az a hegyi ösvény, Melyen a hadsereg ellenetek támad, holnapig szabad. AIDA És melyik az? RADAMES A Napata völgye... AMONASRO (előlép) A Napata völgye... Jó népem vár ott rád... RADAMES Ki volt itt lesben? AMONASRO Aida apja, az etióp király! RADAMES Te!... Amonasro!... Te... a király? Nagy ég! Mit mondtam? Nem... Nem igaz... Nem igaz!... Ne hidd el!... nem... nem... egy szót se szóltam! Igen... csak rémkép, csak álom... AIDA Ó, nem, te drága, nyugodj meg! AMONASRO Mint lányom boldog férjét, AIDA Kárpótol téged ajkam! AMONASRO Vár téged fényes trón! RADAMES Én becstelenné váltam, én becstelenné váltam, ki érted átkos vágyban, Most eladtam szép hazám! AIDA Te drága! AMONASRO Nem, nem, te nem vagy becstelen, Te nem vagy becstelen, A végzet akarata játszott véled! RADAMES Mily becstelenné váltam! AIDA Ó, nem! AMONASRO Nem! RADAMES Mily becstelenné váltam! AIDA Ó, nem! AMONASRO Nem! RADAMES E lázas, forró vágyban, Most eladtam érted szép hazám! AMONASRO Ó, nem, ó, nem, te nem vagy becstelen! AIDA Ne bánkódj! AMONASRO Jöjj velünk át a Níluson, Népeim várnak téged, lelsz nálunk új, szebb hazát, Új életet, Mely boldogságot ád! Menjünk, menjünk, menjünk! AMNERIS (a templomból kilépve) Áruló! AIDA A vetélytárs! AMONASRO Művem tönkretenni jöttél! (Tőrt ránt) Halj meg! RADAMES (közbeveti magát) El innen, te őrült! AMONASRO Ó, átok! RAMFIS (kilép a templomból) Őrök, ide! RADAMES (Aidához és Amonasróhoz) Gyorsan! El innen! AMONASRO (Átölelve Aidát) Jöjj lányom, menjünk! (Elmenekülnek, az őrség utánuk rohan; Radames marad) RAMFIS El kell fogni! RADAMES Főpap, íme, tedd rám kezed! IV. FELVONÁS 1. kép (Terem a királyi palotában) AMNERIS Vetélytársam hát megszökött, az aljas! A másik vétkes, Radames, az áruló, büntetésre vár most... Hiszen ő nem áruló! De ellenséggel összejátszott az éjjel... Szökésre készült ő is... hogy véle szökjön... El is árult minket! Hadd sújtsa a hóhér!... Ó! Jaj, mit mondtam, Hisz most is ő az álmom... Balga, őrült vágy, mely bennem ég, Feldúlta már az éltem! Ó, bár csak szeretne engem! Megmentem talán... De hogyan?... Ám legyen! Őrök! ... Radames hadd jöjjön! (Elővezetik Radamest; Radameshez) Már összegyűltek papjaink, Szánalom bennük nincsen, Bár tudja mind nagy bűnödet, Tán jóra fordul minden! Mert én ha küzdök érted, S jó atyám esdve kérem, Hogy élted adja nékem, Így tán kegyelem érhet, Irgalmas király lesz! RADAMES De kérni tőlük nem fogok, Szóra sem nyílik ajkam, Sem gyáva, sem bűnös nem vagyok, A végzet átka rajtam! Ha bárki tőlem csellel Oly végzetes szókat hallott, Csak átkos, kegyetlen balsors, Csak rút, kegyetlen balsors, Nem vagyok becstelen! AMNERIS Magadat mégis védni kell! RADAMES Nem! AMNERIS Halni fogsz... RADAMES Az élet nem kell, Lelkem fáradt, mint bús, elapadt forrás, És céltalan az élet, így jobb nekem a sír! AMNERIS Meghalnál?!... Ó, néked élned kell, szerelmemért kell még élned, A földi kínok útjait mind végigjártam érted. Az éjben, ha álom száll rám, Csak bús könnyben ázik párnám... A szép hazát, a fényes trónt, A fényes trónt, az éltem Áldozom érted, Mindent, mindent érted áldozok! RADAMES (Aidára értve) A szép hazához én is csak érte lettem hűtlen, És minden jót és szépet áldoztam érte! AMNERIS Egy szót se róla! RADAMES A becstelen élet csak kín, csak átok... Szívemet összetörted, Aidát messze űzted, S még arra kérsz, hogy éljek... Sőt talán meg is ölted őt? AMNERIS Én meg nem öltem senkit! Halld: él Aida... RADAMES Él még! AMNERIS Ő menekült a többivel. S az úton, szökés közben az apja meghalt... RADAMES És Aida? AMNERIS Eltűnt, még hírt se hallunk róla... RADAMES Ég legyen oltalma! Hazáját lássa újra, Rólam csak meg ne tudja, Hogy érte halnom kell! AMNERIS Én megmentelek, mondj le róla, és esküdj meg rá... RADAMES Ne várd ezt! ... AMNERIS Örökre mondj le róla... és élni fogsz! ... RADAMES Ne várd ezt!... AMNERIS Ó, mondj le róla, ez végső szavam... RADAMES Ne kérjed... AMNERIS E szó visz sírba téged! RADAMES Nem rémít már a sír! AMNERIS Meg nem menthet senki téged, Rád ha sújt a szörnyű végzet, Engem bosszú lángja éget, Már a szerelem nem gyújt! Elsírt könnyem vádol téged, Rajtad bosszút áll az ég! RADAMES Lenn a sírban álmodni róla, S érte halni gyönyör nékem! AMNERIS Ó... nincs, ki védjen! RADAMES És ha rám így sújt a végzet, Úgy én csak áldom sorsomat! AMNERIS Elsírt könnyem vádol téged, Rajtad bosszút áll, Rajtad bosszút áll az ég! Vádol könnyem, téged vádol, Majd bosszút áll a fényes ég! RADAMES Áldom a sorsot, Csak áldom én! Szívem semmitől sem remeg, Míg a szíved meg nem szán! Szívem semmitől sem retteg, Egytől fél: ha szíved szán. (Radamest elvezetik) AMNERIS Ó, jaj!... halálom érzem... Őt nincs ki védje! Én még kezükre adtam, és magam adtam őt! ... Ó, balga féltés, átkom sújtson téged! Gyilkosa te vagy, S miattad üldöz engem gyászos balsors! (A papok bevonulnak a földalatti ítélőterembe) Ott jön a végzet! Zord, néma árnyak, s jön vélük a halál... Ó, mint a kísértetek, halkan jártak! És e félelmes hadnak én adtam kézre őt!... Én magam!... Én magam!... Igen, én!... Hóhér kezükbe még én magam adtam őt!... RAMFIS, PAPOK (kar, a színfalak mögött) * A jelenlegi rendezés szerint: a színen. Szent Isten, szellem, jöjj el, szállj le hozzánk, Hintsd örök fényed tiszta lángját reánk, Hogy igazságodat hirdesse nyilván a szánk! AMNERIS Nagy isten, tartsd meg nékem drága éltét! A szíve tiszta, soha nem volt bűnös, Vedd el tőlem e szörnyű kínt, mely éget! RAMFIS, PAPOK (kar; m.f.) Szent isten, szellem! (Radamest az itélőterembe vezetik) AMNERIS Őt nincs ki védje... RAMFIS, PAPOK (kar; m.f.) Jöjj el, szállj le hozzánk! AMNERIS Ó, nincs, ki védje... Ezt nem élem túl! Ó, jaj, ó, jaj, ezt nem élem túl! RAMFIS (a színfalak mögött) * A jelenlegi rendezés szerint: a színen. Radames! ... Radames! ... Radames! ... Te bűnös vagy, az ellenség hadititkot tudott meg tőled... Nos, védd magad! PAPOK (kar m.f.) Nos, védd magad! RAMFIS (kar m.f.) Meg se szólal... (Íme, hallgat.) RAMFIS, PAPOK (kar m.f.) Áruló! AMNERIS Ó, nagy ég, ártatlan ő! Nagy ég, ó, szánj meg, ó nagy ég! RAMFIS (m.f.) Radames!... Radames!... Radames!... Tegnap a harc elől gyáván megfutottál, szökésre készen... Nos, védd magad! ' PAPOK (kar m.f.) Nos, védd magad! RAMFIS (m.f.) Meg se szólal... RAMFIS, PAPOK (kar) Áruló! AMNERIS Ó, nagy ég, jöjj, mentsd meg őt! Nagy ég, ó, szánj meg, ó, nagy ég! RAMFIS (m.f.) Radames!... Radames!... Radames!... Elárultál hazát, népet, családot, királyt és a trónt... Nos, védd magad! PAPOK (kar; m.f.) Nos, védd magad! RAMFIS (m.f.) Meg se szólal... AMNERIS Ó, nagy ég! Jöjj, mentsd meg őt, nagy ég, Ó, szánj meg, ó, nagy ég! RAMFIS, PAPOK (kar; m.f.) Radames, a te sorsod eldőlt, A gyalázat halála vár rád Isten oltára alatt a mélyben, Élve szállasz a sírodba le, Hol rád az árulók halála vár. AMNERIS Élve zárják a sírba... Ó, mily gaztett! Undok, vérszomjas mind, ölni kész... És az istenek szolgái ők! (A papok elvonulnak az itélőteremből) RAMFIS, PAPOK (kar) Áruló! Áruló! Áruló! AMNERIS Amit készültök tenni, oly rémes, Mint a tigris, ha szomjazik vérre... Isten nevéből csúfot űztök véle... Ó, mért bántod, hisz bűntelen ő! RAMFIS, PAPOK (kar) Ő áruló, ő áruló, meghal... AMNERIS (Ramfishoz) Te is jól tudod, mindenem ő volt, És hogy miatta szenved a szívem... Ha őt halálba küldöd, átkom érjen, Ártatlan vére az égre kiált! RAMFIS, PAPOK (kar) Ő áruló, ő áruló, meghal... AMNERIS Még az Istent is gúnyoljátok véle... RAMFIS, PAPOK (kar) Meghal! AMNER1S Mért is küldöd a sírba, hisz ártatlan ő! Ne bántsd, ne bántsd, ne bántsd, Hisz ártatlan, mert semmi bűne nincs! Bűne nincs, ne bántsd, ne bántsd, hisz ártatlan ő! RAMFIS, PAPOK (kar) Ő áruló, ő áruló, meghal, meghal! Áruló! Áruló! Áruló! (Elvonulnak) AMNERIS Átkos fajzat, hitvány, kegyetlen mind! Sújtson rátok az ég, majd értem bosszút áll! Isten átka sújt rád! 2. kép (A Vulcan-templom belseje, alatta sziklasírbolt) RADAMES A végzet hullott rám e súlyos kővel! Ez lesz tehát a sírom, Itt mindig éj van, nincs semmi fény... Nem látom már Aidát... Aida, ó merre jársz? Bár adná sorsod, Hogy boldog lennél, S ne tudd meg azt, Hogy éltem ily véget ér! Mily sóhajtás!... Milyen rémkép... fekete árny... Nem, hiszen él... egy ember... Ég!... Aida! AIDA Itt nálad... RADAMES Te... e szörnyű sírban! AIDA Megsúgta szívem, hogy mi lesz a sorsod, S e sziklasírban, melyet néked szántak, Itt elrejtőzve várlak... Hogy boldog csendben, földiektől távol, Majd véled együtt haljak én e sírban. RADAMES E sírban! Ily szűzi szépség! E sírban úgy halsz meg értem, Mint illat enyhe széllel, Mint illat enyhe széllel elszáll az éjben, Az égben boldogságra nékem szántak, S megöllek téged én, ki úgy imádlak! Nem, meg nem halsz, én örök vágyam, te örök szépség! AIDA Nézd ott a halál angyalát, Nagy fényben jő már felénk, Lásd, mily szép aranyszárnya van És vélünk égbe száll! A szép mennyország nyitva áll, Ott szívünk többé nem fáj, És vár ránk boldog égi vágy, Mely örök mámort ád, Az égi vágy, Mely nékünk örök mámort ád. PAPNŐK (kar; a színfalak mögött) Jöjj, égi hatalmas Ftha... PAPOK (kar; m.f.) Ah! AIDA Gyászos ének! RADAMES Büszke háladalt zengő papok... PAPNŐK (kar; m.f.) A föld alkotó szelleme, jöjj! AIDA Az ének búcsúztat minket! PAPOK, PAPNŐK (kar; m.f.) Ah! Ah! Szólítunk téged, hívunk, jöjj, Hívunk, jöjj! RADAMES (megpróbálja a zárósziklát eltávolítani) Hasztalan küzdök véle, Két karom el nem hárít ily súlyos sziklát! AIDA Ó, hagyd! Tőlünk oly messze tűnt a bús földi lét... RADAMES Ó, igaz, ó, igaz! AIDA Ég áldjon, föld, bús könnyek, fájdalmak völgye... Az édes álom nékünk bánatra vált! Már lelkünk várja a fényes ég, A fáradt szív majd ott lel békét, És áldott, boldog örökélet hív! RADAMES Ég áldjon, föld, bús könnyek, fájdalmak völgye... AIDA Ég áldjon, földünk! RADAMES Az édes álom nékünk bánatra vált... AIDA A fényes égbolt, RADAMES Már lelkünk várja a fényes ég, AIDA Már nyitva áll, RADAMES A fáradt szív majd ott lel békét, AIDA Már nyitva áll, és minket vár az ég! RADAMES És áldott, boldog örökélet hív! PAPOK,PAPNŐK (kar; a színfalak mögött) Ős, szent, nagy Ftha, szólítunk, jöjj, Jöjj, hívunk, jöjj! AIDA, RADAMES Már ott vár ránk az ég! Ég áldjon, föld, bús könnyek, fájdalmak völgye... AMNERIS (a Vulcan-templomban) Ránk béke szálljon... AIDA, RADAMES Az édes álom nékünk bánatra vált! AMNERIS Én drága hősöm... AIDA, RADAMES Már lelkünk várja a fényes ég! AMNERIS Az Isten áldjon! AIDA, RADAMES A fáradt szív majd ott lel békét... AMNERIS Isis, a bölcs isten téged vár! AIDA, RADAMES És áldott, boldog örökélet hív. PAPNŐK, PAPOK (kar; m.f.) Szólítunk, jöjj! AIDA Az ég... RADAMES Az ég... AIDA Ránk vár... RADAMES Ránk vár... PAPNŐK,PAPOK (kar; m.f.) Szent égi Ftha, szent égi Ftha! AIDA, RADAMES Már nyitva áll, az ég ránk vár! AMNERIS Én drága hősöm, vár örök béke, Béke, béke, Béke... PAPNŐK,PAPOK (kar; m.f.) Szent égi Ftha.