Gaetano Donizetti: A CSENGŐ (Il Campanello di Notte) Vígopera 1 felvonásban SZEREPLŐK: DON ANNIBALE PISTACCHIO, patikus Basszus SERAFINA, a felesége Szoprán MADAMA ROSA, Serafina anyja, Enrico nagynénje Mezzoszoprán ENRICO, bohém fifjú Bariton SPIRIDIONE, Don Annibale szolgája Tenor Don Annibale rokonai és vendégei, szolgák Játszódik Nápoly külvárosában. Ősbemutató: 1836. június 1. Nápoly, Teatro Nuovo I. JELENET A színen vendégsereg: rokonok, meghívottak; ki ülve, ki állva, esznek, isznak. Spiridione bort töltöget hol ennek, hol annak, míg a kórus énekel. NYITÓKÓRUS KÓRUS Sokáig éljen Annibal, És éljen Serafina! Köszöntse őket énekünk, Legyen mindenki víg ma! Nagy hírű patikárus, Szépséges ifjú mátka; Szívesen nevet Ámor Ily ritka kedves párra. Bölcs tudományú férfiú Jól összeillik véled, Sok boldogságot rejteget Tinéktek még az élet. Köszöntse őket énekünk, Legyen mindenki víg ma! Sokáig éljen Annibal, És éljen Serafina! II. JELENET Don Annibale érkezik nászi öltözetben, nagy bukétával a kabátján, karonfogva vezeti Serafinát és Madama Rosát. CAVATINA DON ANNIBALE Bölcsen kell a földön élni, Azt, mi rossz volt, elcserélni! Kétszer annyit ér a férfi, Hogyha házasságra lép! Mert ha rálel arra a lányra, Aki jó és néki kedves, Többé semmi gondja nem lesz, Vígan éli életét. Már magamat apukának is látom, Érzem, hogy szaporodni fog a családom. Jöjjetek gyermekek, Szedjetek széjjel! Kérjetek ezt meg azt Nappal és éjjel! „Papa, barackot adj nekem! Papa, adj nekem gyógyszert!” S köztük, mint házának jóságos atyja, Újjászületve ott állok én! KÓRUS Adjon az ég nekik ezernyi szépet! Költözzön be ide a boldogság! DON ANNIBALE Tudja meg Nápoly, hogy senki ily boldog Nem is lesz a földkerekén, Mert ezt a várost remek gyerekekkel Egymagam népesítem be én! Egyik az így jön haza: „Papa, Adjon egy piskótát!” Másik, ha fáj a hasa: „Papa, Adjon egy pirulát!” „Oá! Oá!” Apa leszek, apa leszek! Nápolyt a gyermekeim töltik meg! Ők töltik meg! Nápoly városát ők töltik meg! RECITATIVO DON ANNIBALE Barátim, hogyha táncolni van kedvük, Odabenn szól a zenekar SPIRIDIONE Hát menjünk! Éljen a főnök úr, éljen az úrnő! KÓRUS A tánchoz, a tánchoz! Az új házasok éljenek, a lakodalom éljen! DON ANNIBALE (Az asztalra pillant) Jaj nekem! Ó, éléskamrám, ó, borospincém! Már olyan ez a szoba, mint egy csatatér! III. JELENET MADAMA ROSA Vőm uram kedves, hadd szóljak két szót önnel. Míg a sok vendég vigadozik ott benn! DON ANNIBALE Tessék, csak mondja! MADAMA ROSA Talán nem tudja azt, hogy mennyire fáj Az érzékeny anyaszív, amikor válik Egyetlen gyermekétől, s rá kell, hogy hagyja Egy idegen gondjára… DON ANNIBALE De kérem, én nem vagyok idegen, Hisz’ Nápolyban születtem, Mégpedig ezerhétszáznyolcvanhétben; Mindenki ismer: Annibale Pistacchio, A híres patikárus, szerzője a csodapirulának, Mely gyógyít epeömlést és asztmát, sőt váltólázat! MADAMA ROSA A mi családunk szintén elsőrangú! Jó férjem ezredes volt, de elhunyt Antwerpen ostrománál… De ez most mindegy! Azt az egyet hadd kérem öntől, legyen neki jóságos férje… Rászolgál, higgye, hisz’ látja, milyen angyali lélek! DON ANNIBALE Biz úgy van, biz úgy van! Talán éppen ezért van, hogy ilyen szörnyen bánt a dolog, De reggel utaznom kell. A lakodalmi ágyból a delizsánszba lépek. MADAMA ROSA Nem tudja kissé halogatni dolgát? Csak néhány napig, csak addig, amíg véget ér a farsang? DON ANNIBALE Nem, nem! Roppant sürgős az ügy. Holnaputánra személyesen ott kell Rómában lennem; Megboldogult néném, mint értesültem róla, Rám hagyott egy kis összeget, és a végrendelkezését Akkor fogják kinyitni. MADAMA ROSA Így tehát, amíg ott jár, Serafinának én leszek társasága. De most menjünk mi is be! DON ANNIBALE Igyon egy kortyot! Habár úgy látszik, nincs mit… De, itt egy csepp a boroskancsó alján! (Inni ad Rosának) MADAMA ROSA Pompás! Ez ízlett! Milyen jó itt! De, tudja, a teljes vigassághoz valaki hiányzik még innen… DON ANNIBALE És ki? Enrico talán? MADAMA ROSA Ahogy mondja! DON ANNIBALE Tudom! Mégis megmondom, Engedelmet kérek, az az úr nékem nem kell! Beképzelt fráter, és amért végigutazta Itáliát, Már úgy tesz, mintha mindent jobban tudna, És mindenkit pellengérre állít. Aztán meg mondják, hogy az én asszonykámnak Tette a szépet… (Vidám kiabálás hallatszik.) No, hallja, milyen vidám az est Enrico nélkül! A népek jól szórakoznak… IV. JELENET SPIRIDIONE Ez az őrült, ez az őrült! DON ANNIBALE Mi volt ez? SPIRIDIONE Szembekötősdit játszunk éppen, Mikor nyílik az ajtó és beront dérrel-dúrral Egy szörnyű mérges nagyszakállú káplár! Iszonyú nagyot ordít: „Takarodjanak haza! Egy, kettő, három!” Senki nem mer szólni, iszkolnak rögtön, S mire felkapott mind kabátot, sapkát, Ernyőt meg botot, mit látunk, kérem? A kápláron már nincs se kard, se szakáll, se uniformis, Mert ki volt? DON ANNIBALE Ki? SPIRIDIONE Nevessen! DON ANNIBALE De előbb… SPIRIDIONE Nevessen előbb, addig nem mondom! DON ANNIBALE (Erőltetetten nevet) Hahaha… No, ki volt? SPIRIDIONE Enrico! DON ANNIBALE Hogy törné ki a nyavalya! MADAMA ROSA Hisz’ mondtam, nagy tréfamester! SPIRIDIONE Hadd folytatom: elkezdték a táncot, De ő a földre ledobott észrevétlen Sok-sok pukkanó petárdát… Volt ijedtség, meg kacagás, hogy durrant: Piff, paff, puff! Egy párat összeszedtem, no, nézze! (Zsebéből petárdákat vesz elő és Don Annibalenak mutatja) DON ANNIBALE Most már egy lépést nem megyek szoknyája mellől! (Bentről galoppzene hallik) MADAMA ROSA Mit? Galoppoznak? De szép zene! A szívem ütemre ver… Vőm uram, jöjjön, Járjon velem egy galoppot! DON ANNIBALE Ó, ó, bocsánat, de sajnos táncolni nem tudok… MADAMA ROSA Egy szót se! Gyerünk! DON ANNIBALE (Most mi lesz?) De… MADAMA ROSA Szót se többet, galoppozzunk rögtön! (Spiridionét követve távoznak a szomszéd terembe) V. JELENET GALOPP ÉS JELENET A táncospárok átgaloppoznak a színen; Serafina a másik oldalról táncol be Enrico karján, aki a szín közepén elkomorodva megáll és felsóhajt. SERAFINA Mi baj? Unod a táncot? ENRICO Szép Serafinám, hagyjuk a tréfát! Úgy beszélek hozzád, mint megbántott szerelmes… Halljam rögtön, mért mentél férjhez, Engedelmem nélkül? SERAFINA Még számon kéred tőlem? Azért, mert benned szívemből csalódtam! Mert rossz vagy, álhatatlan, elhagytál engem… ENRICO Csak te vagy álhatatlan! Csak te, csak te, csak te! SERAFINA (távozni készül) Uram, ég áldja! KETTŐS (Enrico visszatartja Serafinát) ENRICO El ne menj! Ó, várj még, te hűtlen! Itt ne hagyjál, hallgass meg engem! Vagy a gaz, ki elvett tőlem, Kardom által pusztul el! Bennem úgy meggyűlt a méreg, Hogy már félig őrült voltam! Most belátom, jobb, ha holtan Fekszem itt, szemed előtt! Jobb, hogyha holtan Fekszem itt, szemed előtt! SERAFINA Ilyen könnyen nem, nem halsz meg. Nagy színész és ámító vagy; Csak a szégyen, s nem szerelmed, Amitől most mérgelődsz! Most, hogy máshoz mentem férjhez, Csak a hiúságod fáj még, Elfelejted azt, hogy játék Voltam akkor is neked! Úgy van, csak játék Voltam neked; hogy csak játék, Az voltam én neked! Másik két nőt szerettél, te korhely! ENRICO Ez aljas hazugság! Ez aljas hazugság! SERAFINA Tudtamén azt, most kár letagadnod! Volt még két nő! ENRICO De nem, nem, nem! SERAFINA Volt még két nő! ENRICO De nem! SERAFINA Tudtam én azt! ENRICO (magában) (Luigia, Rosa, Giuditta…) Nem, még három! (zokogva) Hűtlen asszony, te csalfa, te álnok… Mind azért, hogy téged elfelejtselek! Te álnok! Mindig, mindig csak téged szerettelek; Lángolt szerelmem, akár az égbolt; Az, mit éreztem, tiszta és szép volt; Így már szeretni nem is szabad! Most is úgy van, bevallom, mint régen; Nélküled a szívem megszakad! SERAFINA Akkor én is csak téged szerettelek, S tőled viszonzását hiába vártam; Jött egy perc, melyben tisztábban láttam, Mintha napfénytől felszáll a köd. Tudtam, nálad nem őszinte érzés, Jobb, ha elmúlik minél előbb. Hagyd, hogy menjek! ENRICO Ó, kegyetlen, hallgass rám! SERAFINA Én férjhez mentem! ENRICO S engem elhagysz? SERAFINA Mindörökre. ENRICO Nem szeretsz hát? SERAFINA Már nem szeretlek. ENRICO Úgy? Hát, ha elveszett a játszma, Tudok másképp is beszélni! Vén urad majd még megbánja, Mért lett épp számodra férfi! Azt se tudja majd az árva, Kisfiú-e vagy kislányka; Elfelejti tudományát, Tönkre teszi patikáját. Az, ki altatót jön kérni, Annak hashajtót fog mérni; Néked is, kegyetlen húgom, Bájos kis füledbe súgom, Hogy a házasságban nem kapsz Mézet, csak keserű sót! SERAFINA Majd az idő, ahogy múlik, Néked is hoz gyógyulást! ENRICO Ó, kegyetlen! SERAFINA Gyógyulást! ENRICO Mindig, mindig csak téged szerettelek; Lángolt szerelmem, akár az égbolt; Az, mit éreztem, tiszta… (de most bosszút állok!) Így már szeretni nem is szabad! SERAFINA Tudtam, nálad nem őszinte érzés, Jobb, ha elmúlik minél előbb. Stb. Majd az idő, ahogy múlik, Néked is hoz gyógyulás! Stb. ENRICO (Megkapod a kezelés, ne félj! Bájos húgom, büntetést érdemelsz! Megkapod az orvosságod, Visszavonnád házasságod! Tőlem megkapod, mi jár, igen, minél előbb!) Hát, ha elveszett a játszma, Tudok másképp is beszélni! Stb. VI. JELENET RECITATIVO ENRICO (Észreveszi Don Annibalet) (Itt jön a férje! Most rajta!) (Térdre hullik Serafina előtt) Nem menekülsz el úgysem, Jól tudod, te hűtlen! DON ANNIBALE Ó! SERAFINA (Itt a férjem!) ENRICO Állj meg hát, kegyetlen! DON ANNIBALE Tolvaj! Rendőr! Vizet! Tüzet! Gyorsan! Segítség! MADAMA ROSA Ej, mit kiabál, kérem? DON ANNIBALE A csábítót megfogtam! Vagyis… No tessék… Álljon fel, azon nyomban, S takarodjon e hölgytől! ENRICO (Talpra áll) Talán úgy tűnt, térdelek éppen? Nem. Ön téved. Nem térdelek. MADAMA ROSA Nem térdel, látja. DON ANNIBALE Most már, azt én is látom. ENRICO De uram, félrértett! Próbáltunk egy kis rögtönzést itt ketten, Melyet, hogyha tetszik, előadnánk a tisztelt társaságnak. MADAMA ROSA Kitűnő ötlet! Halljuk, csak halljuk! DON ANNIBALE Egy fityfenét! Késő is van már, és én még… MADAMA ROSA, SPIRIDIONE De, halljuk! ENRICO (Most mi legyen?) SPIRIDIONE (No, most mi lesz?) ENRICO (Csak bátran!) Íme… egy zord tragédia, verses klasszikoromantikus… Van benne három főszereplő… És én fogom játszani a … Hm… Szépséges úrnőnk játssza majd a… Hmmm… És ön pedig a… Hm… DON ANNIBALE Ez ám a szerep! MADAMA ROSA Csendet! ENRICO És a címe lesz: Zasse, Zanze és Zonzo. Most elmondom a témát. MADAMA ROSA Csupa fül vagyok. ENRICO Én vagyok Zasse, imádom Zanzét; És arra vágyom, hogy elkergessem Zonzót. (Don Annibaléhoz) Ez lesz majd ön. Függöny fel! „Egy eperfának alján Vad fájdalomban senyved, S zokog szegény kis Zanze, Hogy nem lel tiszta szerelmet.” Ekkor jön Zasse, s néki felfedi azt, mi keblét marja… Majdan ő kezet csókol… És közben Zonzo ott áll lesben… De Zasse újabb csókkal illeti Zanzét… Sőt, búcsúképpen még átölelik egymást… Előugrik Zonzo, igen mérges a képe, s így kiált: ’Zanze, reszkess, te gaz!’ Ám Zanze így felel: ’Ziffe.’ Zonzo hívja Zaffit, aki fogja a kését, és Zassét Zanze szeme láttára levágja. Mily szörnyűséges helyzet! Ájultan hull le Zanze Zasse hűlt tetemér, s Zonzo így sóhajt: „Jaj, Zanze! Jaj, Zanze! …’ (Éjfélt kongatnak) DON ANNIBALE Nem hallja? Itt van az éjfél! Azt hiszem, most már ki-ki térjen az ágyba! SERAFINA Ó, Anyám! DON ANNIBALE Jó anyósom, itt ez a szoba az öné lesz! ENRICO Hát az enyém? DON ANNIBALE Ott kinn, az országúton. MADAMA ROSA Nos, menjünk, Serafina! (Serafina és Rosa a nászszobába lépnek) KÓRUS Búcsúzunk mi is. ENRICO Egy perc még, barátim, várjunk! Egy búcsúének köszöntse a férjet! Spiridione, még tölts a poharakba! Tudok egy új dalt, Milánóból hoztam, Ott nagy divat. A versszakok végét majd énekeljék vélem! KÓRUS Spiridione, no, tölts már! SPIRIDIONE (Boros flaskókkal jön) Igenis! KÓRUS Hát halljuk! BORDAL ENRICO Töltsd a kelyhet édes borral És ne gondolj bánattal, gonddal; Víg dalunknak boldog hangja Járjon minden házat át! Mert a borban él a mámor, Borban él a vigasság! Töltsd a kelyhet, töltsd a kelyhet! KÓRUS Ah! Töltsd a kelyhet édes borral, stb. Töltsed, töltsed! Mert a rosszkedv lassan szűnik, Ám a mámor könnyen eltűnik, És az élvezetnek édes perce Fölcsillan, s gyorsan messze szál. ENRICO, KÓRUS Elrepül, messze száll. Fölcsillan, s gyorsan messze száll. Stb. Ah! RECITATIVO DON ANNIBALE Urak, hölgyek, nyugovóra! ENRICO (Az ágyba jutnod nem egyszerű, csak vigyázz… Mert az éjjel egy kis álarcos komédiát láthatsz!) Szépséges álmot! KÓRUS Hát menjünk! ENRICO Majd reggel visszatérünk! KÓRUS Jó, és akkor majd szép utat kívánunk. ENRICO, KÓRUS Az új házasok éljenek! Most jó’jszakát kívánunk! (Távoznak) VII. JELENET DON ANNIBALE Átkozottak! Csakhogy elmentek már! (Spiridionéhoz, aki bezárta az utcára nyíló ajtót) Spiridione, most segíts levetkőzni, de gyorsan! SPIRIDIONE Itt vagyok már! Ki az? Minthogyha szólt volna a csengő… DON ANNIBALE Talán megbolondultál? Az kell nekem most éppen! SPIRIDIONE De, ha szólna, ki se bújjon az ágyból; Aki jönne, tőlem kap gyógyszert! DON ANNIBALE Nem! Mit képzelsz? Itt van az új rendelet: (olvas) „Figyelembe véve a számos balesetet, elrendeltetik, hogy éjnek idején a gyógyszerész személyesen köteles gyógyszereit árusítani. A rendelet megsértőit börtönnel büntetik.” Remélem, hogy senki nem fog felzavarni. Hozzad gyorsan a csipkés hálóingem és a házikabátom… De ki jön? Jaj, az anyósom… (Elbújik) MADAMA ROSA (A nászszobából jön, kezében az ajtó kulcsával) Jövök, vőmuram… De hol van? Hova lett Annibale? DON ANNIBALE Itt vagyok, itt! MADAMA ROSA Ím, ez a nászszoba kulcsa. DON ANNIBALE Várjon, várjon! Álljon meg ott a szeméremnevében! Így nem láthat meg engem! MADAMA ROSA Már értem. Ide az asztalra teszem a kulcsot, És kora reggel jövök kelteni majd. DON ANNIBALE Nem kell, hogy fáradjon… Fölkelek én magamtól! MADAMA ROSA Hát akkor jó éjt, szerelmes Cupido! (Távozik) DON ANNIBALE (Spiridionéhoz) Nos, hogy tetszem? SPIRIDIONE Csodálatos! Mint Cupido hálósipkában, Házikabátban. DON ANNIBALE No, menj, bújj be az ágyba; Mielőtt elindulok, légy te is talpon! SPIRIDIONE Majd ruhástól alszom. (El) DON ANNIBALE (Fogja a lámpást és a kulcsot, indul a szobába) Jaj, mért viszket a bőröm?! (Megszólal a csengő) Éppen most…! Nyitom rögtön! (Fogja kulcsot és a lámpást, kinyit) ENRICO (Francia piperkőcnek öltözve, szemüvegben) Bonsoir, bonsoir, bonsoir! DON ANNIBALE Tessék, kérem? ENRICO Je vois demande pardon dé venir vous deranger, Mais quand un homme souffre… voyez vous, mon ami… Je tiens la fiévre… sentez, tátez, touchez. DON ANNIBALE (Bár értenék egy szót!) Tisztelt uram, talán lenne szíves helyi nyelvünkön szólni! ENRICO Bien, bien, mondani úgy, és ön értelmezni majd. Je suis a beteg, és kell medikámentum. DON ANNIBALE Talán jó lesz, ha panaszait elmondja. Akkor tudok… ENRICO Voici… Én volni a bálba… e j’ai tánszolni ’árom óra en suite… Ó, be hőség van ott! Én ezért enni, úgy körülbelül harminc-negyven fagylalt a számba, c’est lŕ dire sorbetton. DON ANNIBALE (Hogy föl nem fordult!) DON ANNIBALE És ettől lenni dotte un embaras ici… dans l’estomac… S hogyí megint en bon point legyek, il me faut Vagy cinq vagy six bouteilles de Malaga… Champagne… Oportň Oportň… monsieur, prenezles donc. DON ANNIBALE (Hogy az ördög! Ez az úr engem kocsmárosnak tisztel. Majd kimosom a gyomrát.) Várjon kérem itt rám, pillanat múlva egy remek bort fog kapni! (Van valahol egy flaskó ihatatlan lőrém…) (Távozik) IX. JELENET ENRICO Te buta patikus, lesz egy kis munkád, amikor visszajössz! Bár most a tréfa elején tartunk még csak, lesz ma itt nemulass az éjjel! (Kis cédulát helyez Serafina ajtajának kulcslyukába.) De addig a szobád ajtaja elé toljuk a szekrényt… és a székeket az asztalra rakjuk. Csak azt szeretném látni, a nagytudású férfi hogy’ tájékozódik saját otthonában! De jön… (Eloltja a lámpát, a szín sötétbe borul) DONA ANNIBALE Itt van a bor! Ki fújta el a gyertyát? (A földre helyezi a flaskót, Enrico hangjának irányába tapogatódzik.) ENRICO Par ici… Lenni egy nagy rosszullétem, et j’aurai fait tomber Véletlenségből lökni le la lumičre. (Don Annibale rátalál Enricora) C’est égal… ŕ nincs szükség de votre borocska. Merci, merci, … csak mutassa az ajtót! DON ANNIBALE Erre, csak tessék! ENRICO Megyek az ágyba. DON ANNIBALE Én szintén. ENRICO (Azt te csak képzeled.) Bon soir! DON ANNIBALE (Enricót kituszkolja az ajtón) Ég áldjon! X. JELENET Semmi baj, meg se gyújtom már a gyertyát; És akár behunyt szemmel repülök hitvesemhez. (Útközben meglöki az asztalt és leveri a tányérokat) Jaj, szegény porcelánom! Azt hittem pedig, a szoba közepén járok! Hogy jöttem akkor ide a sarokba?! (Az hálószoba felé indul, ahova Enrico a szekrényt tolta) Ejnye! Hogy kerül ez a kulcs a szobám ajtajába? Sehogy sem értem… (Felismeri a szekrényt) No lám, tán elment az eszem, hogy a szekrényben keresem az ágyat! Tájékozodjunk! A kisszekrénytől balra volt azelőtt az ajtó…Arrébb ment volna? Spiridione, Spiridione! Te mamlasz! Máris horkol a disznó. Tudom, hát persze, az asztalra tettem délután a foszforos gyufámat! Itt is van… (Fényt gyújt) Talán az ördög játszik velem, sose láttam még ilyet! Itt járkálnak a bútorok! Spiridione alvajáró lett egész biztosan, és alvás közben takarítani kezdett a szobában. Csak türelem! (Miközben a bútorokat tolja a helyükre, megszólal a csengő) Ó, az a hétszentséges csengő! (Megy nyitni) XI. JELENET ENRICO (Álöltözetben) Ez a híres Pistacchio kitűnő gyógyszertára? DON ANNIBALE Úgy van! S maga Pistacchio az, ki itt áll. ENRICO Ó, pompás! DON ANNIBALE De félre udvariasság! Már késő van, mit óhajt? ENRICO Tudja meg, kérem, hírneves énekes vagyok, És holnap este fellépek a Csengő című operában. Egy újdonság, de remek! És sajnos jól berekedtem, Hallottam, hogy a maga pirulái mily nagyszerűek légcsőhurut ellen, ezért… DON ANNIBALE (A szekrény felé indul) Azonnal hozom is! ENRICO Egy percre! Azt hiszem, jobb ha tudja, mért reked be a torkom. DON ANNIBALE De… ENRICO Üljön le! DON ANNIBALE Késő van… ENRICO Hány az óra? DON ANNIBALE (Egy kicsit ráijesztek.) Nézzük csak! Tíz perccel múlt el három. ENRICO Az jó. Az nekem még nem késő. Sose szoktam öt előtt lefeküdni. DON ANNIBALE Drága uram… DON ANNIBALE Üljön le, és hallgassa a történetet végig! DON ANNIBALE De hogyha engem nem érdekel! ENRICO Vagy leül, vagy reggelig nem megyek el. (Don Annibale kelletlenül leül.) KETTŐS ENRICO Megszerettem egy csalfa hölgyet, Ő meg mással… ilyen az élet! És nem szánja féltékeny szívem, Merthogy ő kegyetlen lélek; S azt ki éjjel-nappal járkál Választottja ablakánál, Azt a bóra és a sirokkó Úgy megfújja, hogy a lábán meg sem áll! (köhög) DON ANNIBALE Hogyha kérdi a véleményem, Én a bajtól megkímélem, Nem fog fájni többé a szíve, S nem fog ázni kinn a szélben, Tehát hagyja ott a hölgyet Vagy azonnal vegye nőül, S úgy a szíve, mint a torka Egykettőre helyreáll! A torka rögtön helyreáll! ENRICO És ha holnap kifütyülnek? DON ANNIBALE Ilyen hanggal föl nem sülhet. Remek piruláim vannak. ENRICO Adja gyorsan, adja gyorsan! DON ANNIBALE (A szekrényhez megy a pirulákért) De… ENRICO Ide, hé! DON ANNIBALE Kérem… ENRICO Ide, hé! DON ANNIBALE Előbb tán… ENRICO Ide, hé! (Egyszerre lenyeli az összes tablettát) DON ANNIBALE (Egy nyelésre mind befalta, Bár dögölne meg belé!) ENRICO (boldogan próbálgatja a hangját) Ahahahahaha… Jó! Ahahahahaha… Mégjobb! Ahahahahahahaaaaaa… Nagyszerű, nagyszerű! Feketén leszállt az éjjel, Nem süt még se hold, se csillag; Teljen el szíved a kéjjel, Hisz a gondolámra hívlak! Mért is alszol, ó, én lánykám, Tudd meg nálam vár az üdv! Ah! Stb. DON ANNIBALE Elég! De kérem! Nagyon késő… Talán fáradjon el már! Uram, jó éjt! Mondom, jó éjt! ENRICO … Alszol lá… (elcsuklik a hangja) ..á …á Jaj, berekedtem újra! DON ANNIBALE Püff! Püff! ENRICO Egy porciót még kérek! (síránkozva) Jaj, berekedtem újra! Egy porciót még kérek, Rögtön adjon, rögtön adjon! DON ANNIBALE Jó, de aztán békén hagyjon! ENRICO (hevesen) Jó, jó, csak gyorsan! DON ANNIBALE De aztán békén hagyjon! ENRICO Csak gyorsan, gyorsan, gyorsan! Ha a torkom rendbe jött, Elmegyek, elmegyek! (Annibale a szekrényhez siet és skatulyát vesz el.), DON ANNIBALE Nos, mit érez? ENRICO (Különféle pirulákat kapkod be a dobozból, majd trillázni kezd.) Non plus ultra! Szól a voce, ez remek! U, u… ez remek! U, u… Ez remek! (Váratlanul megragadja Don Annibale kezét) Jöjjön el holnap, legyen ott este Ön, aki hangom visszaszerezte! Sohasem hallott még olyan trillát És olyan kromatikus futamot. Ah… ah… ah… ah… E… e… e… e… I… i… i… i… O… o… o… o… u… u… u… u… a… e… i… o… Nagy csoda lesz, amit hallani fog, Nagyszerű lesz ez a torok. DON ANNIBALE De ha most nem megy, ha nem hagy békén, Nem állok jót magamért a végén! Hol a furkós, az kell, már látom! Te buta dalnok, unom a dolgot, Haragom nem is tartom vissza már! Ott van az ajtó, takarodj hát! Ott van az ajtó, no lódulj már! Egy-kettő, egy-kettő, lódulj már! ENRICO Lalalalalalala… Hallja majd ott, Micsoda hangokat ad ki magából Az ilyen torok! Lalalalalala… Micsoda hangokat képes kiadni Az ilyen torok! DON ANNIBALE Nem tartom vissza már haragomat! Juj! Pfuj! Juj! Te buta dalnok, unom a dolgot, Egy-kettő, lódulj már! Vissza nem tarthatom a haragot! (Kizavarja Enricot és bezárja az ajtót.) RECITATIVO DON ANNIBALE Te énekesek alja, remélem holnap A közönségtől záptojást fogsz kapni! Szerelmem tündérszárnyán, Serafina Hozzád szállok! Mi az újra? A kulcslukba egy cédulát dugtak! Olvassuk csak! (sebesen átfutja az írást) Az ördög! Spiridione! Spiridione! SPIRIDIONE (bentről) Ki az? DON ANNIBALE Én! Gyere! SPIRIDIONE Miért? DON ANNIBALE Gyere, ha mondom! XIII. JELENET SPIRIDIONE (Kijövet) Mit parancsol? DON ANNIBALE Tán tudod, hogy ide a zárba hogy került ez a levél? SPIRIDIONE Milyen levél? Egy szót se értek. DON ANNIBALE A bútoraim mért mentek arrébb? SPIRIDIONE Nem tudom. DON ANNIBALE Forog a fejem, ezt sem tudom, hol állok. SPIRIDIONE De mondja… DON ANNIBALE Hát figyelj, és reszkess velem együtt! SPIRIDIONE Olvassa csak gyorsan! DON ANNIBALE (olvas) „Az, akit oly súlyosan megsértett, bosszút áll ma éjjel. Ne feküdjön le, ha kedves az élete! Egy jóakarója” Hát ehhez mit szólsz? SPIRIDIONE (ásítozva) Ehhez? Hát… DON ANNIBALE Ki írta? SPIRIDIONE Hát… DON ANNIBALE Mit mondasz? SPIRIDIONE Hát… Két nagy szamár van itt. DON ANNIBALE Te vagy az egyik persze. SPIRIDIONE A másik ön. DON ANNIBALE Köszönöm! SPIRIDIONE Aki ezt írta, az vendég volt az este, És aki eljön, hogy bosszút álljon… DON ANNIBALE Hát az ki? SPIRIDIONE Enrico! DON ANNIBALE Hát persze, hogy Enrico! SPIRIDIONE De vigyáznunk is kéne! DON ANNIBALE De hogyan? Kitaláltam! Eredj ki gyorsan, És az ajtó előtt hajnalig őrködj, amíg… SPIRIDIONE Őrködik a fene! Hisz’ félig alszom. Alá’szolgája! DON ANNIBALE Mi lesz? SPIRIDIONE Jó, van egy tervem: a petárdákból behoztam az este; Most letesszük az ajtajához őket, és ha a bosszúálló rálép, Mind felrobbannak, felébredek, nagyot kiáltok… Bejön az őrség, és elkapják a fickót! DON ANNIBALE A salétromos eszed mindenit! Ez ám a remek ötlet! SPIRIDIONE No, akkor gyerünk! (Az ajtó elé szórja a petárdákat, közben csöngetnek) DON ANNIBALE Ki ez már megint? SPIRIDIONE A kisablakon keresztül kinézek. Csak egy öreg. DON ANNIBALE Aki öreg, ne mászkáljon éjjel! Hogy mennyi itt a beteg! Épp a legjobbkor kezd menni a boltom! Nyisd ki; hadd legyünk gyorsan túl a dolgon! (Spiridione kinyit és távozik) XIV. JELENET KETTŐS (Enrico siet be házikabátban, hálósipkában, elkínzott arccal.) ENRICO Gyógyszerész úr, kérem szépen! Gyógyszerész úr, kérem szépen! DON ANNIBALE Jézus Mária! Mi baj van kérem? ENRICO Gyorsan, gyorsan, nagyon gyorsan A receptet, amit hoztam, Azonnal készítse el! DON ANNIBALE Jó, de hol van? ENRICO Itt nálam. DON ANNIBALE Hadd lássam! ENRICO (A zsebeiben matat) Nem találom, nem találom… DON ANNIBALE (Hogy az ördög!) ENRICO Otthon hagytam, nincsen nálam! Megyek és hozom. (Indul) DON ANNIBALE Hát csak menjen! ENRICO (visszafordul) Megtaláltam! DON ANNIBALE (Máma éjjel szép kis bál van!) ENRICO Előbb elmondom a feleségem panaszait mind. DON ANNIBALE De a magasságos égre! A receptet adja végre! ENRICO Jobb, ha tudja, és a gyógyszert Elkészíti aszerint. DON ANNIBALE De ha nem kell… ENRICO Elkészíti, elkészíti aszerint. A szegény Anasztázia, Aki miatt zavartam A féllábára sánta lett, Egy porcogója elrepedt, És epe baj is bántja, A tüdeje sincs rendbe’ már, Úgy fütyül, mint a kismadár, Egy dudor nőtt a derekán, S egy daganat a karján És ennyi bajtól aztán A közérzete rossz, De azt mondja a doktor, Hogy ez mindent rendbe hoz. (Felmutatja az összetekert receptet, melyet lassanként kihajtogat.) Ez, ez, ez mindent rendbe hoz! (olvas) Végy levendula ecetet És öntsél hozzá lánytejet, De legyen benne szagos ír, Meg büdösköves hamuzsír, Meg kávéban főtt szenna És édesvízi menta, Kell ezenkívül őbele A törökszekfű főzete És Antónia balzsam, Mely használ minden bajban. Ezt poharakba tölti És szépen összeönti, És felforralja lassan, Mert másképp ugyi párolog Az Antónia balzsam; És vágja fel, de súlyra, És labdacsokba gyúrja… DON ANNIBALE De hisz’ ez csupa folyadék! ENRICO Ön labdacsokba gyúrja, Hogy szegény Anasztázia Majd könnyen vegye be… Csak mondja, hogy hányat, Hogy kettőt, vagy ötöt Vagy tizet, vagy százat, Vagy hányat vegyen be! DON ANNIBALE Oh, oh,oh, várjon! De hogy csináljak labdacsot? ENRICO És kell hozzá pangás elleni lágyító… DON ANNIBALE Hogy pangás elleni lágyító? ENRICO És hozzá Vénuszköldök… DON ANNIBALE Hát az meg mi az ördög? ENRICO Meg kaskarilla héja És baktövises mézga És kapucinus füstölő Meg egyiptomi légyölő És rubiánka libatop És kenderbuga hagyma És koriánder magja, De kell még bele lázpor És égett vízben kámfor, Meg kukacolaj fekete És kánisz Bandi sója, A kalaplórum gyökere Meg piros szélű sóska És vasszegecses alma És kolofáni gyanta, És kolofáni gyanta… Ezt főzze, ezt főze Et fiat bibita, DON ANNIBALE Hogy bibita? ENRICO Csak főzze Et fiat bibita… DON ANNIBALE Hogy bibita? Mit képzel? ENRICO Bibita et pillola. DON ANNIBALE De az meg csupa folyadék! ENRICO A többit várja meg! Várja csak meg, várja csak meg! A többit várja meg, meg, meg! DON ANNIBALE De mondom, hogy az folyadék! ENRICO A többit várja meg! Tovább megyek, tovább megyek: Végy egy véka páponyapempőt, Ami már előre megfőtt, Mügelisztet, flórenclakkot, Lakszacseppet, kinamakkot, Lecskecukrot, lőrezsírral, Némi kígyóhagymaírral, Oldd fel étetőkővízben, Forrald újfent három ízben; Végy még gájszot, gelyvát, gálét, Bécsi lekvárt, lenmagmálét, Festő atracélt és tetvet, Citromízű étvágycseppet, Aztán macskacsipkepittyet, Szurokszagú murvapikket, Csengő linka, katipálma, Ferencforgács, kerti mályva, Medvefű és ebnyelv levele, Kutyabenge, libapimpó… DON ANNIBALE (Rögtön végem!) ENRICO … libapimpó, Katárcetli, sárga simapor, Édes hígviric és álkörmös És hémér… Meg ábelvér, kapadórium, Meg kandilla, paratomtomtára, Tinktura, ami kábít is meg lágyít, Minden fájdalmat elállít, Aztán kell még hozzá Békatobak, balzsamolaj, Hecsepecse, mamazsama, … ENRICO, DON ANNIBALE (együtt olvasnak tovább) … iblanysavas limonádé, Kocogánypor,levesztikon, Pemetefű, rebarbara, Cseresznyevíz, orkórium, Farkasalma, csomorika, Kleopátra arckenőcse, Hólyaghúzó vizikátor, Ökörepe, ördögborda, Farkasgyökér, fordulófű, Sebre való aranyvízben… ENRICO …oldva! És majd holnap, tízóra táján Mindezért én eljövök. (Lassan kitotyog, hátra hagyva Don Annibalét, kezében a recepttel. A patikus földre ejti a papirost és indul zárni az ajtót.) XV. JELENET RECITATIVO DON ANNIBALE Most aztán szólhat a csengő hajnalig; Jöjjön, aki akar, nem nyitom ki! (Lámpással a kezében Serafina szobája felé siet, a lába alatt felrobbannak a petárdák, elejti a lámpát.) Ez mi?! E mi?! Elfelejtettem a petárdákat! SPIRIDIONE (Kiabálva ront elő) Hé, fogd meg! Itt van a tolvaj! (A sötétben megragadja Don Annibalét.) Őrség, őrség! DON ANNIBALE Hagyd, csak én vagyok! MADAMA ROSA (Lámpással közeleg) Mi az? Ki ordít? SERAFINA (bentről) Nyisd ki, anyácskám! Felkelek én is! (Rosa kinyitja a násszoba ajtaját, Serafina kilép a szobából) Hát itt mi történt? DON ANNIBALE Semmi, semmi… Egy kis zűrzavar; Csak bújjatok még vissza, és én… (Megszólal a csengő) SPIRIDIONE A csengő, a csengő! (Kinyitja az ajtót) MADAMA ROSA Enrico! UTOLSÓ JELENET ENRICO (belép) Engedelmet! Visszajött minden vendég. (Mindenki színre lép) VENDÉGEK Szép jó reggelt! Hadd búcsúzzunk el együtt! Hadd integessünk mi is! DON ANNIBALE De hogyan? Kérem… hiszen csak nem régen volt, Hogy itt… ENRICO Öltözzön már! Még néhány perc és a kocsi indul. Csak gyorsan! Hat óra lesz mindjárt. Ott látja, az égbolt szürkül, minden ember felébredt. DON ANNIBALE Drágám… Másképp lesz aztán, ha visszatérek. ZÁRÓ HÁRMAS SERAFINA Most, hogy elhagysz, én drága férjem, Arra kérlek, hogy bízzál bennem, Merthogy tiszta az én szerelmem, Mindig várlak én hűségesen. ENRICO (csöndesen Don Annibaléhoz) Csak ne háborgasson senki, Boldogságod ne törje széjjel, És miként e mai éjjel, Olyan vígan teljék mindig életed! Igen, igen. KÓRUS Csak ne háborgasson senki, Jókedved ne tépje széjjel, És miként e mai éjjel, Olyan vígan teljék el az életed! DON ANNIBALE Hálám… Meghatódom szinte… Jaj, a lábam hogy remeg… (halkan Serafinához) Hallgass rám, én édes párom, Ésszel él, ki szalmaözvegy! Hogyha nálunk bárki csönget, Te az ajtót ki ne nyissad senkinek! De senkinek! MINDENKI Csak ne háborgasson senki, Stb. (Közben Spiridione segít Annibalénak átöltözni, adja a kalapját, botját; vállára veszi úti csomagját) Utazzon vidáman, És térjen vissza gyorsan! (Hallani az ostorpattogást) Pattog az ostor, Bizony indulni kell! Sok jót kívánok És boldog visszatérést! Itt van már az indulás! Utazzon vidáman, És térjen vissza gyorsan! Pattog az ostor, Bizony indulni kell! Itt van már az indulás! (Don Annibale megindul a kijárat felé, Spiridione megelőzi a csomagokkal, mindnyájan kikísérik.) VÉGE Blum Tamás fordítása