AZ AFRIKAI NŐ. Giacomo Meyerbeer Személyek Selika Ines Vasco de Gama Don Alvar Nelusco Don Diego, tengernagy Don Pedro, a portugali király tanács elnöke A nagy Inquisitor A nagy Bramin Anna, Ines komornája 1-ső, 2-ik, 3-ik, 4-ik Matroz. Egy ajtónálló. Egy pap. Tanácsosok, tengerésztisztek, püspökök, Brahma papjai; indusok katonák, matrózok. Történeti hely: Az 1-ső és 2-dik felvonás Lysabonban, a 3-dik egy hajón, a 4-dik és 5-dik egy szigeten, az indiai sziget tengeren. ELSŐ FELVONÁS. (A portugal király tanácsterme Lysabonban.) ELSŐ JELENÉS. Ines és Anna belépnek. INES. Mit mondasz Anna? A tanács vár reám. És megjelennem ott Jó atyám parancsolta. ANNA. Azt mondá ő nekem ; Fontos ügy forog szóban. INES. Mit akarhat ? szivem Remény s agállyal telt. Mi hir hajóhadunkról ? És drága Vascomról ? ANNA. Két éve mult im már, Hogy várod őt! INES. Reménylek ! Ha nem remélhetnék, Mi volna életem ? Ha tudnám hogy halott, Hozzája vágynék lelkem. - - Vasco birásomért, hirnevet Hogy szerezzen A nagy Diaznak osztá meg sorsát, S nem rettegve tenger dühét Új tájt vele keresni habra szállt Kezem lesz dija majd, ha Megjön győzelemmel. És Vasco győzni fog ! Mert védi szerelmem. Ő vissza tér ! Azt érzem én Szivem mélyében. Bucsudala még viszhangzik fülemben Mi bájos volt az, s telve szerelemmel ! A midőn bucsuzva ablakom alatt Könnyes szemmel igy dalolt Románcz Ég álljon drága partom ! Szerelmem ég veled ! Többé talán nem látom, Jó szülő földemet. Oh drága bájos angyal Tőled eltávozom. Szellő add neki által E bucsu szózatom. Szerelmem koránya, Ti drága napok ! Reményim szép álma Veletek halok. MÁSODIK JELENÉS. Előbbiek. Don Diego, Don Pedro. INES. Parancsolsz drága atyám ? DON DIEGO. Leányom hallgass meg ! Mielőtt a tanács egybegyülend e helyt, Tudd : mily nagy férfiut választa számodra E honnak végtelen jó királya ; S az Don Pedro ! . . . INES. . . . Kit ? öt ? soha sem. DON DIEGO. Király és én akarjuk igy ! - dacolsz-e velem ? E fényes szép frigyet én fel nem áldozom Egy csekély emberért ! INES. Nagy lesz ő egykoron ! Nemes büszke szive. - DON DIEGO. Már is vesztét okozta. (Don Pedrohoz.) Való-e azon hir mely ma terjede szét, Mely velünk tudatá Diaz Bernát vesztét ? DON PEDRO. Merész nagy tervei semmivé lettek már, Egy kopár szigetre űzte a vész hajóit. Igen ! az ég igy sujtá. - Bal sorsa bizonyos. INES. S ő maga elveszett ? - DON PEDRO. Fájdalom ! azt hiszik. INES. És hű tisztje Vasco de Gama, az valjon él-e ? DON PEDRO. Vasco ? egy ily ismeretlen, az kit érdekelne ! De ám a holtak közt lássuk csak ! - itt neve ! INES. Ő meghalt. (Ines és Anna elmennek.) DON PEDRO. Lehetséges-e ? hogy ez ujság Ekkép inditsa meg leánya kebelét ! Őt gyászolna talán, vagy édes emlék. -- DON DIEGO. Bohóság ! ne félj oly vetélytárstól, Ki már nincs többé. AJTÓN ÁLLÓ (jelentve.) A tanács tagjai már össze gyültek. HARMADIK JELENÉS. Előbbiek. Nagy Inquisitor, Püspökök, Don Alvar és más tanácsosok, Don Pedro az elnöki székbe leül, Don Diego mellette, a nagy Inquisitor jobbról, Don Alvar balról foglal helyet, a többi tanácsosok félkört képeznek. MIND. Mindenható kit imádunk Szálljon hozzád fel imánk, Hallgasd meg buzgó fohászunk, Küldj szent malasztot reánk, Végtelen és nagy kegyelmed Lágyitsa sziveinket Ah uram, ég ura ! Támogass, és segits, meg áldj, És vezess a jóra urunk. DON PEDRO. Miolta a spanyol, vágytársunk s ellenünk Kolumbus által gazdag lett, daczol velünk. Mert kincsek, és uj föld jutottak birtokába. - - A nagy Emanuel, jó királyunk e hont Emelni fényre vágyik.. INQUISITOR ÉS A PAPOK. Avagy vesztét okozni. DON PEDRO. Egy vakmerő és bátor portugal hajós Ujabb általjárat hasznát előre látva A királyt sikerhezi reménynyel biztatá. INQUISITOR. Veszélyteljes remény az ! Mi könnyünek tartják Megkerülni ama veszélyes fokot ! Azt mondják, hogy Diazt nagy hajó csapatával A bősz tenger hullám e sziklák közt nyelé el. DON PEDRO. Balsorsán hogy ha tán segitni még lehet, Azért jövénk egybe. - Urak! mit véltek tehát? INQUISITOR. Ég világitsd elménk. HATODIK JELENET. DON ALVÁR. E nagyszerü terveket támogassuk hévvel. DON DIEGO. Az ily esztelenségen csak szánakoznom kell. DON ALVÁR. Derék tiszt igazán. DON DIEGO. Vagy ügyes cselszövő. DON ALVÁR. Ki csak hirnévre vágyik. DON DIEGO. Hogy léptessük elő. INQUISITOR. Oh testvéreim ! ily vitához komoly nyugalom kell. Elménk deritse az ég fel ! DON ALVÁR. Most vizsgáljuk át e rajzot, iratot okmányokat, a melyeket átadott. DON PEDRO. Nézzük : mit látok ! nagy ég ! világos minden - A hallhatatlansághoz vezérem ez legyen. DON DIEGO. Hajóhadunkat és katonáinkat Bizzuk reá ez elbizott ismeretlenre ? TANÁCS EGYRÉSZE. Esztelen ő bizonynyal. MÁSRÉSZE. Nagy férfiu valóban. INQUISITOR. A tanács az istentelent meg nem hallgatja, És őaz.... DON ALVÁR. . . . Ő istentelen ? Tán azért mivel uj földet találand fel ? INQUISITOR. Hinni csak lételét eretnekség büne volna ; Mivel szent könyveinkben szó nincsen róla. DON ALVÁR. De Kolumbus daczolt az egyháznak átkával. INQUISÍTOR. És ön kába ifju az istent káromolja ? DON ALVÁR. Én csak védem hazámat. INQUISITOR. Amidőn istent bánt ? - - Rögtön olvastalan a tüzbe ez okmányt. TANÁCS EGYRÉSZE. Ugy van. MÁSRÉSZE. Nem nem ! Mind az öregek. Ne merészelj mondni ellent ! Hallgatás kötelességed, Vagy szörnyü haragom rettegd Hatalmamat féld s rangomat. FIATALOK. De merészlek mondni ellent ! Türni nem kötelességem Nincs miért haragod félnem Hatalmadat s rangodat. Szavazzunk! INQIUSITOR ÉS PÜSPÖKÖK. Mindenható kit imádunk stb. (miután szavaztak Vasco bejön.) HETEDIK JELENET. Előbbiek. Vasco. DON PEDRO. A magas tanács, mely parancsol király helyett, Tekintetbe vevén önmaga érdekét Önnek tervét, s kivánatát elutasitja, mint esztelent. VASCO. Esztelen ! azt mondá ? - - Éppen ugy mint engem most Űz szülőföldem el, - Taszitá el hona A nagy Kolumbust. E halhatatlant . . . De ma már becsben tartják, Bár az akkori bölcsek Bolondnak mondák. DON PEDRO. Hallgass te vakmerő el ! VASCO. Oh nem ! szóllanom kell. Most én rajtam a sor Birálni titeket ! . . . Dicsősége drága hazámnak, Mellyet ezek elárulának Boszura hivd te az eget Hogy az szintugy itéljen E galád tett felett. MIND. (kivéve Alvárt.) Haljon ezért. DON ALVÁR. Nem nem urak ! Oh bocsánat neki. INQUISITOR. Ezért törvényeink Örök fogságra vetik, VASCO. Szép igen szép dolog ! - Legyetek bakóim. Ti kik félitek a világot, Zárjatok el jó uraim, Attól tartva hogy tán Tulról vet ide lángot. (Don Alvár, A többiek együtt): DON ALVÁR. Ó milyen vakmerő A fejével játszik ő Kemény itélettel, A sorsát döntik el. A TÖBBIEK. Hitetlen vakmerő, Lázadó és cselszövő ; Mindjárt itéljük el És sorsát döntsük el. VASCO. Hitetlen lázadónak hadd rágalmazzanak, Elismerendik majd az utódok érdemem. Nem félem átkozásuk, az nekem mit sem árt, Engem megvéd a törvény, és a jövőkor áld. INQUISITOR. Szavunk által az istennek, értsed meg haragját, Az átok érjen téged, az egyház átka rád. VASCO ÉS DON ALVAR. Gyáva és aljas vakbírák. A TÖBBI. Az egyház átka száljon reád.. (Vége az első felvonásnak.) MÁSODIK FELVONÁS. Börtön Lysabonban. A hát térben balra pad, jobbra kő mellyen térkép. ELSŐ JELENET. Vasco a padon fekszik, Selika mellette ül. SELIKA. Mily nyugtalan álmokat lát ! Tárgyuk mindég dicsőség s halhatatlanság. Egy hosszu hónapja, kisem gondol veled Uram ! e zord helyen csak én osztom meg sorsod, S te ! - ah nem érted sohajtásom s könnyeimet, Az érted lángoló szerelmet nem viszonzod. Homloka mily forró, s keze mint a jég Oh mint ohajtanék, tűrni helyetted. Nyugtod hogy visszanyerhessed, nyugalmát szivednek, Te, ki megszánva engem, kincs fegyvert eladál Hogy azon végy meg engem, még enyhet lelsz talán Távol hazám, édes lágy dalán. - - ÁLOMDAL. Csendben szunyadj nap gyermeke Térjen vissza nyugalmad. Lotus virág hints szemére Szelid mámoros álmat. Búg a kis galamb a szellő sóhajt Csillag ragyog a homályban. Csalogány dalol bájos hangokon, Aludjál nyugton a lomb árnyában ! - - Oh jaj mi remegés fog el, könnyem Fájdalmamat ne áruld el. Ah ! Bár sirt leltem volna hullámba, Midőn a vad vihar ragadt, Lelkem ily kint nem érzett volna Nem viszonzott szerelem miatt. Nagy Bráhma öltsd el keblem hő tüzét, Szörnyü kinát, s egyszersmind örömét. VASCO (álmodva.) Bajtársak közelg a vihar. SELIKA. Ő felébred, dalra hamar Csendben szunyadj nap gyermeke Az illatos lomb ágyon Szép álomba a hűs csermely Csörgése ringasson. Nyugodt álmod legyen Azt ne zavarja meg Forró könnyim hév árja. Mardos a kin oh ! Hogy én körödben elfeledtem Szülőföldem, drága hazám, S uralkodói lakomat Isteninket elárulám. De ah szeretlek, S legfőbb üdvemet Találom fel benned. MÁSODIK JELENET. Előbbiek. Nelusco. SELIKA. Nelusco ! NELUSCO. Halál találja őt legottan, Lenni kell miatta s énmiattam ! Ez ő ! mit látok mélyen alszik ! mily öröm De igy nem lehet, - alva meg nem ölöm. De még is, lenni kell ! SELIKA. Nagy ég ! mit akarsz tenni ? Fogva van ő itt mivelűnk. NELUSCO. Ő keresztény ; eszerint ellenünk. SELIKA. Tudod mentőnk vala, És te őt megölhetnéd ? - Neki köszönhetjük csupán, hogy itt Együtt áldhatjuk drága szép Imádott hazánkat. Ha ő nincsen, tetőled elszakitnak. S elhaltam volna rég. - - S te bátor vitéz, kezed ily tettel beszenyezhetnéd, E nemes jóltevőt aljas módon megölhetnéd ? NELUSCO. Igen, megakarom, utálom e keresztényt. SELIKA. És ez okból csupán ? Nelusco. Talán még ? - - SELIKA. No öld meg. NELUSCO. (haboz) Nem tudom. SELIKA. Parancsolom, akarom. NELUSCO (térdel.) Hódolatom fogadd királyné Mellyel te neked tartozom, Rabszolgaság, és balszerencséd Fönségedből le mit sem von. Midőn nagy szigetünkön Éltünk boldog időt. Pap és katona hajolt báj Tekinteted előtt. Homlokod melyen egyszer Korona diszelgett Az akkor csak isten s oltár Előtt hajola meg. Oh királynőm, oh uralkodónőm ! De látni téged e helyt, Hol e bősz ellenünk. SELIKA. Nelusco ! irgalom ! NELUSCO. Urnőm bocsáss ! - Hódolatom fogadd királyné Mellyel te neked tartozom. De ha ő, Vasco ha ellenünk, - Urnőm gondold meg jól ! A szerelem lángja Szivem elragadja, S a bosszut óhajtja Izgatott keblem, Vad dühöm felébred, Gyülölettől égek S vérét ontom érted, Nincsen kegyelem ! - - Azt hiszem hogy titoknak jövék nyomába S ha mindjárt csalatkoztam volna ; Ma mégis lenni kell. Haragom felébresztéd . . . Reszkessen ellenünk Átdöföm álnok szivét Meghal érettünk. (rárohan.) SELIKA. (Vascot ébreszti.) Ah uram, parancsolóm ébredj fel. VASCO. Mi történt ? SELICA. Ételed a mellyet én rabszolgád hozék el. VASCO. Jól van, (Neluscohoz) el innen. - Hallottad ? NELUSCO. Hallottam . . . . Oh Brahma istenem ! egek ura, És minden földnek, Te eltűröd, hogy szolgálja őtet (elmegy.) HARMADIK JELENET. Vasco. Selika. VASCO. A börtönben hijába tartnak Ezen komor sötét helyen. Súlyos bilincseim lehullnak Meglátom őt hű Inesem. SELIKA. Ősimnek hatalmas istene Nézz le reám, benned bízom. Add hogy szümet hagyja el képe És tudjam elrejteni kinom. VASCO (a térképre néz.) Borzasztó veszélyes szikla fok, Melynél tovább ki sem haladt ! De én dicsőn tovább jutandok Ez oldalról. (ujjal mutat a térképre.) SELIKA. Nem, nem ! veszve ki arra tart. VASCO. Mit mondasz ? SELIKA. De erről, jobbra tartva szigetet látsz Roppant nagyságut, Mellyet isten szeret. Kis sajkám e szigettől indula. Vihar eléré azt a roppant sik tengeren, S hányatott több napig a dühöngő haboktól, Végre elhurczolák rabszolgaság földjére. VASCO. Oh győzelem ! azt jól tudám, - Itt van ! meglelve az átjárat. Hálám neked, az ég meghallgatott ! Ez angyal megmentőm. Vedd hálám teremtőm ! És engedd legyőznöm Irigy ellenem. (Selikához) Álhatatosságod Végtelen jóságod És becses tanácsod Soh sem feledem. SELIKA. Oszlik valahára Bánatomnak árja Feltünt álmim napja, Én legszebb napom. Megérté szerelmem Űdvöt érez keblem, Oh mily boldog éltem Ki sem mondhatom. NEGYEDIK JELENET. Előbbiek. Ines, Anna, Don Pedro és Don Alvár belépnek, Nelusco követi. DON PEDRO. Jól értesültem én. - (Vascora mutatva, Ineshez) Itt a kedvező véletlen Szavamat igazolja. VASCO. Hidjek-e szememnek ? Ines drága szerelmem. SELIKA. (haraggal) Ő itt, Ines e helyen ! Mi fehér arcz ! ereim a Hideg futja által. INES. Hallám Vasco, hogy e helyen Szenvedsz rabként bilincsben Meginditám a királyt Itt a kegyelem! te szabad vagy. VASCO. Ah szabadság ! - INES. Az! ez irományt olvasd. És most örökre váljunk el. Kerülj engem, az ég legyen veled. (Don Pedrohoz) El innen jerünk. VASCO. Ne ! megálljatok ! - értem már gyanudat. E rabszolga . . . . INES. A kit Afrikába vett ön meg. VASCO. Nem egyébb mint rabszolgálóm, És felingerelt kebled egy szavam Nyugtassa meg, - ő a tied Ines ! SELIKA. Ah kegyetlen, háladatlan ! VASCO. Ajándokul vedd, átadom neked. NELUSCO. És én ! és én ? VASCO. Te is őt követed. (Ineshez) Véremet és éltemet Minden becses javammal Egy pillantásodért od adnám. DON PEDRO. Elfogadjuk, én megveszem mind kettőt, S most el innen, menjünk. VASCO. Mit hallottam ! DON PEDRO. Királyunk kegyes jóvoltában, bizva A tehetség, vagy inkább buzgalmamba, Fürkésznem rendelé azon átmenetet Hol még minden hajós nagy törést szenvedett. VASCO. Kába, esztelen én, ki önnek adtam által Veszélyem gyümölcsét, tervem s dolgozatimmal. DON PEDRO. E hiu terveket tűzbe lökettem. VASCO. A dicsőség enyém, ön orozta tőlem. NELUSCO. (Don Pedrohoz) Megszerzem én neked, Csak vigy hajódra fel Én majd vezetlek, Hajód kalauza leszek. DON PEDRO. Téged véve számiték rá. Azon fölfedendő táj kormányzójává Immár engem tett a király. VASCO. Előre ? DON PEDRO. Tengerre szállni kell ma még csapatomnak. - Ines ! menjünk innen ! kérjem karját. VASCO. Mi joggal? DON PEDRO. A mellyet a szent oltár előtt Istenünk adott nekem. VASCO. (Ineshez) Mit mond ő ? INES. Hogy önt, - ki hozzám amint mondák Már hűtelen lett - A fogság kinaitól megmenthessem- Kezem Pedronak adtam. VASCO. Szálljon átkom a gonoszra, jaj nekem ! . . . (Ines, Selica, Anna, Vasco, Don Alvár, Nelusco, Don Pedro együtt): INES. Im itt állok mozdulatlan Kinom és gyalázatomban Hittszegésnek büne rajtam Mert esküm elárulám Fájdalom emészt fel engem A mért másnak neje lettem Szörnyü átok nyomja lelkem Szivnyugalmam oda van. SELICA. Im itt állok mozdulatlan Borzasztó nagy fájdalmamban Hogy elhágy a háladatlan S keservemben megsem szán Ő nyugtom elárulója S ama kin mely szivét dulja Gyötrelmemnek boszulója Ah nyugalmam oda van. ANNA. Im itt állok mozdulatlan Részt veszek nagy fájdalmában Mert tudom lelke ártatlan, S hitszegő nem volt soha Oh hatalmas ég ne engedd Hogy e szörnyü szenvedések És a bú lelkét törjék meg, S nyugalma veszen oda. VASCO. Im itt állok mozdulatlan Borzasztó nagy fájdalmamban Ő kit annyira imádtam Esküjét elárulá. Oh mily kin mely nyomja lelkem Hogy más nője lett a hűtlen Átkozott az a ki tőlem Őt s nyugalmam elrablá. DON ALVAR. Im itt állok mozdulatlan Részt veszek nagy fájdalmában Mert tudom lelke ártatlan, S hitszegő nem volt soha. Oh hatalmas ég ne engedd Hogy e szörnyü szenvedések És a bu lelkét törjék meg, S nyugalma veszen oda. NELUSCO Oh nagy isten fogadd hálám Érettem hogy bosszút álltál ! - Ezen keresztény fajzaton Szivemből kell kaczagnom. És e másik átkozottal Ki a gőgtől már is lángol Menekedni leszen gondom, Lesujtja őt vaskarom. DON PEDRO. Im itt áll ő mozdulatlan Borzasztó nagy fájdalmában. Mert azt, kit ő s én imádtam, Kebléríől leszakitám. Bár e szürnyü szenvedések És a bú lelked törjék meg; Ines enyém s nőmmé lett. - Daczolok átkaiddal. INES. Hallgass rám Vasco. Szabad vagy. - Feledd szerelmem ! Babér között lelj nyugalmat Ha visszatérsz, porladni fog szivem. Oh jöjj megnézni siromat. (Ines, Selica, Anna, Vasco, Don Alvár, Nelusco, Don Pedro együtt): INES. A cziprus lombnak susogása Legyen hű érzelmem tolmácsa Az majd bús hangon szól hozzád: Ott fönn Vascom várok reád. Isten veled drága Vascom ! Ah örökre szeretlek, örökre tied ! SELIKA. Számüzve megvetve általa Megvetve ! oh mily nagy csapás. Elválni tőle borzadok! Elhagyni őt ! - ah meghalok. ANNA. Ki őt most megmenté Halálra sebzé Rá nézve élte főjava Elveszve, oh fájdalom. VASCO. Ki engem megmentett, Halálos csapást ád. Örökre elhagylak Drágám, én meghalok. DON ALVAR. A ki most megmenté Halálos csapást ád. Élete főjava Elvesztve, mily csapás. NELUSCO. Száműzve megvetve Altala kit imád. Bráhma áldva légy ! Ha majd Vascot nem láthatja Mi szörnyü lészen bánata. De mentve lesz. Bráhma hálám neked. DON PEDRO. Ah öröm ! vágytársam Örökre elveszett ; Boszulva vagyok. - Többé Vascot nem láthatja, S elmulik bánata. Boszum elérte őt, S Ines enyim marad. (Vége a második felvonásnak.) HARMADIK FELVONÁS. A szinpad, egy hajónak derék átmetszését képezi. - A néző az első födözetet, és a másodiknak belsejét látja. Az első födözeten elől árbóczok, hátul lobogók emelkednek. - Ez utóbbi mögött a tenger tükre látszik. A második födözet egy lámpa által van világitva, és két részre oszlik. - Az egyik Ines szobája, a másik a tengernagyé. ELSŐ JELENET. Nelusco és több matróz a felső fedezeten fekszenek, melyet a kelő nap első sugárai világitanak meg. Ines a baloldali szobában egy függő ágyon fekszik, nők veszik körül, köztük Selika. A jobboldali szobában Don Pedro tengerészi szerekkel és térképekkel rakott asztalnál elmerülve ül. SELIKA ÉS NŐK. Hajónk gyorsan villám sebesen Szeli a csendes habokat Illatot áraszt a hűs reggel, A melytől a kebel dagad. MATROZOK. Fel fel bátor had, fel munkára Tehát fel matrózok, jerünk ! Hajnal pirositja Rózsa szin boritja A habok csucsát, Fel fel dolgaidhoz Fel fel bátor had ! Ima . Szent Domonkos kegyurunk Benned helyezzük bizalmunk. Őrködjél fölöttünk, Hogy visszatérhessünk, S minden áldott napon Éneket elmondjuk Oh mennyei gondviselés Áraszd reánk kegyelmedet. ELSŐ MATRÓZ. Ime a fokot áthajóztuk. - És melyet szeg hajónk a hab Mint kis tó szine oly nyugodt alattunk. NELUSCO (félre.) Várjatok várjatok csak! MÁSODIK MATRÓZ. És a szélvésznek óriása A te vad Adamasztorod Nem zúg még, árbóczainkat nem rombolja. NELUSCO. Várjatok várjatok csak. MÁSODIK JELENET. Előbbiek. Don Alvár belép Don Pedrohoz. NELUSCO. Ide matrózok ! szelünk fordul Fel ! Vitorlákhoz ! siessetek. Nyugatra fordul a szél ! Látjátok a Typhon Szörnyű jelét amott a láthatáron ? Éjszakra tarts vagy itt ér a halál. DON ALVAR. (Pedrohoz) S ön e hitetlen rabszolgában helyzé bizalmát? - Nem árulá el első urát ? - önre is az vár. Két hajónk megfenekle immár rosz tanácsa folytán. NELUSCO. A vad szélvészek óriása Adamasztor átkozá őket meg. S fejetekre zúdul haragja nem sokára Ha most irányt nem változtattok, S nem engedtek fordulnom éjszakra. DON ALVAR. És hová vezetsz minket ? NELUSCO. Csak bizzatok bennem. DON PEDRO. Legyen, jó. Éjnek evedzetek. NELUSCO. Tra la la, la la la. - (magában.) Az ég rémes viharja közelget, Oly utat követűnk, mely boszura vezethet. Nagyon jól ismerem itt ezen tenger tájt, A szél sokszor hajtá ide sajkáinkat. MATRÓZ. Nelusco mit énekelsz itten ? - NELUSCO. A vihar óriásnak legendáját daloltam, Az Adamasztor dalát, ki fejetekre hoz halált. MATRÓZOK. Halljuk mi is e borzasztó Adamasztor legendáját. NELUSCO. Adamasztor a mély tenger királya Ha zúg a vihar, feljő a vad hullámra. S ha lábával csap felétek egy habot, Veszély talál matrózt, és hajót legott Látjátok őt ? látjátok őt ? - A dörgő menykövek villáminál Lám a tenger óriása ott áll, Habja égből pokolba levet, Meg kell halnod, a hullám eltemet. - Ha ha ha, reszkedtek? ha ha ha - Fel a kötelekhez Vitorla feszitéshez, Kerüljétek ki a vihart, Különben űrvénybe ragad. DON ALVAR. Nézze csak, nézze jól, Nem szemfény vesztés az A hajó mely imént A látkörön szaladt, Megváltoztatta utját, egyenest mifelénk tart. NELUSCO. Hogy kerülje a vészt. MATRÓZOK. Igazat mond kalauzunk. NELUSCO. Oly kábának, ki daczol Adamasztorral A roppant tengernek óriásával, Ha biralmába törni oktalan, Annak kihivást küld a viharban A dörgő menykövek s. a. t. MATRÓZ. Egy hajótól melyen portugal szin lobog Kis csónak indult el, és gyorsan felénk tart. S mint a nyil oly sebesen halad. NELUSCO. Talán segedelem, vagy üdvös tudósitás, A mely terveimet teszi majd semmivé. HARMADIK JELENET. Előbbiek. Vasco. DON ALVAR. Mit látok ? Vasco ! itt e messze földön Egy időben velünk ! - Ide mi hozta önt ? VASCO. Az ég sugallata javaslá ez útat Isten vezette léptem, s irányzá hajómat. DON PEDRO. (gúnynyal) Hogy kövessen minket ? VASCO. Hogy megelőzzelek. DON PEDRO. Úgy hát daczolni jött velünk ? VASCO. Megmentni jöttelek. Uram ! még van idő ! Mi balsors, vagy inkább Őrült eszme vezette Önt e vészes sziklák felé ? Hol Don Diaz Bernát Bátor tengernagyom Hajóit a hullám nyelé el. S hagyján még e rémes sziklák, - De hány számtalan sajka Jön ama partról, Melynek vad harczosi Megfosztandják hajótól S annak romjait is Öntől elrabolják. DON PEDRO. (gunyosan) Gondolja ön ? valjon - VASCO. A veszélyből, melybe rohan ön Van még talán szabadulás. Én gyülölöm, s daczára annak Megmentni jöttem önt. Mint Portugal, ha bár gyülölöm Megmentem önt, - igen ! Gyermekei vagyunk egy hazának Segitnünk kell egymást. DON PEDRO. Hogyan a bizonyos veszélytől Megmenteni akarna ön ? De a kit ön vesz oltalmába Én vagyok-e csak a hajón ? VASCO. Siessen ! - a felbőszült tenger Nem enged majd menekülést. DON PEDRO. És csak érettem e buzgalma, Vagy Ines-ért ? VASCO. Legyen tehát, igen Érte, Inesért megesküvém Hogy megmentem, ha véle kell bár Megmentni gyülölt vágytársamat. DON PEDRO. Esztelen ifju ön, felejti Tisztelni a hajó urát, Ki önnek itt, ha meri sértni, Ezen nyomban ad halált. VASCO. Hogy ? ez beszéde egy portugali nemesnek ? DON PEDRO. Téged büntethetlek a törvény nevében. VASCO. Párbajra hivlak fel, S te a törvényt emlited ? DON PEDRO. Te daczolsz még velem ? VASCO. És te reszketsz tőlem. - Már tovább lehetlen Elfojtani mérgem. A kardodat vedd Szomjuzom véred. DON PEDRO. Már tovább lehetlen Birnom nagy dühömmel. Hagyj el mig lehet Mert szomjuzom véred. VASCO. Gyalázat te véled Halált hogy igy féled, Kardra jer hát Vedd jutalmadat. A kardot vedd, jer hát. DON PEDRO. Reszkess, hogy az élted Ma ki ne leheljed S bántalmi bün miatt Ne érezd bosszumat. (Matrózokhoz.) Hajóm árboczához kössétek És törvény szerint haljon meg Por és golyó által rögtön ! VASCO. Gyáva ! SELIKA. Minő hang ? INES. Vasco ! SELIKA. INES. Ez ő ! DON PEDRO. Haljon meg ! SELIKA. INES. Ah ! légy kegyes iránta, Szigoru szavad vedd vissza Uram ! DON PEDRO. Nem ! nem ! Katonák engedelmesség ! NELUSCO. Vitorlák s kötelekhez Itt már a szélvész ! (Egy csapat indus a hajóra mászik kik Don Pedrot, Alvárt és a matrózokat lefegyverzik, s földre terítik. Az indusok megismerik Selikát felkiáltnak) Ah Selika ! (Vége a harmadik felvonásnak.) NEGYEDIK FELVONÁS. Balról egy indus templom bejárása. - Jobbról a palota, hátul pompás emlék jelek. ELSŐ JELENET. Selika, Nelusco, Brahma főpapja, Braminok, különféle indusok. „Nagymenet-Ballet." FŐPAP. Esküszünk Bráhmára Shiva és Vischnura Az Istenekre, a kiket Tisztel Hindostan. Esküszünk hűséget néked Lánya nagy fejedelmeinknek. NELUSCO. Selika általunk megkoronázva Esküszik : törvényeinket Hogy mindig fenntartja - Ezen szent könyvre itt, Mellyet e templomba Egykor letett Brahma. SELIKA. (kezét az arany könyvre teszi) Eskűszöm. (távolról lárma hallik) FŐPAP. Megállj ! megeskűvél, hitetlen hogy Soha sem lépi át bűntetetlen Kedves hazánk szentelt határát. NELUSCO. Urnám ! a hitetlenek Bárd alatt haltak meg mind. SELIKA. Ég ! mind ? EGY BRAHMIN. Csak egy nem ; kit a hajó aljában Megkötözve lelénk. Az még most életben van. NELUSCO. Ez ő lesz, Vasco ! - rögtön haljon meg, - szaladj. FŐPAP. Szent oltárinkon a korona vár rád Menjünk ! (Selikával elmennek) NELUSCO. A királynét kövessük. - Mi lárma ez ? BRAHMIN. A barbár asszonyokat Halálra most hurczolják. NELUSCO. A barna levelü Mansenilfa árnyában A szent bokrok alá vezessétek őket. - Majd ott a mély csend álomba ringatja, Enyhülést, s egyszersmind halált is ott lelnek. (mind el) MÁSODIK JELENET. (Vasco nehány katonáktól kisértetve.) VASCO. Csoda báju hon, földi mennyország Üdvözölve légy ! Ah, itt vagy hát, te álmaim mennye Tiszta kék eged ime látja szemem. - E bájos föld az enyim végre S azt hazám, hozzád fűzhetem. Ez édeni táj a mienk ! Ó kincs-dús ország, áldott partok ! Dicső szép ujvilág üdvözöllek ! HARMADIK JELENET. Brahminok, katonák. (Vascot körülveszik.) KAR. A bosszu csillaga fődre halált S pallosunk általi vesztet kiált. Fejed lesujtani készen a bárd. - - Halld a viszhang is kivanja : „Halált !" VASCO. Mit mondanak? halni a diadal pillanatában! Most vérezzem el án ? a martyrság legyen jutalmam. Nem nem, az nem lehet, - Vezessetek ama hajóra Melynek ott fénylik árbocza, Hadd adjam társaim tudtára „Utunk nem várt sikert hoza." Hadd tudják Európa, s hazámba Hogy Vasco felfödé e tért. De mint győzelmes vért onta Honának dicsőségéért. - - Ah irgalmazzatok nekem, Ti, kikhez folyamodom. Nem bánon, vegyétek éltem, Csak ne halhatatlanságom. Mind azon kin, mellyet reám mértek Nem okoz nekem fájdalmat. De kétszer kell halnom, ha vesztek mindent; Éltet és halhatatlanságomat. KAR. Nincs irgalom ! VASCO. Jó, hát mint hős keresztény halok meg. Isten vedd hozzád lelkemet ! Menjünk. NEGYEDIK JELENET. Előbbiek : Selika, Nelusco, főpap és udvari kiséret. SELIKA. Megálljatok ! VASCO. Selika ! NELUSCO. Te megakarod mentni őtet ! FŐPAP. S egy hitetlen miatt Daczolsz törvényünkkel, Melyre éppen most Tetted le esküdet? KAR. A barbár haljon meg ! Teljesedjék szava a törvénynek. FŐPAP. Az végrehajtatott már is, - meghaltak. Mind, nőikkel együtt a bárd alatt. VASCO. Ines nincs többé ? - vigyetek ! SELIKA. A kegyetlen ! BRAHMIN. Az idegen haljon ! SELIKA. S ha nem volna e férfi idegen VASCO. Mit hallok ? SELIKA. Hallgass ! - még egyszer hadd Mentsem meg éltedet, És azután feledj. (fenn) És ha testvérünkké lőn Különös végzet által ? MIND. Ó,ég! SELIKA. Hát ha a sors Széjjel bonthatlan kötelékkel Egygyé kötött vele ? NELUSCO. Ég ! mondani mit merészel ? SELIKA. Én királynétok a rabszolgaságban sinlődtem, E férfi volt ki megmenté becsületem. - És kezem, - te tudod, - lett az ő jutalma. NELUSCO. Ki én ? SELIKA. (Neluscohoz titkon.) Csupán te hazudtolhatsz meg, De gondold el, ha ő, én is halok. (fenn) Népem ! erről bizonyságot Itt nyilván Nelusco ad neked. FŐPAP. Bizonyitsd hát minden istenink S arany könyvünk előtt. NELUSCO. Én őt, kit úgy imádok - Ó kinos érzelem ! - Amaz utált vágytársnak adjam, És őt veszitsem el ? Nem, nem ! KAR. Látjátok ! ő remeg, ő haboz. Együtt (Selika, Nelusco, Főpap): SELIKA. Csak te vethetsz véget Szörnyü fájdalmamnak Esküdj nyugalmam végett Szüntesd könyűm, és kinomat Oh esküdjél meg ! NELUSCO. Mindent feláldozok hát ! Szakadj meg szivem. ' Vessz el becsületem! Jól van teljék hát kedved, És láss meghalni engemet. FŐPAP. Miért nem szóllasz hát, Nem látod nagy kinát ,Szólj, szólj, esküdj ! NELUSCO. Legyen ! esküszöm e könyvre Esküszöm ! szereti őt, és hogy ez a férje. (magában) Ég villáma ölj meg ! vess véget életemnek, Jaj nekem ! én valék magam Ki őt annak adám. MIND. Boldog pár áldva légy ! Néped fölött uralkodj soká ! Bráhma Vischnu Schiva Űdvöz légy ! Szerelem Isten áldja kejekkel érzékitek Szerelmi vágy bűv lángja Olvassza egybe tiszta lelketek, S egyesitse szütök jó rosz sorsban egyképen. FŐPAP. Mondjatok imát, s mi isteninknek Zengjünk templomban, hála éneket. (elmennek) ÖTÖDIK JELENET. Selika, Vasco. SELIKA. Pedro hajója elsülyedett, társai mind e helyt Haltak meg. VASCO. Jól tudom. SELIKA. De hajód még amott a tengeren látszik Hol elhagyott barátaid várnak reád nyugtalan, VASCO. Jól tudom. ' SELIKA. Csakhogy megmenthesselek Koholtam én frigyünket. Vasco ! aggolom nélkül Azt te elfogadhatád, Az engem köt csupán De nem had ki reád. Mert a királyi férj Szabad itt, S úrként parancsol. És holnap avagy ma talán még Ha akarod, sajkám Társaidhoz viszen át Elhgyhatod e tájt Hogy viszont lásd hazád. VASCO. Hol vagyok ! mily gyönyör-kéj árad szivemben el ! A szenvedéseket, kinokat feledem, Szemem az oceánon új tájt ragyogni lát ! Érzékim áthatá egy soh' sem ismert vágy. SELIKA. Jó hát, fuss messze tőlünk győzelmeddel. Hagyj magam gyötrenem. - VASCO. Hogyan királyné, - gyötrelem ? SELIKA. Nem érted mint lehet szeretni, szenvedni, S halni búbanatban meg. VASCO. Mit hallok ! mint tarthat ily soká a nemismerés Mily fátyol takart tőlem el ? SELIKA. Mily fátyol ? - a megvetés ! VASCO. Hallgass ! - ne káromolj ! Ily szépnek én nem láttam Egy halandót se még, Egy sem birt ennyi bájjal. - - Te ragyogó szemed boldogitó tüze Mint lángsugár hatott szivem mélyébe Most elhagyjalak én ? nem, az lehetetlen. SELIKA. S vetélkedőmnek Inesnek Nem adál el egykor szerencsétlen. VASCO. Ah ! bocsánatot királyném Előtted térdelek oh Selikám ! Bocsáss meg hű férjednek. (Selika, Vasco együtt): SELIKA. Férjemnek ah ! Oh mi boldogság-telt mámor, Mellyet szűmbe önte szavad, Az mint mennyei tűz lángol, És nem ismert kéjeket ad. Magasztos élv ! mi boldog vagyok karodban ! Éltem üdvét lelem csókban. VASCO. Oh mi boldogság-telt mámor, A mely keblemben felfakadt ! Az mint mennyei tüz lángol S nem ismert kéjeket ad. Drága Selikám uralkodj mindig szűmön Én istenem s tiéd előtt légy az én nőm. SELIKA. A te nőd én ? - de gondold meg jól ! - Mert ha én nőd leendek, Érzem azt, mindentől féltnélek, Szivedből ki kell törölnöd örökre A multat, s minden emlékét. - - Lesz-e elég erőd rá ? VASCO. Ah oldaladnál mindent elfeledek. SELIKA. Esküdj rá ! VASCO. Esküszöm isten előtt ! SELIKA. Enyim léssz hát a sírig. VASCO. Tied leszek a sírig. EGYÜTT. Te vagy szivenmek boldogsága Mely éltem üdvét alkatja És ha nyugszol hű keblemen Hiszem a menny nyil meg nekem. Oh mi boldogság, mily égi kéj ez Lenni karodban; S legfőbb üdvet érezni csókodban. HATODIK JELENET. FŐPAP. Isteni háromság ! ki hamis esküt büntetsz, Halljad e szent kötés szavát, Te egyesítsd és áld e párt ! KAR. Te fátyol falzat, az ő szivüknek Hevét takarjad szivünk elől Nektek legyen édes az élet; Sora az élvnek, és kéj gyönyör. INES. (távolról) Hazámnak szép viránya, ím tőled távozom Reményeimnek álma, az ég veled. VASCO. Ha ! mily varázs ez, csodák csodája ! Ines hű árnya leszálla Hogy nyelvén szülő hazámnak Mondjad vég bucsu szavad. (Távozni akar arra felé honnan az Ines dala hallatszott, de ifju leányok veszik körül és Selikához vezetik, ki e pillanatban palotája felé indul fátyol menyezet alatt, mellyet a bajaderek fátyolaikból képeznek.) KAR. Te fátyol falzat s. a. t. (Vége a negyedik felvonásnak.) ÖTÖDIK FELVONÁS. A királyné kertjei, forró éghajlati gyümölcs- és virágfák. Balra a palota bejárása. ELSŐ JELENET. Selika. Ines katonáktól környézve. SELIKA. Ég ! tehát való az, hogy Vasco esküjét szegte már ? Elárult engem, s megcsalt ő a háládatlan ? INES. Hallgass meg kérlek ! SELIKA. Nem ! - már most jogommal élek. Ezután nem a nő, nem neje annak áll előtted. De királynő, a megbántott királynő, A ki birád leszen, és szörnyü bosszút álland. INES. Könyör ! ne bántsad őt. SELIKA. Miként mérészkedel te királynőd előtt, Előttem szót emelni? Reszkess a haragtól Mely felforr e kebelben, téged ki sem menthet attól. Mig büntetésed érne, a mellyet buszum mért rád, - Jer közelebb rabszolga, s válaszolj, Fedezd föl : te hozzád mily árulás útján fért Ama hűtlen; és a fához mint jött ? mit se titkolj. INES. Ép akkor haldokoltam, midőn arra tartott. SELIKA. És ő mégis téged szeret ? INES. Nem ! nem. Bocsásson meg neki szived, Mindennél fontosabb előtte a becsület? - Engem ő elhagyott. SELIKA. És szerelme mégis a tiéd ? INES. Oh ne ródd neki azt bűnül fel, Nagy haragod omoljon rám. Ha mindjárt adózni kell is főmmel, Im érte esengek lábaidnál. Kérlek ó ments meg a léttől ! Mért élni, ha boldogság nincs már a földön. Sem hogy napjaim kinokban töltsem el Jobb a halál. - Ölj meg ! - Könyezel? (Selika, Ines együtt): SELIKA. Enyim is e gyötrelem: Áldozatul esett árva asszony ! Ah őt hogyan, hogyan büntessem Azért, mi dúlja én valóm ? INES. Igen ! igen ezt érzem És ön hibámat nyiltan bevallom, Ah végy bosszut rajtam, Ölj meg engem, és engedj halnom. SELIKA. És ha rágondolsz, aki oly, drága neked. INES. Lelkemben szerelmet érzek, és gyűlöletet. SELIKA. És itt, itt érzesz egy súlyos vas kezet ! - - INES. A mely kinoz és szaggatja a szivet. Nos hát állj bosszút, mindkettönket ölj meg. SELIKA. Én legyek gyilkosa ? én, barátnéja ? Ki boldogságáért feláldoznám ez éltet! És ha kerülve őt, boldoggá tenném ? - INES. Nem! a te férjed ő, én elnem fogadnám. Ő vele a halál engesztel ki csupán. SELIKA. Menjen hát, keresse azt, s halmozza szűm' nyomorral. Oh jaj nekem ! oh jaj ! INES, SELIKA EGYÜTT. Oh mily szenvedések, és bánatok tépnek S válni még sem enged tőle kebelem. INES. Ég kinaim látod, eltépnem e lánczot Adj erőt nekem. (katonák jönnek.) SELIKA. (Inesre mutatva) E rabszolgát vigyétek. (Neluscohoz) És te messze innen vezesd Vascot. NELUSCO. (bámulva) E nőhöz ? SELIKA. (táblára ir) Ugy van ! Rögtön kisérjétek ama hajóra Mind a kettőt, mely látszik a tenger síkján, S aztán jól figyelj rám, - a mint hajóra szállt S indulni kész, add neki ezen táblát. - Nem előbb. - értettél ? NELUSCO. (örömmel) Ah aggalom nélkül bizd kezemre őtet ! E nap mely véget vet fájdalmimnak Királynőm ! rád dics fényt hoz, S vissza adja nyugalmadat. SELIKA. Majd ha e partokat elhagyá a hajó, S vitorlája dagad, keress fel engemet Ama rémes foknál, melyről belátni tengert, Annak csúcsán leszek. NELUSCO. Ah ne közeledj hozzá ! - Jól tudod e helyig terjeszti szörnyü árnyát A barnalevelü halálos mansenil. SELIKA. Azt tudom, De e helyről láthatom a tengert. És csak azt kivánom én. (Nelusco jobbra el, Selika balra a palotába megy.) (A szinpad változik, s hegyfokot képez, melyről a tengert láthatni, a szin közepén egy fa.) MÁSODIK JELENET. Selika (egyedül.) Innen beláthatlak ó tenger ! határtalan, mély ! Oly mély mint gyötrelmem. - Dühöngenek habjaid, vadul egymásra törvén Miként vérző szivem. (a fa felé megy.) Oh borzadályos templom ! o lombos kúpdad oszlop ! Mely tágra terjeszted gyásztelt ágaidat - Hozzád jövök. Vihar után adj édes álmat, Te nálad keresek feledést s nyugalmat S azt megadja talán itt halálos árnyékod. - - Elhagyál, talán utálva, - tönkre tevéd szivem ; De megbocsátok neked, ég veled szerelmem. - Jőjj mosolygó szinü varázs piros virágom ! Keblére hadd tűzzön az uj mennyasszony, Légy disz bokrétám bús mennyegzőm ünnepén, Te édes illatod, - mondják, - veszélyes élv, A mely égbe büvöl pillanatra bennünket, - Majd örökkétartó álomba ringat el, Ugy mámorit, áltatja szivünk, s ugy öl miként a szerelem. Ah igaz ez! - im a zűr kezdődik már fejemben, Zsibbadó érzékim milyen gyönyör fogá el ! Mi bűvös zengemény ! Milyen varázs kép. Vakitó fény ! Mely között feltárul szemeimnek az ég Hol Brahma megjelen dicső körben ragyogván, - Te vagy legfőbb istenség ! s amott, az ő ! az Vasco képe ! - Az égben vár reám - Egy hattyu, lágy dalok közt Hósszin felleg fölött Vontat diadal járművet, A szép hurik mosolyogva Kelnek deli tánczra, És ő körötte lejtenek. - Ott jön ! - ah őt imádom ! Megjön gyönyör világom. S többé el nem hagyand A mig nem takar el a hant. Oh millyen boldog érzet ! Ugy van ő, ez ő Vascom ! Itt van: Ah őt imádom. A fellegekből leszáll, Előttem térdel, - lábaimnál. Majd szivre zár. Ah itt van már. (Elkábulva a fa alá dől.) HARMADIK JELENET. Selika, Nelusco. NELUSCO. (sietve jő) Elutaztak. SELIKA. Ah add vissza egem ! NELUSCO. Fuss innen o Selika, Jőjj velem kedves angyal Gonosz lelkek dala S e virág mámora elaltat. Oh ég ! vére megállott, Keze hideg, ó csapás ! ez a halál ! SELIKA. Nem, - a boldogság. (meghal) KAR. Im megnyilt számára az örök szerelem hona. Vége.