GAETANO DONIZETTI A KEGYENCNŐ Fordítottta: Huberné, Tóth Piroska SZEREPLŐK ALFONSO XI - KASZTÍLIA KIRÁLYA LEONORE DI GUSMAN - A KIRÁLY KEGYENCE FERNANDO - LEONORA SZERELME BALDASSARE (BOLDIZSÁR) - A SZENT JAKAB KOLOSTOR ELÖLJÁRÓJA DON GASPARE - A KIRÁLY HIVATALNOKA INES - LEONORA BIZALMASA DONZELLA - INES BARÁTNŐJE KÓRUS, NEMESEK ELSŐ FELVONÁS Első jelenet (A Szent Jakab kolostor karzata. Felcsendülnek az Ave Maria dallamai. A szerzetesek benépesítik a karzatot, Baldassare és Fernando hátul maradnak.) KÓRUS Mily szép a hajnal, mát kel fel a nap. Elkezdődik a mi imánk, amely Téged dicsér ó Atyánk! Te vagy a vezérünk, Veled szebb az élet, Te vagy a Fény, ami betölti lelkünket. (Mindnyájan belépnek a templomba, kivéve Baldassare-t és Fernandot. Második jelenet BALDASSARE Én boldog és elégedett vagyok, de úgy látom, te nem vagy az. Mi a baj? Már nem szereted atyádat? FERNANDO Ó Egek! Miket beszélsz! Lelkileg boldog és elégedett vagyok, de… BALDASSARE Beszélj, fiam! Fejezd be, amit elkezdtél! FERNANDO Egy édes érzés, egy édes vágy tölti el a lelkem, amit nem tudok szavakba önteni. A templomban betölti a szívemet Isten dicsérete, az áhítat, de mi tagadás, győzedelmeskedett bennem a szerelem. Egy szűz, Istennek egy angyala imádkozott a templomban! Amint megláttam, nyomban belészerettem. Szerelem volt az első látásra. Ó Atyám! Milyen gyönyörű volt! Azóta minden gondolatom az övé. Hálát adok Istennek ezért a csodálatos érzésért, de segítségért kiált a szívem, sajnos a jelenem kilátástalan. BALDASSARE Valóban igaz lenne? Aki mindig fellelkesített engem, az most kilátástalan helyzetbe került? FERNANDO Atyám, én szeretem őt! BALDASSARE Ugye tudod, hogy a szívemet betölti a büszkeség, hogy Ibéria földjén élek. Ugye tudod, hogy büszke vagyok a hazámra! FERNANDO Atyám, én szeretem őt! BALDASSARE De felelj nekem őszintén, fiam: Ki az a szépség, aki meghódította a szívedet? Honnét származik, mi a neve és a rangja? FERNANDO Szeretem őt! BALDASSARE Jól van, nem mondasz róla semmit, de úgy látom, a ragaszkodásod hozzá már nem közönséges ragaszkodás, ez a szerelem legyőzött téged! FERNANDO Ó isteni fény, világosíts meg engem, mutass nekem utat, ments meg, vezess, hogy révbe érjek! BALDASSARE (Megszorítja Fernando kezét, aki indulásra készen áll, és mély érzelemmel telve ezt mondja neki:) Kedves fiam, látom, teljesen összezavarodtál. A fájdalom a szívedben lakozik, de bízom benne, hogy eljön az a nap, amikor elmúlik minden bánatod és felváltja azt a boldogság és a szívöröm, amit annyira keresel. FERNANDO Ó Atyám, indulok. Kérlek, áldj meg engem! BALDASSARE Menj fiam, Isten áldásával! (Fernando átöleli Baldassare-t és letörölve könnyeit, balra távozik.) Harmadik jelenet (Leone szigetén, a folyóparton Ines és Donzella spanyol nők, akik jó barátnők, beszélgetnek egymással.) INES ÉS A KÓRUS Boldog, sugárzó leányok vagyunk, szép és tiszta a lelkünk. A rét tele van nyíló virágokkal, amelyek illata körülvesz minket és betölti a szívünket. INES Az isteni szeretet vezet és irányít minket, ezért vagyunk mi boldog lelkek. INES ÉS A KÓRUS Az öröm és vidámság sugárzik belőlünk. Magunkba szívjuk a boldogságot, a békét, a szerelmet. INES Csend legyen! Csend! Mily szép a tenger, derűs a táj! Egy csónak közeledik felénk, amelyet a remény és a szerelem kormányoz. (Donzella és a kórus a távolba néz.) INES ÉS A KÓRUS Csodálatos illatokat érezni a légben. Hamarosan ideér a bárka, és benne jön a szerelem. Oly szép ez a sziget, a lélek itt hálás és boldog, hogy belélegezheti a narancsok és a citrusok csodálatos illatát. Negyedik jelenet (Fernando bárkája eléri a partot, kiszáll és Donzellához siet) FERNANDO Visszajöttem, visszatértem erre a szép szigetre, hogy lássam újból a szerelmemet és halljam a hangját. (Ineshez fordulva) Az asszonyod, akit tiszta szívből szeretek, nem felejtett még el engem? Beszéltél neki rólam? Szeret-e még? Ó, beszélj! INES Az egész hiábavalóság, és a kérdésedre válaszolva… FERNANDO Remegve kérdem, van-e még remény? INES (Látja jönni Leonorát) Itt jön ő, a szeretett nő, őt magát kérdezd meg! (Leonora odaér a partra és a két nő mellett Fernandóhoz siet) Ötödik jelenet LEONORA Ó én mindenem, az Isten küldött téged, gyere, ó, gyere, én benned élek! Te vagy a lelkem öröme, te jelented számomra az életet! FERNANDO Szeretett atyámtól jöttem hozzád a hullámzó tengeren. LEONORA Amióta megláttalak, hozzád száll minden gondolatom, és az igaz barátnőm, Ines elvezetett téged hozzám. FERNANDO Mit gondolsz, vajon boldog vagyok-e én? LEONORA Talán nagyobb az én bánatom, mint a tiéd. FERNANDO Szenvedek érted, ha kell, életemet is feláldozom, és a síron túl egyesül a lelkünk. LEONORA Milyen megnyugtató ez a tudat számomra. FERNANDO Ki vagy te tulajdonképpen? LEONORA Csak ezt ne kérdezd! FERNANDO Hallgatni fogok, mint a sír, de őszintén válaszolj nekem, kérlek: Lehetséges-e a mi szerelmünk? LEONORA Kérded, hogy lehetséges-e a szerelmünk. Nagyon szeretnék a tied lenni, -ah, de nem tehetem. FERNANDO Mit hallok! Nyers az igazság, ami engem szerencsétlenné tesz. LEONORA Ah! Az isteni gondviselés küldött téged hozzám. Csak rád gondolok, szerető szívem a tiéd mindörökre, de kételkedem abban, hogy egymáséi lehetnénk… FERNANDO Jól hallom, amit mondasz? LEONORA Nem te mondtad, hogy az irántam érzett szerelmed és tiszteleted a szívedben lakozik? FERNANDO De igen, én mondtam. LEONORA (egy lapot mutatva neki) Igaz, hogy én kérettelek ide, de… FERNANDO És minek? LEONORA Azért, hogy hagyj el engem. FERNANDO Ó egek, hogy tehetném, hiszen Te vagy a mindenem. Igaz lenne? Elhagyni téged! És ezt pont te kéred tőlem? Az én életem Te vagy, csak érted élek… Milyen hideg lett a szívem, a halálra is kész, de búcsúzni tőled mégsem bír. LEONORA De mégis menj el, indulj! Hagyj el engem! Nekem öröm szeretni téged, neked keserűség. Hideg lett a szívem, a halálra is kész, de elbúcsúzni tőled még így sem bír. Nem marad számomra más, csak a szenvedés. Hatodik jelenet (Ines remegve fut Leonorához és így szól:) INES Ah! Leonora, jön a király! LEONORA Milyen rossz érzésem van! FERNANDO (meglepetten) A király! LEONORA Ó a félelem! (Ineshez fordul) Követlek! (Aztán Fernandóhoz fordul, odaadja neki a kártyát, amelyet az előbb mutatott neki.) Fogd és menj! Menekülj! FERNANDO Ó nem! Ne kérd ezt tőlem! LEONORA Nagy Isten, a szenvedés vár rám. (Leonora még egyszer ránéz Fernandóra, aztán távozik.) MÁSODIK FELVONÁS Első jelenet (A terasz, ahonnét láthatóak Alcazar kertjei) ALFONSO Alcazar kertjei, ó, milyen csodálatosak! Hálás vagyok, mert itt ringott a bölcsőm. Az édes álmok és a szerelem is itt töltötte be a szívem. DON GASPARO Ez a terasz, ezek a kertek a győztest illetik! A hűség mindig győzedelmeskedik és Ismael már elbukott! ALFONSO Igen és Marocco és Granata úgyszintén. Most már a királyságomhoz tartoznak. DON GASPARO Uram, a Tiéd ez a dicsőség! ALFONSO Az enyém? Tévedsz! Egyáltalán nem. Fernando volt az a férfi, aki győzedelmeskedett. Ma Sivigliában szándékomban áll hűségéért megjutalmazni őt! DON GASPARO A házasságkötést követi a gyermekáldás. ALFONSO (gúnyosan) Úgy látom, néhányak számára már világos a tervem! (Don Gasparo tisztelettel meghajol Alfonso király előtt és távozik.) Második jelenet (Alfonso egyedül marad. Tekintetével követi Don Gasparót.) ALFONSO Milyen hiábavaló dolgokkal van tele a fejem. Gyere hozzám Leonora, odaadom neked a szívem. Ó, ha tudnád csak egy kicsit is szeretni a királyt, sohasem nézne rá többé más nőre. A királyi korona mellett elég lenne a te szépséged. Ó én Leonorám, gyere hozzám! Az ellenségeidet mind megsemmisítem. A többiek számára én vagyok a király. Vágyom utánad, azt akarom, hogy az enyém légy itt a földön, s majd az égben, mindörökre. (ismét találkozik Don Gasparóval, aki visszatér hozzá.) Az ünnepségre hívd meg az egész udvaromat – mondja neki. Harmadik jelenet (Leonora fut Ines Alfonso és Don Gasparo után) LEONORA Íme itt vagyok! INES Megünnepeljük a győztest! LEONORA Fernando a győztes! Övé a dicsőség!…ó Egek! (A király közeledik Leonorához) ALFONSO Ah, Leonora, én kedvesem, kit keres a tekinteted? LEONORA Ó, uram Király, te bízol bennem, de ki vagyok én melletted? Nem látsz bele a szívembe. Amikor megláttál az atyai házban, egy egyszerű, butuska leány voltam, de azóta sokat változtam itt az udvarodban. A kegyenced vagyok, ó, tudom, de ha azt reméled, hogy elnyerheted a szívemet is, abban nagyot tévedsz. ALFONSO Hallgass… LEONORA Igen, Alfonso, biztosítottad apámat a becsületességedről, és a hűségedről, amikor az udvarodba hoztál. Én engedelmes voltam, egyedül a világon, fény és árnyékok közt hányódva, amikor szemet vetett rám a király. ALFONSO Te vagy a megtestesült szépség! Ha feléd fordulok, még a természet is szebbnek látszik, de mégis, miért van benned annyi fájdalom? LEONORA Az én szívemben sok szerencsétlenség keveredik az aranyfényű virágok édes illatával. De látod az eget, az én halálos végzetemet? Miközben nevet az ajkam, sír a szívem. ALFONSO Mi bánt annyira? LEONORA Ah! Hallgass! Hiába is kérdezel, nem válaszolok erre, csak azt mondhatom, már hosszú ideje szenvedek az udvarodban. ALFONSO Itt mindenki ismeri az irántad érzett szerelmemet. Meglátod, végül az egész udvarom imádni fog téged! LEONORA És nagyobb szeretet és tisztelet övez majd a királynénál is. ALFONSO Hidd el kedvesem, az irántad érzett szerelmem oly hatalmas, hogy majd szétfeszíti a keblemet. Az Isten ültette el belém ezt az érzést. LEONORA Ah, a hatalmas szerelem a szívemben lángol, de nem teljesülhet be Istenem itt, csak a másvilágon. (Ebben a pillanatban belépnek a nemes hölgyek, a nemes urak és a katonák.) ALFONSO Hagyjuk most a fájdalmakat, foglalj helyet királynőm mellettem, és vegyél részt velem az ünnepségen. Negyedik jelenet DON GASPARO Ah! Uram, király! ALFONSO Mi történt? DON GASPARO (bizalmasan) A szeretett nő iránt érzett hűséged csorbát szenvedhet. Titokban levelet kapott a kedves. ALFONSO Hazudsz! DON GASPARO Nem hazudok Uram. Itt a levél, amelyet Ines adott volna át az általad szeretett nőnek bizalmasan. Elvettem tőle a levelet, íme itt van, olvasd el te is! ALFONSO (olvas; Don Gasparo ezalatt eltávozik) Nem, ez lehetetlen. (miután végigolvasta a levelet, amit Don Gasparotól kapott, Leonorához fordul) Ki írta neked ezt a levelet, és ki vall neked benne szerelmet? LEONORA (felismerve Fernando írását) Egy férfi, akit imádok. ALFONSO Ó egek! És kicsoda ő? LEONORA Inkább a halál, mintsem teljesítsem kívánságodat és eláruljam őt. ALFONSO Talán anélkül is kiderül az igazság. LEONORA Ah! Uram! Ötödik jelenet (Baldassare hirtelen megjelenik a teraszon. A szerzetesek követik őt. Egy pergament tartanak a kezükben. A megjelenésükkel mindnyájan tüntetnek a király ellen. ALFONSO Milyen nagy tumultus. Kik ezek az emberek? BALDASSARE Én vagyok az élő lelkiismereted. Eljöttem, hogy felsoroljam, és szemedbe mondjam a vétkeidet! ALFONSO Ugyan! Miket beszélsz! BALDASSARE Alfonso, Castiglia királya! Én itt most szemedbe mondom Isten igazságát! Bárhol jelensz meg ezen a földön, ott rövidesen vér folyik! ALFONSO Bármi is történt, ne felejtsd el, hogy a te királyod is én vagyok. BALDASSARE A szerelemben sem vagy állhatatos, kitartó. A királyné mellett van egy kegyenced is. Még ezek után is kíváncsi vagy a szavaimra? ALFONSO Igen, igen, beszélj! MINDNYÁJAN Ó Egek! ALFONSO Az az igazság, hogy Onar határait is a koronám uralma alá helyezem. És igen, a királynő mellett egy másik nő is tetszik nekem, akit tiszta szívből szeretek. Ő a kegyencem és már régen udvaromban él. Bárki is ellenzi ezt a lépésemet, az igazság az, hogy a király itt én vagyok, és én parancsolok! BALDASSARE Milyen nagy szerencsétlenség! Ah! Félhetsz Isten bosszújától, mely szörnyű lesz, ha utolér. Teremts békét az országodban és a családodban! LEONORA Szenvedek az erőszaktól, és a szívemben szörnyű harag dúl az erőszakos cselekedetek miatt. A lelkem zavart, amikor látja a király szélsőséges cselekedeteit, de tudom, hogy végül majd győz az igazság! ALFONSO Tudom, és elismerem, hogy bűnös vagyok, hogy erőszakosak a cselekedeteim, de na félj, neked itt sohasem eshet bántódásod. DON GASPARO ÉS A KÓRUS Szenvedek az erőszaktól és szívemben szörnyű harag dúl a barbár támadások miatt. BALDASSARE Ti mindnyájan, akik hallgattok engem, nézzétek a királyi párt. A királyné, az a velejéig romlott nőszemély bizonyosan elkárhozik. LEONORA Az ég igazságos! Az ég igazságos! ALFONSO Leonora! Miért mondod ezt? LEONORA Ah! Én meghalok! KÓRUS Szörnyű beszéd ez! BALDASSARE Isten nevében mondom, hogy a két bűnös sohasem lesz elválasztva egymástól! ALFONSO Ah! Miket mondanak ezek a szenvedélyes ajkak! Összetörik az álmaimat. A király bosszúért kiált! LEONORA Ah! Miket mondanak ezek a szenvedélyes ajkak! Engem az égből a földre húztak. Szomorú az én lelkem. Senki sem segíthet rajtam. Szerelem és szégyen az osztályrészem. Csak a halál válthat meg a szenvedéseimtől. BALDASSARE Közeledik a bosszú napja, Isten bosszút áll a vétkeseken. DON GASPARO ÉS A KÓRUS Ah, miket mond ő? Ezek az ajkak szították itt a háborút közöttünk. A bosszú nem kerüli el a királyt. Legyen átkozott egészen a haláláig! INES ÉS A NŐK KÓRUSA Ah miket mond ő? A bosszú nem kerüli el a királyt, sem a szerencsétlenség! BALDASSARE (elvesz egy pergament a lovászfiú kezéből) Ez az írás a Nagyvezér üzenete. Szörnyű haraggal sújt le az ellenségre és legyőzi őt. Alfonso, a király reszket a szeretett nőért, de nemcsak érte. A királyságában állandóan dúlnak a háborúk. A sok vér, amit a háborúkban kiontanak, mind a király lelkét terhelik! HARMADIK FELVONÁS Első jelenet (A nagyterem a királyi palotában. Fernando egyedül lép be.) FERNANDO Győztesként indultam el hozzá, álruhában a király udvarába, hogy újból láthassam őt. Reszket a szívem, annyira imádom Leonorát, a szeretett nőt. A szerelmem nagyobb a büszkeségemnél is. A király! (Közeledik a király, elgondolkodva) Második jelenet (Alfonso elgondolkodva belép. Don Gasparo követi őt. Fernando a háttérben marad.) ALFONSO (anélkül, hogy észrevenné Fernandót) Talán a szerzetesek között keressem az igazságot? DON GASPARO Vagy a király igazsága előrébbvaló? ALFONSO Leonora szabad, Ines sorsa beteljesedik, börtön vár reá. (Don Gasparo indul, észreveszi Fernandót) DON GASPARO Te vagy az, akit a király védelmez? FERNANDO Örülök, hogy a király iránti hűségemet tisztelet övezi. ALFONSO A dicső tetteid és a hűséged arra indítanak engem, hogy feltétel nélkül megbízzak benned. Mit kívánsz tőlem? FERNANDO Uram, királyom! A te egyszerű katonád szíve egy nemes hölgyért dobog. Semmibe sem veszem a győzelmeket. Az én dicsőségem az ő szerelme. Itt él az udvarodban. Őt kérem tőled! ALFONSO Rendben. Legyen tiéd a hölgy! FERNANDO De hát uram… (ekkor megjelenik a színen Leonora. Csodálatosan szépnek látja őt Fernando.) ALFONSO (magán kívül) Leonora! Harmadik jelenet (Leonora meglepődik, hogy látja Fernandót.) LEONORA Ó Egek! A szeretett férfi itt! ALFONSO Igen, a szeretett férfi! Aki egész szívével szeret téged és a háborúban győztes hadvezérem, aki mindig megvéd engem. LEONORA Ezt a képet a szívembe vésem! ALFONSO Megpróbáltam közeledni hozzád, de te mindig hallgatásba burkolóztál. A király az ő nagy bosszújával… Eh! Fernando! Téged illet Leonora keze, neked adom őt! LEONORA Ó! Miket beszélsz, uram király? ALFONSO A jövendőbelid udvarias, és vitéz katona, neki adom a kezedet. LEONORA ÉS FERNANDO Ó! Egek! ALFONSO (Fernandónak) Úgy érzem, Leonora viszonozza a szerelmedet. Boldog lesz, ha veled élhet, hűségedben mindig remélhet. LEONORA ÉS FERNANDO Isteni csoda ez! ALFONSO Egy órára most elvonulok a szentélybe, meditálni. FERNANDO Ó, Uram, köszönöm nagylelkűségedet. Ha kell, érted ontom a véremet, és néked adom hűségemet. LEONORA Fernando! Te képes lennél erre? ALFONSO (halkan Leonorának) Ő megmenekül és megkapja a kezed. Te úgyis mindig mellőztél engem. Ne félj! A király nem áll bosszút rajtatok. (Alfonso indul, Fernando követi őt) Negyedik jelenet (Leonora egyedül van, a kanapén heverészve ábrándozik.) LEONORA Talán igaz lenne mindez, ó, egek? Fernando! Leonora vőlegénye! Még mindig nem hiszem el! Ilyen hihetetlen öröm. Ó! Istenem! Férjhez menjek hozzá? Boldogan megtenném, de a nagy szégyen, hogy a király kegyence voltam, nem hagy nyugodni. Fernando nem tudja ezt. Mi lesz, ha megtudja? Ó, én Fernandóm! Szívem trónusára ültetlek. De az én szerelmem szerencsétlen. Vajon elnyerem-e valaha a bocsánatod? Az én fájdalmam már fel van írva a mennyekben. Gyertek el mind az ünnepségre, amelyet betölt a virágok édes illata. A sír már közel van hozzám, előttem tátong, és majd hamarosan fekete lepellel eltakar. Szomorú és szerencsétlen lesz az én jegyességem Fernandóval. Nem lesz számomra bocsánat sem égen, sem földön. Ötödik jelenet LEONORA Ines! INES Igaz lenne? Fernando és te egy pár lesztek? LEONORA Miket beszélsz? Milyen gonosz szerencse, de annyi öröm van a szívemben, de egyúttal félelem is. Keresd meg Fernandót, és mondd meg neki, hogy a király kedvese voltam. Ha ő ezért haragjában elhagy, egy zokszó sem fogja elhagyni az ajkam. Ha viszont Istennek úgy tetszik, hogy nagylelkűen megbocsát nekem, kész vagyok őt örökre szeretni, szolgálni és boldogítani. És ha mindez kevés lenne, kész vagyok érte az életemet is adni. Mindezt mondd le neki, legalább megtudja az igazságot és nem mástól, hanem tőlem tudja meg. (indul) INES Igen, ne félj, bízzál bennem, futok és megkeresem őt. (elmegy) Hatodik jelenet (Don Gasparo, az őrség és Ines) DON GASPARO Alfonso megbüntet téged, börtönbe zárat. INES (elkeseredetten) Ha börtönbe zárat is az igazság miatt, Isten megvéd minket. (Don Gasparo az őrségre bízza Inest, akik elvezetik őt.) Hetedik jelenet (az egész udvar jelen van. Alfonso és Fernando is köztük van.) KÓRUS Ebben a kápolnában, amelyet betölt a csodálatos öröm, a jegyesek a szent oltár előtt kimondják majd a boldogító igent, amely örökre összeköti a két szerető szívet. Az öröm úgy hullámzik a lelkekben, mint a tenger. FERNANDO Ah! Ahol ennyi örömmel telve a szív, ez lesz a megvalósult álom! Hihetetlen szerencse ért ma, barátaim! ALFONSO Tudja meg mindenki, hogy mennyire tisztellek és becsüllek Téged. Ó, téged, aki megmentettél engem, aki legyőzted Maurit és Zamorát. Fernando! Montreál grófjává és uralkodójává nevezlek ki dicső tetteidért! (Fernando meglepődve fogadja a király rendelkezését. A király előveszi a rendeletet és átadja Fernandónak az írást, aki térdre ereszkedve veszi azt át a királytól.) Nyolcadik jelenet (a színen megjelenik Leonora az udvari hölgyek társaságában. Leonora sápadt. Alfonso meglátva őt, fájdalommal eltávolodik tőle) LEONORA Alig kapok levegőt! (Fernando szerelmesen közeledik felé) Ó, Egek! A tekintete szinte éget! FERNANDO (közeledve) Gyorsan jöttem hozzád én kedvesem. LEONORA Nagy Isten! FERNANDO Te reszketsz! LEONORA Ó, igen, az örömtől. DON GASPARO ÉS A NEMESEK Ó, a gyalázatos! (Fernando kézenfogva vezeti Leonorát. A hölgyek és a nemesek egy része követi őket.) Kilencedik jelenet DON GASPARO Nincs rendjén ez az egész! NEMESEK Ez túl sok még nekünk is! DON GASPARO Felkínálja a király a kegyence kezét a vitézének! NEMESEK A király a kegyence kezét! Csak úgy átadja másnak, minden tisztelet nélkül. DON GASPARO A király frissen kinevezett grófjának… NEMESEK És hamarosan herceg lesz belőle… DON GASPARO Tisztelet és becsület övezi az új grófot, no és persze a sok kincs…, a pénz… MINDNYÁJAN A vitézségéért, a virtusáért és iránta való hűségéért jól megjutalmazta a király! (A nemesek elhagyják a nagytermet, a többiek is szétszélednek. Akik nem vettek részt az eseményen, kérdezgetik a résztvevőket, hogy mi történt. Mindenki elmondja a maga véleményét.) Tizedik jelenet FERNANDO (a nemesekhez) Ó, az én örömem, az én Leonorám, csak nekem adta a szívét? Mondjátok meg az igazat! DON GASPARO ÉS A NEMESEK (hidegen, távolságtartóan) Igen, uram! FERNANDO Az ő becsülete, tisztasága mindennél fontosabb a számomra. Mi vagyok én hozzá képest, csak füst és pára! DON GASPARO ÉS A NEMESEK Az ő becsülete és tisztasága mindennél fontosabb a számodra. FERNANDO Beszéljetek, ne kíméljetek, mondjatok el mindent nekem. Itt a jobbom, barátaim! DON GASPARO ÉS A NEMESEK Nos, halld a kegyetlen igazságot: a menyasszonyod a király kedvese és kegyence volt. FERNANDO Ez perverzió! A király perverz cselekedetét vérrel mosom le! DON GASPARO ÉS A NEMESEK Igazad van, állj bosszút érte! MINDNYÁJAN Menjünk! Tizenegyedik jelenet BALDASSARE Hová futtok? FERNANDO (Baldassare felé fut) Ó én jó atyám! BALDASSARE (keblére ölelve őt) Kedves fiam! DON GASPARO (ironikusan) Leonora jegyese! A király átadta neki! BALDASSARE (kibontakozik Fernando karjai közül) Ó Istenem! FERNANDO Nos, ez igaz, atyám! BALDASSARE Ó Istenem! A becsületedbe gázoltak, fiam! FERNANDO Csúnyán átvertek, bepiszkolták a nevemet! DON GASPARO, BALDASSARE ÉS A NEMESEK A jobbodat nyújtod a király kedvesének! FERNANDO (megsemmisülve) A király kedvesének! Leonora! Ezért a pokol lesz osztályrészem! BALDASSARE Te ignorálod őt? FERNANDO A király kedvese! BALDASSARE Ó fiam! FERNANDO A vérüket akarom! BALDASSARE (kifelé tekintve) A büntetésed eléri őket. FERNANDO Bosszút állok, atyám! BALDASSARE Fernando, fiam! FERNANDO Hagyj, atyám, a gyűlölet beszél most belőlem! MINDNYÁJAN Jön a király! Tizenkettedik jelenet ALFONSO (kézen fogva vezeti be Leonorát) FERNANDO (szembe jön velük) Uram, hálás vagyok neked a szerencsémért, a kitüntetésedért, hogy grófi címet adományoztál nekem, köszönök neked minden szépet és jót, amit egy ember csak remélhet, de ó, Istenem! Ezek mellett nyersen belegázoltál a becsületembe! ALFONSO Ebből a lélekből már kiveszett a nyugalom és a béke. Én is csak ember vagyok, és az én fejemben és szívemben is meginoghat a hűség! FERNANDO A lelkem nyugalma elszállt. Add vissza a nyugalmamat és a becsületemet! Minden lelki fájdalmam a fejedre száll, te vagy minden kínom forrása, ó uram, király! LEONORA Azt mondod, a lelked nyugalmát megzavarta a király; én azt kérdezem: miért nem nyugszik meg mindkettőtök lelke? Gyűlölködés és bosszú helyett nyújtsatok egymásnak békejobbot. Fernando! A haragod, amely a király ellen fordult, nyersen és fájdalmasan visszahull rám. BALDASSARE Ó, Uram! Add vissza ennek a léleknek a nyugalmát és a becsületét. A király szívében megingott a hűség. DON GASPARO ÉS A KÓRUS Az átok a király fejére száll! Az iránta érzett hűségünk is megingott már! ALFONSO Fernando, hallgass meg engem! FERNANDO Már minden világos előttem. LEONORA Fernando nem ismerte a sorsomat. FERNANDO Inkább maradtam volna ismeretlen, egyszerű vitéz, ahelyett, hogy a királyt szolgáltam. ALFONSO Hercegem… FERNANDO Minden nekem adományozott rang a szenvedésemre emlékeztet! (a nemesekhez fordulva) Urak! Adjátok vissza a becsületemet! Nem kellenek a királytól kapott rangok, kitüntetések, visszaadom őket! Az én sorsom hamarosan beteljesedik. A halállal is szembenézek. Az egyedüli nevem ezentúl a szüleimtől kapott név. LEONORA (Don Gasparonak) Válaszolj nekem: hol van Ines? DON GASPARO Inest a börtönbe zárták… LEONORA Miattam történt, az is miattam történt! FERNANDO (előveszi a rendeletet, amit a királytól kapott) Ez a rendelet kihúzott az ismeretlenségből. Montreál grófjává váltam általa. Most már én rendelkezem vele. (Fogja a kardját, felemeli és kettévágja vele a rendeletet.) Ezzel a karddal harcoltam az ellenségeiddel! Átkozott az óra és a nap, és bennem minden kettétört, amikor az ismeretlenségből kiemeltél. Elhalmoztál kincsekkel, aranyakkal, de elvetted a becsületemet. Visszaadom az aranyaidat, a kitüntetéseket, a rangokat, amikkel megajándékoztál, de kérem vissza a becsületemet! LEONORA (Fernandóhoz fordulva) Ó, nemes lélek, a te fájdalmad a szívembe hatol. A tervezett bosszúd engem is elér! ALFONSO Sok! Ah! Túlságosan is sok a mai napon a sérelem, ami engem ért. Fernando! Te megkétszerezed a fájdalmamat. A bosszú, amit ellenem tervezel, a szívembe markol. BALDASSARE Legyen átkozott a nap és az óra, amikor annyi keserűség és fájdalom zuhant ránk. Ami a legjobban bánt, az a becstelenség. Gyere, ó, gyere haza velem fiam, a te sérelmeidre legjobb gyógyír a szüleid szeretete. DON GASPARO ÉS A KÓRUS Ez a nap már összetört bennünk minden reményt és becsületet. Ez a nemes és büszke szív, amely annyit szenvedett, menedéket és nyugalmat talál a szüleinél. (Fernando elhagyja a termet, Baldassare követi őt. A nemesek tiszteletteljesen kettéválnak, és meghajolnak előtte.) NEGYEDIK FELVONÁS Első jelenet (A Szent Jakab kolostor kerengője. Jelen vannak a szerzetesek és Baldassare. Némelyek közülük kinn maradnak a kerengőn, a többiek a cellájukba vonulnak, időnként ismételgetik a következő szöveget:) KÓRUS Testvérek, menjünk, ahová a fájdalom vezérel minket. Menjünk, testvérek, menjünk! BALDASSARE Az égen a legszebbek a csillagok, a lélek imádkozik a meggyötört fiúért, de a kegyencnőnek eljött az utolsó órája! (Mindnyájan belépnek a kápolnába, kivéve Baldassare-t és Fernandót) Második jelenet BALDASSARE Szegény fiam, atyádnak egyedül csak Te maradtál. Alfonso áldozatává és boldogtalanná vált a nő, akit annyira szerettél. FERNANDO A becsületét már elvesztette, ezért még feketébb lepel borítja a király lelkét. BALDASSARE Ez igaz. Fernando, én már idős ember vagyok. Vállaimat sok-sok év terhe nyomja, az én bosszúm és a közös vérkötelék összeköt minket, de hidd el, az én lelkem, sőt a porladó testem is szomorú lesz még a síron túl is. (elsétál) FERNANDO Atyám, te itt hagysz engem? BALDASSARE Ezen az éjszakán a templomunkba jött egy boldogtalan lélek. Pokolian szenvedett szegény, amikor ideért, és az én segítségemet kérte, hogy fogadjam be őt. FERNANDO Fiatal volt a szerencsétlen? BALDASSARE A legszebb korban. Reszketve könyörgött, hagy tölthesse itt hátralevő napjait. FERNANDO Ó, a szegény! (Baldassare elmegy) Harmadik jelenet FERNANDO A király kegyence volt az én szerelmem, milyen sötét, kegyetlen igazság ez. Milyen pokoli mélységbe hullott az én dicsőségem. Minden érzés kettétört bennem. Te voltál álmaim központja. Napként ragyogtad be a lelkemet. Leonora, ah! Elvesztettelek téged. Kitéptelek a szívemből. Becstelen nő, a szüleid előtt töröltem le a könnyeidet. Annyi szerelem, amit adtam neked nem volt elég. Halálosan összetörted a szívemet.* Negyedik jelenet BALDASSARE Gyere fiam, menjünk! FERNANDO Imádkozni fogok, hogy a lelkem visszanyerje a békéjét. BALDASSARE Az Isten felé fordult és kitárt szívét megáldja és meghallgatja az Úr. (mindnyájan belépnek a templomba) Ötödik jelenet LEONORA Fernando! Fernando! Vajon hol találhatom meg őt? Nagy az én fájdalmam. Inkább a halál, az életemet adom neked Uram, vedd el tőlem, ó, hatalmas Isten, de előtte engedd meg, hogy Fernando lábai elé boruljak és úgy kérjem bocsánatát! KÓRUS (belépnek a templomba) A mi imánk az ég felé száll, és Isten előtt meghallgatásra talál. LEONORA Mit hallok! Egy imát. Az eget szólítják… KÓRUS Ó, melyik lélek lesz az, aki ma visszatér az égbe? FERNANDO (belülről) Már el van döntve a párbaj a királlyal, a szerencsétlenség majd eléri őt. LEONORA Istenem, véghezviszi a bosszút, már elveszett vagyok! A halál megdermeszti a lelkemet. (leborul a kereszt előtt) Hatodik jelenet (Fernando elindul kifelé a templomból) FERNANDO Az imádság mindig megérinti a szívemet, de belülről fagyos lett már e szív. LEONORA (megpróbál felkelni) Ó, Istenem, milyen fagyos lett ez a szív. FERNANDO Milyen zajt hallok? Egy boldogtalan fekszik a földön. (közeledik felé) Ó, Istenem! LEONORA Kérlek, ne bánts engem! FERNANDO Ó, menj el, ez a föld többé már nem a miénk. A fájdalmad engem nyugodttá tesz, már nem bántalak többé. (ironikusan folytatja) A palotájában a király aranyba és gyémántba burkol majd téged. Te leszel a legszebb nő az udvarában, a király kegyence. A nevedet mindenhol ismerni fogják. LEONORA A jég, a sziklák, a kövek közt mozogva imádkozik minden ember, én pedig itt reszketek az Úr előtt. FERNANDO Mit akarsz még mindig tőlem? LEONORA Reméltem, hogy megbocsátasz nekem. Hidd el, a sírból már nem tudok könyörögni a bocsánatodért. Ó, nagy ég! A bocsánatodért esedezem Fernando, mielőtt még meghalok. A könnyeim már patakká duzzadtak, amelyeket érted ontottam. Semmi más vágyam nincs már, csak boldogan meghalni abban a tudatban, hogy megbocsátottál. FERNANDO Ezt a nagy kérést meghallottam, ó, Istenem. Megérinti a szívemet és a szerelem új reményét ébreszti bennem. LEONORA Legalább a lelki szenvedéseim érintsék meg a szívedet. A bocsánatod mindennél fontosabb a számomra, még a szerelemnél is. FERNANDO Isten veled, menekülj, és hagyj engem békén! LEONORA A fájdalmamat és a szerencsétlenségemet látva sem tudsz megbocsátani nekem? Nem könyörülsz meg rajtam? Atyádért, a halálomért sem tudsz megbocsátani, amire készen állok? FERNANDO Ah, Leonora! Az Isten megbocsát neked! LEONORA És te? És te, Fernando? FERNANDO Én szeretlek téged! Gyere, ah, gyere, én olyan magányos, elhagyatott vagyok. Örömmel ültetlek ismét szívem trónusára. Egy hang, egy gondolat azt mondja bennem: Fuss, menekülj, mentsd meg az életed és újra örülj! LEONORA Talán igaz lesz! Én magányos és elhagyatott vagyok, de Fernando ismét a szíve trónusára ültet. Ezt nem is remélte a lelkem. A hangod, a gondolataid a lelkemet érintik, az életemet, a halálomat. FERNANDO Meneküljünk együtt! LEONORA Ó, hallgass! Ez hiábavaló gondolat. (a templomból hallatszik a kórus éneke) Hallod ezt az éneket? FERNANDO Meneküljünk! LEONORA Az ég beszél hozzánk! FERNANDO Meneküljünk! Kezedbe helyezem a sorsomat, a lelkemet, az életemet, gyere! Isten szólít téged! LEONORA Vagy a mindent legyőző szerelem. LEONORA ÉS FERNANDO Egy hang, amely az égből szól, sír az én lelkemben. Isten nem áldja meg a szerelmünket. FERNANDO Ne mondd ezt, meneküljünk! LEONORA Hiábavaló! Minden hiábavaló! (szerelmesen néz Fernandóra) Fernando! FERNANDO Ó, én Leonórám! LEONORA Megbocsátottál nekem, s ezzel az életem beteljesedett! FERNANDO Ó, Egek! LEONORA Én meghalok. Megbocsátottál nekem Fernando, és én boldog vagyok! A síron túl majd találkozunk, és egyek leszünk. Addig is, Isten veled! (Leonora meghal) FERNANDO Leonora! Kimúlt! Ó, Istenem! VÉGE *az ária Hevesi Sándor-Lányi Viktor-féle fordítása: A király kegyencnője! Mily sötét szakadék, mily pokoli szövevény nyelte el dicsőségemet egy szempillantás alatt, s törte szét a szerető szív minden reményét! Ó, édes lélek, te álmaimban ragyogtál hajdan, ám elvesztettelek; menekülj szívemből, meghazudtolt remény! S te, szerelmi képzelgés, együtt fussatok! Melletted atyámnak bánatát feledtem, hazámat s a mennyországot is – hűtelen asszony, oly nagyon szerető szívemre halálos szégyenbélyeget ütöttél.